Ferenc pápa: Mindannyian próféták vagyunk, Isten Lelke szólhat általunk
Július 2-án a Szentatya mintegy tizenötezer hívővel imádkozta el a vasárnap déli Úrangyalát. A napi evangélium alapján minden hívő prófétaságáról elmélkedett, melyet ápolnunk kell, és amelyet a másikban meg kell becsülnünk. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim és nővéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumban Jézus azt mondja: „Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja” (Mt 10,41). Háromszor is említi a próféta szót. De ki is a próféta? Vannak, akik egyfajta varázslónak képzelik, jövendőmondónak; ez babonás elképzelés, és a keresztények nem hisznek a babonás dolgokban, mint amilyen a varázslás, a kártyavetés, a horoszkóp és hasonlók. (Zárójelben jegyzem meg: rengeteg keresztény van, aki tenyérjóslást kér… Ne butáskodjunk már!) Mások a prófétát csak egy múltbeli személynek gondolják, aki Krisztus előtt élt, hogy megjósolja Krisztus eljövetelét. Pedig maga Jézus beszél ma arról, hogy a prófétákat be kell fogadni; tehát még mindig léteznek. De vajon kik ők? Kik a próféták?
Testvéreim és nővéreim, mindannyian próféták vagyunk: a keresztséggel ugyanis mindannyian megkaptuk a prófétaság ajándékát és küldetését (vö. A Katolikus Egyház katekizmusa, 1268). Próféta az, aki a keresztség erejében segít másoknak értelmezni a jelent a Szentlélek vezetésével.
Ez nagyon fontos: a jelent nem puszta történésekként szemlélni, hanem a Szentlélek vezetésével, aki segít megérteni Isten terveit és megfelelni nekik.
Más szóval a próféta az, aki Jézusra mutat másoknak, aki tanúságot tesz róla, aki segít, hogy az ő tervei szerint éljük meg a jelent és építsük a holnapot. Tehát mindannyian próféták vagyunk, Jézus tanúi, „hogy az evangélium ereje felragyogjon a mindennapi, családi és társadalmi életben” (Lumen gentium, 35).
A próféta élő jel, aki Istenre mutat másoknak, a próféta Krisztus fényének visszatükröződése testvérei útján. Feltehetjük hát magunknak a kérdést: Én, aki a keresztségben „prófétává választattam”, Jézus tanújaként beszélek-e, és mindenekelőtt Jézus tanújaként élek-e? Hozok-e valamit az ő fényéből valakinek az életébe? Megvizsgálom-e magam ezen a téren? Megkérdezem-e magamtól: milyen a tanúságtételem, miként működik a próféciám?
Az Úr az evangéliumban arra is kér bennünket, hogy fogadjuk be a prófétákat; tehát fontos, hogy egymást mint ilyeneket, mint Isten üzenetének hordozóit fogadjuk, mindenkit a saját állapota és hivatása szerint, és tegyük ezt ott, ahol élünk: a családban, a plébánián, a szerzetesi közösségben, az Egyház és a társadalom más közegeiben. A Lélek szétosztotta a prófétálás ajándékait Isten szent népében: ezért jó, ha mindenkit meghallgatunk. Amikor például fontos döntést kell hozni, jó mindenekelőtt imádkozni, a Lelket segítségül hívni, de aztán érdemes meghallgatni egymást és párbeszédet folytatni, bízva abban, hogy
mindenkinek, még a legkisebbnek is van valami fontos mondanivalója, valami megosztandó prófétai ajándéka.
Így keressük az igazságot, és teremtsünk Istenre és testvérekre odafigyelő légkört, melyben az emberek nemcsak akkor érzik magukat elfogadottnak, ha azt mondják, ami nekünk tetszik, hanem elfogadottnak és nagyra becsültnek érzik magukat azért az ajándékért, amik ők maguk.
Gondoljunk csak bele, mennyi konfliktust lehetne így elkerülni és megoldani, ha meghallgatnánk a másikat azzal az őszinte vággyal, hogy megértsük egymást! Végezetül tegyük fel magunknak a kérdést: tudom-e testvéreimet és nővéreimet prófétai ajándékként fogadni? Hiszem-e, hogy szükségem van rájuk? Tisztelettel, a tanulás vágyával hallgatom-e meg őket? Mert mindannyiunknak szüksége van arra, hogy tanuljunk másoktól. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy tanuljunk másoktól!
Mária, a próféták királynője segítsen nekünk meglátni és befogadni a jót, amit a Lélek másokban elültetett!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Ebben a nyári időszakban se fáradjunk bele a békéért való imádkozásba, különösképpen imádkozzunk az oly nagyon megpróbált ukrán népért! És ne feledkezzünk meg a többi háborúról sem, melyekről sajnos gyakran megfeledkezünk, a sok fegyveres konfliktusról és összecsapásról sem, melyek a föld sok helyét vérrel áztatják; megannyi háború dúl napjainkban… Érdeklődjünk a történések iránt, segítsünk a szenvedőknek, és imádkozzunk, mert az ima az a szelíd erő, amely oltalmazza és fenntartja a világot.
Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, különböző országokból és olasz településekről érkezett hívők; külön is köszöntöm Cottolengo Szent József Benedek nővéreit, az ibizai és formenterai bérmálkozó fiatalokat, a tremignoni és vaccarinói lelkipásztori egység fiataljait a vicenzai tartományból. Köszöntöm továbbá a cavarzerei „Szent Mauro Csoportot” és a verdellinói „Madonna dell’Olmo” óvodát. Köszöntöm a Szeplőtelen Szűzanya-egyházközség fiataljait is.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
