Ferenc pápa: Budapestre utazom, újra magamhoz ölelhetek egy számomra oly kedves egyházat és népet!
Április 23-án vasárnap délben a Szentatya mintegy harmincezer hívő jelenlétében imádkozta el a Regina caeli imádságot. Beszédében arra biztatott, hogy az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan mi is tekintsük át életünket Jézus társaságában. Kérte a hívőket, hogy kísérjék imáikkal magyarországi útját, már előre üdvözölte a magyarokat, és megköszönte látogatásának előkészítését. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, húsvét harmadik vasárnapján az evangélium a feltámadt Jézusnak az emmauszi tanítványokkal való találkozását mondja el (vö. Lk 24,13–35). Ez a két tanítvány, beletörődve a Mester halálába, úgy döntött, hogy húsvét napján elhagyja Jeruzsálemet és hazatér. Talán egy kicsit nyugtalanok voltak, mert hallották a sírtól jövő asszonyoktól, hogy üresen találták a sírt, mégis útnak indultak. És ahogy szomorúan sétálnak és beszélgetnek a történtekről, Jézus melléjük szegődik, de ők nem ismerik fel. Megkérdezi, miért olyan szomorúak, mire ők azt válaszolják: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” (Lk 24,18). Jézus megkérdezi: „Miért, mi történt?” (Lk 24,19). Erre elmondják neki az egész történetet, Jézus elmondatja velük. Aztán, miközben sétálnak, segít nekik, hogy másképp értelmezzék a történteket, hogy újraolvassák a prófétai jóslatoknak, Isten igéjének és mindannak fényében, amit Izrael népének meghirdettek. Másképp értelmezni: ezt teszi velük Jézus, segít nekik másképp értelmezni. Álljunk meg ennél a részletnél.
Számunkra is fontos ugyanis, hogy Jézussal együtt újraolvassuk történetünket: életünknek, egy bizonyos időszaknak, napjainknak a történetét, a csalódásokkal és reményekkel együtt. Mi is, mint azok a tanítványok, tanácstalanul állhatunk az események előtt, egyedül és bizonytalanul, megannyi kérdéssel, aggodalommal, csalódással, sok mindennel. A mai evangélium arra biztat, hogy
mondjunk el mindent Jézusnak, őszintén, attól való félelem nélkül, hogy zavarjuk őt – ő meghallgat! –, attól való félelem nélkül, hogy elmondjuk a rossz dolgokat, és ne szégyelljük, hogy nehezen értjük a dolgokat.
Az Úr örül, amikor megnyílunk előtte; csak így tud kézen fogni és kísérni bennünket, csak így tudja elérni, hogy újra lángoljon a szívünk (vö. Lk 24,32). Ezért
nekünk is, mint az emmauszi tanítványoknak, beszélgetnünk kell vele, hogy amikor beesteledik, ő velünk maradjon (vö. Lk 24,29).
Van ennek egy jó módja, és ezt szeretném ma javasolni nektek: ez abban áll, hogy minden este időt szentelünk egy rövid lelkiismeret-vizsgálatra. Mi történt ma bennem? Ez a kérdés. Jézussal együtt újraolvassuk a napunkat, újraolvasom a napomat: megnyitom előtte a szívemet, eléje viszem az embereket, a döntéseimet, a félelmeimet, a bukásaimat és a reményeimet, mindazt, ami velem történt; hogy fokozatosan megtanuljam más szemmel nézni a dolgokat, az ő szemével, és nem csak a sajátoméval.
Így újra átélhetjük annak a két tanítványnak a tapasztalatát. Krisztus szeretetét megtapasztalva a fárasztónak és sikertelennek látszó dolgok is más fényben tűnhetnek fel: egy nehezen vállalható kereszt, a megbocsátás választása egy sértéssel szemben, a bosszúról való lemondás, a fáradságos munka, a következményeket vállaló őszinteség, a családi élet nehézségei új fényben tűnhetnek fel, a Feltámadott Megfeszített fényében, aki minden elesést előrelépéssé tud tenni. Ehhez azonban fontos, hogy felhagyjunk a védekezéssel:
adjunk időt és teret Jézusnak, semmit se rejtsünk el előle, vigyük eléje nyomorúságainkat, engedjük, hogy megsebezzen bennünket az ő igazsága, hogy szívünk megmozduljon szavának leheletére.
