Ferenc pápa: Aki nagynak képzeli magát, sosem fogja megérteni Isten nagyságát!
Július 9-én a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya arról beszélt, hogy meg kell őriznünk képességünket arra, hogy észrevegyük Isten nagy műveit életünkben, és magasztaljuk értük mennyei Atyánkat. Azt is bejelentette, hogy huszonegy új bíborost kreál a szeptember 30-i konzisztóriumon. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim és nővéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumban egy nagyon szép imát hallunk Jézustól, aki így fordul az Atyához: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a dolgokat a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Mt 11,25). De milyen dolgokról beszél Jézus? És kik ezek a kicsinyek, akik ezekről a dolgokról kinyilatkoztatást kaptak? Időzzünk el ennél: azoknál a dolgoknál, amelyekért Jézus magasztalja az Atyát, és azoknál a kicsinyeknél, akik be tudják fogadni ezeket a dolgokat.
A dolgok, amelyekért Jézus magasztalja az Atyát. Nem sokkal korábban az Úr felidézte néhány cselekedetét: „A vakok újra látnak, […] a leprások megtisztulnak, […] a szegényeknek hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,5), és feltárta ezek jelentését; azt mondta, hogy ezek Isten világban való működésének jelei. Az üzenet tehát világos: Isten azáltal nyilatkoztatja ki magát, hogy megszabadítja és meggyógyítja az embert – ezt ne felejtsük el: Isten azáltal nyilatkoztatja ki magát, hogy megszabadítja és meggyógyítja az embert –, és ezt ingyenes szeretettel, üdvözítő szeretettel teszi.
Ezért magasztalja Jézus az Atyát, mert az ő nagysága a szeretetben áll, és sosem cselekszik a szereteten kívül.
De ezt a szeretetben való nagyságot nem értik meg azok, akik nagynak képzelik magukat, és saját képükre formálják istenüket, olyannak, aki hatalmas, hajthatatlan, bosszúálló. Más szóval, nem tudják elfogadni Istent Atyának azok, akik önteltek, gőgösek, akik csak a saját érdekeikkel törődnek, akik meg vannak győződve arról, hogy nincs szükségük senkire. Jézus e tekintetben három akkori gazdag várost, Korozaint, Betszaidát és Kafarnaumot nevezi meg, ahol sok gyógyítást hajtott végre, de amelyeknek a lakói közömbösek maradtak örömhírhirdetésével szemben. Számukra a csodák csupán látványos események voltak, melyek alkalmasak arra, hogy híreszteljék őket és fecsegjenek róluk: miután elmúlt az érdeklődés irántuk, félretették őket, hogy talán más, újabb hírekkel foglalkozzanak. Nem tudták befogadni Isten nagy dolgait.
A kicsinyek viszont be tudják fogadni őket, és Jézus magasztalja értük az Atyát: „Magasztallak téged” – mondja – mert kinyilatkoztattad a mennyek országát a kicsinyeknek. Az egyszerű emberekért magasztalja őt, akiknek a szíve mentes az önhittségtől és az önszeretettől.
A kicsinyek azok, akik a kisgyermekekhez hasonlóan segítségre szorulónak érzik magukat, nem önelégültek, hanem nyitottak Isten felé, és képesek elcsodálkozni az ő művein. Tudják olvasni a jeleit, tudnak csodálkozni szeretetének csodáin!
Mindannyiatokat kérdezlek, magamat is: tudunk-e csodálkozni Isten dolgain, vagy csak múló dolgoknak tekintjük őket?
Testvéreim és nővéreim, életünk, ha belegondolunk, tele van csodával: tele van Isten szerető tetteivel, jóságának jeleivel. De a mi szívünk is közömbös maradhat velük szemben, hozzászokik a csodákhoz, képtelen arra, hogy elámuljon, hogy hagyja magát „lenyűgözni”. Zárt szív, páncélozott szív, képtelen az ámulatra. Lenyűgözni: ez egy gyönyörű ige; [olaszul impressionare], mely a fotós filmjét juttatja eszünkbe. [Az olasz ige exponálást, fényképezést jelent.]
Ez a helyes hozzáállás Isten műveihez: lefényképezni műveit az elménkben, hogy bevésődjenek a szívünkbe, hogy aztán előhívjuk őket az életünkben, sok jócselekedettel, hogy a Szeretet-Isten „fényképe” mind jobban ragyogjon bennünk és általunk.
És most tegyük fel magunknak a kérdést, mindannyian: a hírek áradatában én – ahogy ma Jézus megmutatja nekünk – meg tudok-e állni Isten nagy dolgainál, azoknál a dolgoknál, amelyeket Isten véghezvisz? Tudok-e gyermekként elámulni azokon a jó dolgokon, amelyek csendben megváltoztatják a világot, vagy elvesztettem a csodálkozás képességét? És magasztalom-e az Atyát mindennap az ő műveiért?
