Szülők, akik a lehangoló diagnózis ellenére megtartották magzataikat
Down-szindróma, halva születés, lyukas szív. Ilyen és ehhez hasonló címkékkel szembesültek a szülők a rendelőben, terhesgondozás során – a szakmai javaslat minden esetben az abortusz volt. Ők mégis másképp döntöttek, a gyerekek pedig egészségesen megszülettek...
(A téma érzékenységére való tekintettel az érintettek nevét megváltoztattuk - hetek.hu)
A kisfiú, aki kipisilt magából egy életveszélyes vírust
„A harmadik gyermekünkkel voltam várandós, mikor az első trimeszteres vérvételem eredményeiből kiderült, hogy elkaptam egy citomegalo nevű vírusfertőzést (CMV-t)” – kezdi a történetmesélést Enikő. A vírus, mint kiderült, akkor veszélyezteti leginkább a méhben fejlődő magzat életét, ha az édesanya fogantatáskor kapja el a betegséget. Enikőék pontosan így jártak.
„A nőgyógyászaton felvilágosítottak, hogy ilyenkor el szokták vetetni a magzatot, mert nagy esély van rá, hogy amúgy is elvetélek; vagy ha mégis ki tudom hordani a babát, akkor elképzelhető, hogy halva szülöm meg. Ha csodával határos módon életben marad, akkor süket, vak vagy agykárosodott lehet – tájékoztattak a szakemberek.”
Enikőt a többi konzultáción sem bátorították a magzat megtartására. „Az asszisztens hölgy is tényként közölte, hogy ilyen esetben abortuszt szoktak végezni. Én mondtam neki, hogy ezt nem szeretnénk, mert a már megszületett gyermekeinkbe sem vágnánk bele a konyhakést, ha történne velük valami. Erre azt válaszolta, hogy ne így fogjam fel a dolgot. Csak annyit tudtam mondani, hogy nem látok nagy különbséget a konyhakés és az orvosi eszköz között, amivel a piciket az anyjuk méhében feldarabolják… Végül elfogadta az álláspontunkat, és tisztelte, hogy így állunk hozzá az élethez.”
A következő hidegzuhany a háziorvos rendelőjében érte a szülőket. A szakember a házaspár határozott kiállása után sem tudta elfogadni, hogy elutasítják az abortuszt. A kényelmetlenné vált szituáció miatt Enikő nem is ment hozzá többet vissza.
Egyedül a nőgyógyász értette meg őket – akiről tudni kell, hogy semmilyen körülmények között nem vállal abortuszt, Enikőnek többek között emiatt esett rá a választása annak idején. A szakorvos ugyanakkor köteles volt minden egyes vizsgálat során tájékoztatást adni a várandósság lehetséges kimeneteleiről és ezek százalékos esélyeiről. „Nagyon nehéz volt végighallgatni ezeket. Egy alkalommal megkérdezte tőlem, felkészültem-e arra az eshetőségre, hogy a gyermekemnek különleges bánásmódra lesz szüksége egész életében. Sokat sírtam otthon ebben az időszakban. A férjem folyamatosan mellettem állt és bátorított. Neki nagyon erős volt a hite, biztosra vette, hogy a pici minden híresztelés ellenére egészséges lesz.”
A későbbi ultrahang-vizsgálat eredményei bizakodásra adtak okot: a fejlődő gyermek továbbra is életben volt, hiánytalan testfelépítéssel – már csak az volt a kérdés, szenvedett-e valamiféle hallás- vagy látáskárosodást a vírus következtében… Születését követően egyből alapos kivizsgálásra vitték a csecsemőt, a következő egy évben pedig a család havonta látogatta a kórházakat és a különféle szakorvosi rendelőket kontrollvizsgálat céljából. „Mindig minden rendben volt, de újra és újra hozzátették az orvosok, hogy amíg a CMV a vérében van, gondot okozhat. Végül egy év után kipisilte a vírust és tünetmentesnek nyilvánították.
