Ferenc pápa: Adja meg az Úr mindannyiunknak az evangelizálás örömét!
A Szentatya folytatta az evangelizáció iránti szenvedélyről, a hívők apostoli buzgóságáról szóló katekézissorozatát május 17-én. A tanúságtevők sorában ezen alkalommal Xavéri Szent Ferenc alakját állította a hívők elé. Beszédében a jézusi örömhír továbbadására biztatott mindenkit, különösen a fiatalokat. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ahogy haladunk előre a katekézisekkel az apostoli buzgóság néhány példaszerű alakjáról… ne feledjük, hogy az evangelizációról, az apostoli buzgóságról, Jézus nevének megismertetéséről beszélünk, és a történelemben sok olyan nő és férfi volt, aki ezt példaszerűen végezte.
Ma például Xavéri Szent Ferencről lesz szó: őt tartják az újkor legnagyobb misszionáriusának, egyesek ezt mondják.
De nem lehet megmondani, ki a legnagyobb, ki a legkisebb, mert ma is annyi, rejtetten dolgozó misszionárius van, akik sokkal többet tesznek, mint Xavéri Szent Ferenc.
Ő a missziók védőszentje, akárcsak a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz. Egy misszionárius akkor nagy, amikor elmegy. És sokan, nagyon sokan vannak, papok, világiak, szerzetesnővérek, akik misszióba mennek, Olaszországból is, és sokan közületek is. Látom például, amikor egy püspöknek jelölt pap élettörténetét bemutatják nekem: tíz évet töltött misszióban azon a helyen… ez nagyszerű: elhagyja a hazáját, hogy hirdesse az evangéliumot. Ez az apostoli buzgóság. És ezt nagyon kell ápolnunk. Ha rátekintünk ezeknek a férfiaknak, ezeknek a nőknek az alakjára, sokat tanulhatunk tőlük.
Xavéri Szent Ferenc 1506-ban született egy nemesi, de elszegényedett családban az észak-spanyolországi Navarrában. Párizsba megy tanulni – egy világias, értelmes, jóravaló fiatalember. Ott találkozik Loyolai Ignáccal, aki elvégezteti vele a harmincnapos lelkigyakorlatot, ő pedig megváltoztatja az életét. Otthagyja egész világi karrierjét, hogy misszionárius legyen. Jezsuita lesz, leteszi a szerzetesi fogadalmakat. Aztán pap lesz, és evangelizálni megy. Keletre küldik. Abban az időben a misszionáriusok keleti útjai ismeretlen világokba való kiküldetések voltak. Ő pedig megy, mert tele van apostoli buzgósággal.
Így indul el tehát az első az újkor szenvedélyes misszionáriusainak nagy seregéből, akik készek voltak fáradozásokat vállalni és veszélyeket elviselni, hogy ismeretlen földeket érjenek el és teljesen ismeretlen kultúrájú és nyelvű népekkel találkozzanak. Az az egyetlen hatalmas vágy hajtotta őket, hogy megismertessék Jézus Krisztust és az ő evangéliumát.
Xavéri Szent Ferenc alig több mint tizenegy év alatt rendkívüli munkát végzett. Többé-kevésbé tizenegy évig volt misszionárius. A hajóutazás abban a korban rendkívül nehéz és veszélyes volt. Sokan meghaltak útközben hajótörésben vagy betegségben. Ma sajnos sokan azért halnak meg, mert hagyjuk őket meghalni a Földközi-tengeren… Szent Ferenc több mint három és fél évet töltött hajókon, missziós munkája időtartamának egyharmadát. Több mint három és fél évet, hogy Indiába, azután pedig Indiából Japánba utazzon.
Megérkezik az indiai Goába, a portugál Kelet fővárosába, a kulturális és kereskedelmi fővárosba, ott rendezi be bázisát, de nem áll meg ott. Elindul evangelizálni India déli partvidékének szegény halászait, tanítja a katekizmust és az imákat a gyerekeknek, keresztel, és betegeket ápol. Aztán egy éjszakai ima során Szent Bertalan apostol sírjánál úgy érzi, hogy Indián túlra is el kell mennie. Jó kezekben hagyja a már megkezdett munkát, és bátran elindul az indonéz szigetvilág legtávolabbi szigetei, a Maluku-szigetek felé. Ezek az emberek nem ismertek határokat, túlmentek minden határon… Mennyire bátrak voltak ezek a szent misszionáriusok! De a maiak is,
ha nem is hajóval utaznak három hónapon át, hanem repülővel huszonnégy óra alatt, ugyanúgy ott vannak. Oda kell tenniük magukat, sok kilométert kell utazniuk, mélyen be kell menniük az erdőbe.
Xavéri Szent Ferenc a Maluku-szigeteken a helyi nyelven versbe foglalja a katekizmust, és megtanítja az ottaniakat énekelni a katekizmust, mert énekelve könnyebben megtanulják. Hogy milyen érzései voltak? Azt megtudjuk a leveleiből. Azt írja: „A veszélyek és viszontagságok, melyeket önként vállal az ember egyedül Urunk, Istenünk szeretetéért és szolgálatáért, nagy lelki vigaszok gazdag kincstárai, olyannyira, hogy […] az ember néhány éven belül elveszítse testi szemének látását a vigasztaló könnyek bősége miatt” (1548. január 20.). Az Úr munkálkodását látva sírt örömében!
