Megtalálták Csontváry Magányos cédrus képének modelljét
Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című műve kétségkívül az egyik legismertebb magyar festmény, amely sokak retinájába beleégett még úgy is, hogy az eredetit sosem látták. A festmény születésének pontos körülményeiről nem sokat tudtunk eddig.
Felmerült az is, hogy Csontváry egy illusztrációról festette, és sosem járt Libanonban cédrusok között, vagy egy nem létező fát festett meg. A magányos cédrus helyét volt, aki eddig is tudni vélte, de igazából sosem azonosították be. Rieder Gábor művészettörténésznek, ahogy ő mondta, egy fotelkutatás révén viszont sikerült megtalálnia a modellül szolgáló fát. Kiderült, a magányos cédrus egyáltalán nem volt magányos.
Rieder Gábornak eredetileg nem Csontváry jelenti a szakterületét, de egy munkájában a legismertebb magyar festményekhez gyűjtött anyagot. Ebből a körből természetesen Csontváry is kihagyhatatlan volt. Ahogy olvasott róla, megütötte a Magányos cédrus egy német műtárgyjegyzékben szereplő címe: Cédrus Libanonban 1800 m magasan a tengerszint felett Tripolinál. Naplementekor.
„Nagyon beakadt ez a száraz, leíró cím, amelyet egy festő biztosan nem adna a művének. Ezután eltelt egy fél év, és éppen Covid miatt beszorultunk otthonra a családdal, akkor újra elővettem ezt a témát. Hobbikutatásként indult az egész. Kritikai megközelítés, mítoszromboló alapindíttatás volt bennem. Molnos Péter és Végvári Zsófia művészettörténészek korábban jó pár képről megállapították, hogy Csontváry képeslapok, illusztrációk után festette meg saját műtermében. A Magányos cédrusnál is erre számítottam” – mondta Rieder Gábor, aki az Artmagazinban egy hosszabb tanulmányt publikált a cédrusról.
A művészettörténész arra számított, hogy gyorsan megtalálja az 1907-ben készült Csontváry-festményt inspiráló előképet, mert a német címnek olyan hangulata volt, mintha egy útikönyvből vették volna. Csontvárynál gyakran felmerülő probléma az, hogy nem tudni, mi az, ami csak a fantáziájában játszódott le, és mi az, ami a valóságban is. Az utazásainál is megvan ez a bizonytalanság.
Rieder Gábor rengeteg könyvtári adatbázist feltúrt – azt mondta, hihetetlenül nagy a bőség minden témában, ha az ember türelmes –, de nem talált olyan cédrusábrázolást, mint amilyen Csontváryé volt. „Az övé nem egy tipikus ábrázolás, amelyeket találtam, azok nagyon más típusúak. Csontváry egy elszáradt, kicsit béna, sérült, növényt festett meg, nem egy megszokott faóriást. Emiatt is egyre biztosabb voltam benne, hogy nem képeslap után festette meg a saját cédrusát, és nincs is ilyen metszet vagy kép” – mondta a kutató.
A Libanoni-hegységben élő cédrusok kultusza gyakorlatilag az emberi civilizációval együtt kialakult, isteni tulajdonságokkal ruházták fel a fákat, és csak a kivételes személyek juthattak hozzájuk. A hatalmas termetű, magas kort megélő fák már az ókorban is keresett áruk voltak, a hatalmasra növő példányok értékes faanyagot adtak épületekhez és hajókhoz, az egyiptomi fáraók és közel-keleti uralkodók kedvéért is letarolták ezeket az erdőket, amelyek mára nagyon kis területre szorultak vissza.
A 20. század elején sem volt már sok belőlük, de a biblikus tájon viszonylag sokan keresték fel ezeket a helyeket. Az egyik leghíresebb, amelyet zarándokok és utazók is felkerestek, a Tripolihoz közel bsharrei cédrusliget volt, amelyet az Úr cédrusaiként is emlegettek. Erről a ligetről több metszet és rajz fennmaradt a 19. századból, minden jel szerint Csontváry is járt itt, de senki sem tudott rábökni később, hogy na, ez a magányos cédrus.