Mária, aki ujjongott az Úrban, tegyen képessé bennünket arra, hogy elcsodálkozzunk az az Úr szeretetén, és szívünk egyszerűségével magasztaljuk őt!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Szomorúan értesültem arról, hogy ismét vér folyt a Szentföldön. Remélem, az izraeli és a palesztin hatóságok újra közvetlen párbeszédbe kezdenek, hogy véget vessenek az erőszak spiráljának, és utat nyissanak a kiengesztelődés és a béke felé.
Ma van a tenger vasárnapja, melyet a hajókon, a kikötőkben és a tengeri környezetben dolgozóknak szentelünk. Köszönetet mondok a tengerészeknek, akik – munkájuk mellett – védik a tengert a szennyezés különböző formáitól, és eltávolítják a tengerből az általunk kidobott hulladékot, a műanyagot… Egyszer a San Benedetto del Tronto-i halászok mesélték nekem, hány tonna műanyagot távolítottak el a tengerből, amint azt az A Sua Immagine című műsorban láthattuk. Köszönetet mondok a tengeri apostoli szolgálat lelkészeinek és önkénteseinek, és mindnyájukat a Tenger Csillagának, Mariának az oltalmára bízom.
Szeretnék hálával megemlékezni azokról is, akik a Mediterranea Saving Humans szervezettel együtt dolgoznak a migránsok megmentésén a tengeren. Köszönöm szépen nektek, testvéreim és nővéreim!
És most köszöntelek benneteket, rómaiak és zarándokok, akik a júliusi hőség ellenére itt vagytok a téren. Tapsot mindannyiatoknak! Örülök, hogy külön is köszönthetem a cserkészlányokat és az ukrajnai Lvivből érkezett egyetemi hallgatókat: áldásomat adom rátok, továbbá szeretteitekre és sok megpróbáltatást szenvedő népetekre. Imádkozzunk ezért a népért, amely sokat szenved! Köszöntöm a lengyeleket, és megemlékezem a mai nagy zarándoklatról a częstochowai Jasna Góra kegyhelyre.
Köszöntöm a Regnum Christi mozgalom fiataljait, a modicai cserkészeket, a Santo Stefano Quisquina plébániai kórusát az Agrigento tartományból, a pistoiai egyházmegye fiataljait és a sacilei hívőket.
Most pedig szeretném bejelenteni, hogy szeptember 30-án konzisztóriumot tartok új bíborosok kreálására. Származásuk az Egyház egyetemességét fejezi ki, az Egyházét, mely továbbra is hirdeti Isten irgalmas szeretetét minden embernek a földön. Az új bíborosok felvétele a római egyházmegyébe egyben a Péter széke és a világszerte jelen lévő részegyházak közötti elválaszthatatlan köteléket is kinyilvánítja.
Íme, az új bíborosok nevei:
1. Robert Francis Prevost OSA, a Püspöki Dikasztérium prefektusa;
2. Claudio Gugerotti, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa;
3. Víctor Manuel Fernández, a Hittani Dikasztérium prefektusa;
4. Emil Paul Tscherrig, apostoli nuncius;
5. Christophe Louis Yves Georges Pierre, apostoli nuncius;
6. Pierbattista Pizzaballa, Jeruzsálem latin pátriárkája;
7. Stephen Brislin, Fokváros (Kaapstad) érseke;
8. Ángel Sixto Rossi SJ, Córdoba érseke;
9. Luis José Rueda Aparicio, Bogotá érseke;
10. Grzegorz Ryś, Lódz érseke;
11. Stephen Ameyu Martin Mulla, Juba érseke;
12. José Cobo Cano, Madrid érseke;
13. Protase Rugambwa, Tabora koadjutor érseke;
14. Sebastian Francis, Penang püspöke;
15. Stephen Chow Sau-Yan SJ, Hong Kong püspöke;
16. François-Xavier Bustillo OFM Conv., Ajaccio püspöke;
17. Américo Manuel Alves Aguiar, Lisszabon segédpüspöke;
18. Ángel Fernández Artime SDB, a szaléziak rendfőnöke.
Velük együtt a bíborosi testület tagjaihoz sorolok két érseket és egy szerzetest, akik kiemelkedtek az Egyháznak nyújtott szolgálatban:
1. Agostino Marchetto, apostoli nuncius;
2. Diego Rafael Padrón Sánchez, Cumaná kiérdemesült érseke;
3. Luis Pascual Dri OFM Cap., a Pompeji Miasszonyunk kegyhely gyóntatója Buenos Airesben.
Imádkozzunk az új bíborosokért, hogy Krisztushoz, az irgalmas és hűséges főpaphoz (vö. Zsid 2,17) való ragaszkodásuk megerősítésével segítsenek Róma püspökeként Isten egész hívő népének javára betöltött szolgálatomban!
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