Ma is elkezdhetjük! Szenteljünk ma este egy kis időt imádságra, és tegyünk fel magunknak a kérdést: milyen volt a mai napom? Milyen örömök, milyen szomorúságok értek? Mi volt terhes számomra? Milyen volt a napom? Mi történt? Milyen gyöngyszemei, esetleg rejtett gyöngyszemei voltak, melyekért hálát adhatok? Volt-e szeretet abban, amit tettem? És melyek azok a bukások, szomorúságok, kétségek és félelmek, amelyeket Jézus elé kell vinnem, hogy új utakat nyisson előttem, hogy felemeljen és bátorítson?
Mária, a bölcs Szűz, segítsen nekünk felismerni a velünk járó Jézust, és az ő tekintete előtt újraolvasni – itt a szó: újraolvas! – életünk minden napját!
*
A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Párizsban boldoggá avatták Henri Planchat-t, Páli Szent Vince Kongregációjának a papját, valamint Ladislas Radigue-t és három paptársát a Jézus és Mária Szent Szíve Kongregációból. Apostoli buzgóságú lelkipásztorok voltak, akiket az kapcsolt össze, hogy a vértanúságot is vállalva tettek tanúságot hitükről. 1871-ben az úgynevezett párizsi „kommün” idején szenvedtek vértanúságot Párizsban. Tapsoljuk meg az új boldogokat!
Tegnap volt a Föld napja. Kívánom, hogy a teremtett világ védelme iránti elkötelezettség mindig összekapcsolódjon a legszegényebbekkel való tényleges szolidaritással.
Sajnos továbbra is súlyos a helyzet Szudánban, ezért ismételten kérem, hogy mihamarabb vessenek véget az erőszaknak, és térjenek vissza a párbeszéd útjára. Mindenkit kérek, hogy imádkozzon szudáni testvéreinkért.
Ma tartják a Szent Szív Katolikus Egyetem 99. tanulmányi napját, melynek témája: A tudás iránti szeretetből – Az új humanizmus kihívásai. Kívánom, hogy Olaszország legnagyobb katolikus egyeteme az alapítóknak, különösen az egy éve boldoggá avatott fiatal Armida Barellinek a szellemében nézzen szembe ezekkel a kihívásokkal.
Pénteken három napra Budapestre, Magyarországra utazom, a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra való 2021-es utazásom kiegészítéseként. Ez alkalom lesz arra, hogy újra magamhoz öleljek egy számomra oly kedves egyházat és népet.
Egyúttal Európa közepére is utazás lesz, mely felett továbbra is a háború fagyos szelei fújnak, miközben rengeteg ember elköltözése sürgős humanitárius kérdéseket tűz napirendre.
Most azonban hozzátok fordulok szeretettel, magyar testvéreim és nővéreim, várva, hogy zarándokként, mindenki barátjaként és testvéreként meglátogassalak benneteket, és hogy találkozzam többek között az állami vezetőkkel, a püspökökkel, a papokkal és a megszentelt személyekkel, a fiatalokkal, az egyetemi hallgatókkal és a szegényekkel. Tudom, nagy szorgalommal készítitek elő érkezésemet: szívből köszönöm nektek. És mindenkit kérek, hogy imáival kísérjen engem ezen az úton.
Ne feledkezzünk meg ukrán testvéreinkről sem, akiket még mindig sújt ez a háború.
Szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok. Számos ország zászlaját látom. Külön is köszöntöm a salamancaiakat és az albacetei diákokat, valamint a Máltai Lovagrend Segélyszervezetének veneto-trentinói csoportját. Üdvözlöm Ferrara, Palermo és Grumello del Monte híveit; a lodi egyházmegyei iskola közösségét; az albai, bergamói, bresciai, comói és milánói egyházmegye városainak fiataljait; számos olasz egyházközség bérmálkozóit; a cadoneghei Sacro Cuore Intézet diákjait; a casoli „Volœntieri” munkaközösséget és az agnai „Mototurismo” csoportot.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek; és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem.
Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