Egy nap Indiában találkozik egy japán férfival, aki mesélt neki az ő távoli országáról, ahová még nem merészkedett európai misszionárius. Xavéri Szent Ferencet pedig apostoli tűz hajtotta, tovább akar menni. Elhatározza, hogy a lehető leghamarabb útnak indul, és egy kalandos út végén egy kínai ember dzsunkáján eljut Japánba. Az ott töltött három év az éghajlat, az ellenállás és az emberek nyelvének nem ismerése miatt nagyon nehéz volt, de az elvetett magvak ott itt is bőséges termést hoztak.
Xavéri Szent Ferenc, a nagy álmodozó, Japánban ráébred arra, hogy az ázsiai misszió számára egy másik ország a legfontosabb: Kína, mely kultúrájával, történelmével, nagyságával de facto uralmat gyakorolt a világnak azon a részén.
Kína ma is egy igazi kulturális pólus, nagy és gyönyörű történelmével. Szent Ferenc visszatér Goába, hogy nem sokkal később ismét hajóra szálljon, abban a reményben, hogy eljut Kínába. Terve azonban kudarcba fullad: hiába várja, hogy partra szállhasson a szárazföldön, Kanton közelében, Kína kapujában, a parttal szemközt fekvő kis Sangcsuan szigeten meghal, 1552. december 3-án, teljesen magára hagyatva, csak egy kínai virrasztott mellette. Így ér véget Xavéri Szent Ferenc földi útja. Talán öregen? Tudjátok, hány éves volt? Már nyolcvanéves? Nem! Mindössze negyvenhat éves! Egész életét buzgón a missziónak szentelte! A művelt Spanyolországból indult, és a világ akkori legműveltebb országába, Kínába érkezett.
A hatalmas kiterjedésű Kína előtt halt meg, egy kínai ember mellett. Az egész egy szimbólum!
Megfeszített munkája mindig imádsággal, Istennel való misztikus és szemlélődő egyesüléssel párosult. Sosem hagyta el az imát, mert tudta, hogy belőle kap erőt. Bárhol is volt, nagy gondot fordított a betegekre, a szegényekre és a gyerekekre. Nem „arisztokrata” misszionárius volt: mindig a legszegényebbekhez ment, a gyerekekhez, akiknek a legnagyobb szükségük volt az oktatásra, a katekézisre, aztán a szegényekhez és a betegekhez: a segítségnyújtás határaira ment, ahol naggyá vált. Krisztus szeretete volt az az erő, amely a legtávolabbi határokig vitte. Állandóan fáradozott és veszélyeket vállalt, túllendült a kudarcokon, a csalódásokon, a csüggedéseken, sőt, vigasztalta és örömmel töltötte el, hogy mindvégig kitartva követte és szolgálta Krisztust.
Xavéri Szent Ferenc, aki ilyen nagy dolgot tett, ekkora szegénységben és ekkora bátorsággal, adjon nekünk is valamennyit ebből a buzgóságból, hogy mi is megéljük és hirdessük az evangéliumot! A sok mai fiatalnak, akikben keresés van, és nem tudják, mit kezdjenek ezzel a nyugtalan kereséssel, azt mondom:
nézzetek Xavéri Szent Ferencre, nézzétek a világ látóhatárát, nézzetek a nagy szükségben lévő népekre, nézzetek a sok szenvedő emberre, a Jézust nélkülöző megannyi emberre! És menjetek, legyen bátorságotok!
Ma is vannak bátor fiatalok. A Pápua Új-Guineában élő sok misszionáriusra gondolok, a vanimói egyházmegyében élő fiatal barátaimra gondolok, és mindazokra, akik Xavéri Szent Ferenc nyomdokán elindultak evangelizálni. Adja meg az Úr mindannyiunknak az evangelizálás örömét, annak örömét, hogy továbbadjuk ezt a gyönyörű üzenetet, mely boldoggá tesz bennünket és mindenkit!
Az általános kihallgatás vége felé a magyar zarándokokat külön is köszöntötte a Szentatya:
Szeretettel köszöntöm a mai általános kihallgatáson részt vevő magyar nyelvű zarándokokat, különösen a Szombathelyi Egyházmegyéből érkezett hívők csoportját, akik Székely János püspökükkel együtt, Boldog Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa, boldoggá avatásának huszadik évfordulója alkalmából érkeztek. Boldog Batthyány-Strattmann László a szenvedők érdekében végzett munkája révén vált nagy misszionáriussá, mert tanúságot tett a szeretet evangéliumáról. Ingyenesen segített a szegényeknek, akiktől jutalmul csupán csak azt kérte, hogy imádkozzanak érte. Arra buzdítalak benneteket, kedves testvérek, hogy utánozzátok az életszentségnek ezt a tiszteletre méltó példáját. Isten áldjon benneteket!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