Rieder Gábor is több száz cédrusképet átnézett a 19. század elejéről, de sokáig nem talált nyomot a Csontváry-fához. „Én is magányos cédrust kerestem, sok turistafotót átnéztem, olyan völgyet kerestem, mint ami a kép hátterében tűnik fel, de abból is sok van arrafelé. Aztán megtaláltam a washingtoni kongresszusi könyvtár fotóját, amely egy cédrusligetben sátorozókat ábrázol. Hú, de jó lenne, ha maga Csontváry ülne a sátor előtt, gondoltam. Belenagyítottam a képbe, Csontváryt ugyan nem találtam meg, de így is heurékaélményem lett: a képernyőmön látszott a fa, és minden ága, az is, ami olyan, mintha kést tartana, megegyezett a festményen látottakkal” – idézte fel a megtalálás körülményeit a művészettörténész.
A magyar kutatók által korábban nem ismert fénykép a jeruzsálemi Amerikai Kolónia Fotográfiai Osztályáé, amely ebben a korban úgynevezett szuvenírfotókat készített a Közel-Keleten, amelyek a sztereótechnikának köszönhetően egy speciális eszközzel nézve 3D-s hatást keltettek. Rieder nem tartja valószínűnek, hogy ez a fénykép eljutott Csontváryhoz, mert a szuvenírképek általában népszerű turistahelyeket, látképeket mutattak. A magányos cédrus, amely, mint látjuk, igazából más fákkal körülölelve állt, a későbbi képeken sem tűnik fel, így feltételezhető, hogy Csontváry járt ebben a ligetben, és ha nem is ott festette meg, vázlatokat bizonyára készíthetett a helyszínen.
Az amerikai fénykép a Csontváry-fát ugyan megmutatta, de a felvétel készítésének helye nem volt megadva. Rieder libanoni természetvédők és botanikusok segítségét kérte a földrajzi beazonosításban, de ennek az lett az eredménye, hogy mindenki felfedezni vélte a fát a maga területén, még ha az egyáltalán nem is hasonlított a jellegzetes fára.
A fotelből viszont jó eredményeket lehetett elérni, a magyar kutató modern kori képeket kezdett pásztázni a libanoni cédrusligetekről, így a bsharrei ligetet is bejárta a Google Street View-val. Ott aztán felfedezte a keresett fát, amelyre korábban azért nem ismerhettek rá, mert letört a jellegzetes, „késes” ága, így tucatfa lett belőle.
„Sokszor végigmentem úgy virtuálisan a ligetben, hogy nem láttam meg a cédrust, egyszerűen nem ugrott ki a képből, de a két másik, a metszeteken is gyakran ábrázolt fa, még ha öregedtek is, egyértelművé tette, hogy a mi fánk áll középen, a markáns jobboldali ága nélkül. Két táblát is avattak magyarok itt a rendszerváltás óta, de azt nem tudták akkor, hogy ott állt tőlük tíz méterre a magányos cédrus” – mondta Rieder, aki azt feltételezi, hogy a Csontváry-cédrus azért nem jelenik meg későbbi fényképeken ilyen látványosan, mert szép lassan átalakult az élőhely, benőtték a növények, és már egyszerűen nem volt olyan rálátás a facsoport közepén álló fára.
A magányos cédrust viszont már hiába keresnénk az Úr cédrusai között, a fa valamikor 2018 és 2019 között kidőlt, már csak maradványai vannak a ligetben. Erről tanúskodnak az azóta készült turistafotók is.
„Csontváry sok helyen leírta, hogy a cédrusok hatezer évig elélhetnek, ez erős túlzásnak tűnik, mert mások is csak négyezer évig mentek fel, botanikusok pedig még ennyit sem mondanak, de valamilyen módon Csontváry önarcképének is tekinthetjük a Magányos cédrust, az ő pályaívét jeleníti meg, hogy elég későn vált festővé patikusból” – mondta Rieder Gábor.
(Fehér János, telex.hu)
