Amit a státusztörvény tesz a pedagógusokkal és az oktatással
Az oktatási rendszer megsegítésére a kormány által az Európai Unióhoz küldött EFOP PLUSZ pályázat anyagából világosan kiderül, hogy a kormány már tavaly nyárra pontosan diagnosztizálta a hazai oktatási rendszer összes sebét. Ehhez képest az új státusztörvény tervezete pont ellenkező irányba taszítja az iskola világát. Itt van, mit tartalmaz a törvény tervezete, és a nagy kérdés: menni, vagy maradni?
- újra törvénybe emelné a fegyelmi eljárásokat a pedagógusokkal szemben;
- a próbaidőt 3-4 hónap helyett 6 hónapban maximálná;
- 8-ról 2 hónapra csökkentené a felmentési időt, amellyel a nyugdíjba vonulókat 3 havi illetménytől fosztaná meg;
- röghöz köthetne, a lemondási időt 2-ről 6 hónapra növelve (így ha például egy pedagógus házastársa az ország másik felében kap munkát, a törvény szerint csak fél év múlva követhetné);
- a tankerület ezentúl a munkaszerződésébe foglalttól eltérő iskolába vagy óvodába is küldhetné a pedagógust;
- az eddig heti 32 órában maximált munkaidőt heti 40 vagy akár 48 órára is feltornázhatóvá tenné (az EU-s átlag 20 óra);
- a továbbképzési kötelezettség korhatárát az eddig 55 évről 60-ra emelné;
- újabb diploma megszerzésére is kötelezhetővé tenné a tanárokat;
- a napi munkaidő maximumát 8-ról 12 órára emelné;
- a heti munkaidőt 40 helyett 48 órában maximálná;
- a helyettesítések száma a korábbi heti 6 helyett akár heti 28 is lehetne;
- elrendelhetővé tenné a vasárnapi munkavégzést;
- a tanár ezután nemcsak továbbképzésre vagy ügyeletre, de bármilyen, az intézmény működési körébe eső feladatra, például szertárrendezésre vagy pakolásra is berendelhető lenne a szabadságáról;
- míg azonos kategóriában most nincs nagy különbség a fizetések között, addig a törvény bevezetése után 2,5-szeres differencia is lehetne;
- tartós helyettesítés esetén 50 százalékkal kevesebb pénz járna a tanárnak, mint eddig;
- a rendkívüli felmentés határidejét a tudomásszerzéstől számított 15. napról egészen a tanév végéig kinyújtaná;
- a nevelőtestülettől elvennék a pedagógiai programról, az éves munkarendről és az SZMSZ-ről való döntés jogát, csupán a házirend kialakításába lenne beleszólásuk;
- lényegében megszüntetné a kötetlen munkaidőt azáltal, hogy az intézményvezető a „szabad felhasználású időben” is előírhatná az intézményben történő munkavégzést;
- leengedné a határozatlan időre kinevezett pedagógusok minimális arányát a tantestületben (több lenne az óraadó, akiket viszont nem lehet beosztani ügyeletre, kirándulásra, múzeumlátogatásra stb.);
- az óraadóknak is szavazati jogot adna (tehát anélkül szavazhatnak meg plusz programokat, hogy vállalniuk kellene az ezzel járó terheket);
- egy órával meghosszabbítaná a délutáni felügyeletet;
- a jubileumi jutalomba ezután csak az aktuális munkakörben eltöltött idő számítana bele (az édesanyák így akár 10 évet is elveszíthetnének);
- az üres állások betöltésére ezután nem kellene pályázatot kiírni;
- gyengítené a szakszervezetek érdekérvényesítő erejét (ha nem lép be minimum a pedagógustársadalom 10 százaléka, ezentúl sem országos, sem fenntartói szinten nem kellene egyeztetni velük);
- sztrájk esetén át lehet csoportosítani, meg lehet szüntetni vagy át lehet vezényelni másik iskolába az osztályt vagy csoportot (tehát méltatlan, oktató munkára alkalmatlan helyre is bezsúfolhatók büntetésképp a gyerekek, így szülő, gyerek, kolléga a sztrájkoló ellen fordítható);
- sztrájknap vagy rendkívüli tanítási szünet pótlására a miniszter akár július 15-ig meghosszabbíthatja a tanévet és az ezekre a napokra eddig járó 200 százalékos munkabér helyett ezután nem járna többé túlmunkadíj;
- egy hónappal meghosszabbítható lenne a tanév;
- aki nem akar az átalakult jogviszony szerint dolgozni és a hatályba lépéstől számított 5 napon belül felmentését kéri, csak egy hónapnyi végkielégítést kapna (akkor is, ha 20 éve közalkalmazott és az eddigi rend szerint 8 havi járna neki);
- a pedagógusok magatartását saját technikai eszközeiken is ellenőrizhetik, a privát laptop, telefon is átvizsgálható lenne;
- képlékeny határok között korlátoznák a pedagógusok szólásszabadságát, még munkaidőn kívül sem lenne szabad negatívan nyilatkozniuk a közoktatásról, nehogy „a köznevelésbe vetett közbizalom” gyengüljön. (válasz online alapján)
Mindenki nyugodtan végig gondolhatja, hogy ha a saját munkahelyén, életében ilyen drasztikus és negatív irányú változásokat nyomnának keresztül erőből, akkor erre hogyan reagálnának. Bennem is itt a lelkiismereti kérdés: menni, vagy maradni? Maradni, mert itt vannak a gyerekek, és valamekkora fizetés, vagy menni, mert ehhez már nem lehet jó lelkiismerettel asszisztálni? Egyelőre nem tudok dönteni... (Sipos Gyula)
