Egy eltűnő szigetország perelné a szennyező országokat
Vanuatu csendes-óceáni szigeteinek nagy részét néhány méternyi tengerszint-emelkedés letörölheti a térképről. Ez nem csak fikció, mert már az utóbbi években is veszítettek területeket, és ezek nagysága csak nőni fog a klímaváltozás következtében. A szigetek lakói az utóbbi hetekben is a bőrükön érezhették az éghajlatváltozást, hiszen egymás után csaptak le a térségben a pusztító, áradással, szélviharral, heves esőzéssel, a lakosság evakuálásával járó ciklonok.
A klímaváltozásért felelős üvegházgázokból Vanuatu rendkívül csekély mértékben bocsát ki, mégis a felmelegedés egyik legveszélyeztetettebb állama – a globális folyamatok természetéből adódóan más országok miatt. Hát hol itt az igazság? Ki lesz a felelős azért, ha Vanuatu önhibáján kívül egyszer csak eltűnik, mint Atlantisz?
A kérdések naivnak is tűnhetnek, de az erre adott helyes válaszok felgyorsíthatják a klímaváltozás elleni küzdelmet, és az eddig tett névleges vállalásoknak már komoly tétjük lehet. Vanuatu és a mellé felsorakozott másik több mint 120 állam, köztük Magyarország is, egy határozattervezetben tanácsadói véleményt kért a hágai Nemzetközi Bíróságtól (ICJ) annak tisztázására, hogy a kormányok milyen felelősséggel tartoznak az éghajlatváltozásért, és a nemzetközi jog hogyan alkalmazható a klímaváltozás elleni fellépés megerősítésére.
Hogy a Nemzetközi Bíróság egyáltalán foglalkozzon az üggyel, azt az ENSZ Közgyűlésének 77. ülésszakán kellett eldönteni. A szavazás szerdán formalitás volt, hiszen már eleve többen támogatták a beterjesztést, mint ahány voks a minősített többséghez szükséges. Szinte példa nélküli nemzetközi támogatással bírt az ügy. Mostantól az ICJ-nek két éve van arra, hogy előálljon a tanácsadói véleménnyel.
A beterjesztett szövegen sokat birkóztak az aláírói, és voltak ugyan kísérletek a felpuhítására is, a vezető szerző Jorge Viñuales nyakasságának köszönhetően végül erős kérdések születtek az ICJ felé. Azt szeretnék kimondatni, hogy a nemzeteknek egymással és a jövővel szemben is kötelezettségeik vannak, ha a Föld éghajlatvédelméről van szó. Egy másik fontos pontként pedig az került bele, hogy érvényesülnie kell az éghajlati igazságosságnak, és a kötelezettséget nem teljesítő államoknak jogi következményekkel kellene számolniuk, ha különösen sebezhető államoknak okoznak károkat az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival.
Viñuales és kollégái az remélik, hogy megteremtik az éghajlati elszámoltathatóság alapját a nemzetközi jogban. „Hónapokig éjjel-nappal védtük a jogi következmények kérdését. Sok ország teljesen el akarta távolítani. De minél erősebb volt a kritika, annál világosabbá vált számunkra, hogy a kérdés a megfelelő idegre tapintott” – idézte a jogászt a Cambridge Egyetem honlapja.
Ralph Regenvanu, Vanuatu éghajlatváltozással foglalkozó minisztere szerint az állásfoglalásukban törekedtek arra, hogy egyetlen államot se hibáztassanak vagy szégyenítsenek meg azért, amiért nagymértékben járulnak hozzá az üvegházgázok kibocsátásához. Mindezzel együtt sokatmondó, mely országok maradtak ki az aláírók közül: az olyan nagy kibocsátók, mint Kína, India, az Egyesült Államok vagy Indonézia, nem soroltak be a többség mellé.
Bár léteznek olyan egyezmények, mint a Párizsi Egyezmény vagy az ENSZ tengerjogi egyezménye, amelyek környezeti kérdésekről is rendelkeznek nemzetközi viszonylatban, Jorge Viñuales szerint ezeket „gondosan úgy fogalmazták meg, hogy jogilag kétértelműek maradjanak”. A jogászprofesszor úgy véli, akár az ENSZ alapokmányát, akár az emberi jogokat vagy a tengerjogokat nézzük, az éghajlatváltozást elősegítő nemzetek jogellenesen viselkednek. Igaz, ezt még sosem mondta ki hivatalos szerv.
Az ICJ jogi véleménye nem lesz kötelező erejű, de ha a klímavédők szempontjából kedvező szöveg születik, mégis precedenst teremthet.
Jogászok fontos elszámoltathatósági eszközt látnak benne, úgy vélik, hogy világszerte hivatkozhatnának rá éghajlatvédelmi perekben, ami elvezethet ahhoz is, hogy az országok maguk is szigorú klímatörvényeket alkossanak.
(telex.hu)