A kisfiunk a Mendel nevet kapta, mert ez azt jelenti: velünk van az Isten. Ő megadta, hogy egy meddőségi betegség ellenére teherbe tudtam esni és most már öt egészséges gyerek anyukája lehetek. Mendel idén májusban lett hatéves. Nagyon vidám, mókás és poénkodós gyerek, rengeteget nevetünk vele, igazi mókamester. Nagyon örülünk, hogy a családunk része, nagyon szeretjük!”
A házaspár, aki kétszer is elutasította az „erősen ajánlott” abortuszt
Zsanettnak 2003-ban kezdett el udvarolni jelenlegi férje, a hölgy ekkor 15 éves volt. Három évvel később összekötötték az életüket, kapcsolatuk gyümölcseként hamarosan egy kisbaba is megfogant.
„16 hetes kismamaként kötelező jelleggel elvégezték rajtam az AFP vérvizsgálatot, ami a Down-szindróma kockázati esélyeit tárja fel 65-70 százalékos valószínűséggel. Az eredmény pozitív lett: nagy esélyt adtak annak, hogy rendellenességgel születik meg a gyermekünk. Noha előfordulhatott, hogy az eredménybe hiba csúszott, több orvos is rá akart beszélni az abortuszra. A főorvos leültetett, és nagyon nyomatékosan kért, hogy jól gondoljam át a döntést, mert ez életre szóló teher lehet, és hát én olyan fiatal vagyok, még lehetnek gyermekeim… (Ekkorra már majdnem 20 hetes terhes voltam.) Egy másik orvos ingerülten a fejemhez vágta, hogy még egy beteg gyereket szülök az államnak” – mesél a méltatlan bánásmódról az édesanya.
A riogatások ellenére azonban férjével együtt ragaszkodtak ahhoz, hogy világra jöjjön első gyermekük. Amikor eljött a szülés napja, Zsanett egy teljesen egészséges lánygyermeknek adott életet. A történetben plusz csavar, hogy második gyermeküknél ugyancsak Down-szindrómát állapítottak meg az ominózus vérvizsgálaton, ám az orvosok ez alkalommal sem tudták rávenni a párt az abortálásra. Az eredmények ismét őket igazolták: egy újabb egészséges lánygyermekkel bővülhetett a család.
Kihívások ikerterhesség idején
„38 évesen, egy hat- és egy négyéves gyermek anyukájaként, két sikertelen terhesség után hihetetlen öröm ért bennünket: ikerterhes lettem – írja a Hetek megkeresésére Karola. „Férjemmel higgadtan figyeltük a 13. heti ultrahangon az orvos mozdulatait, szavait, boldogan követtük a monitoron kis csodáink körvonalait. Ikrekre a protokoll szerint „A” és „B” magzatként hivatkoznak. „A” babánknál gyönyörű adatokat hallottunk, ahogy Kezdetben „B” gyermekünknél is, de kicsivel később aggodalmat éreztünk a hirtelenné vált csöndből.”
A szakorvos 4,5-5,3 mm közötti értéket mért a nyaki redőnél – optimális esetben ez a szám 2 mm alatt van. „Beszélniük kell most a genetikusunkkal!” – hangzott az orvosi utasítás.
„Két vizsgálat között riadtan ültünk a folyosón, közben újabb pácienst fogadva elsuhant mellettünk az ultrahangon megismert orvos, biztatva bennünket, hogy ő ilyen mutatók ellenére is látott már egészséges gyermekeket világra jönni.
Genetikus kollégája az elsőként előírt speciális vérvizsgálatból kirívóan magas Down-szindróma kockázatot állapított meg, de később a magzatvízvizsgálat eredménye néhány egyéb szűrhető rendellenességgel együtt kizárta ezt a betegséget – közben megtudhattuk, hogy két kisfiú aggódó szülei vagyunk.
A genetikus orvos mindezek ellenére 50 százalékra becsülte annak esélyét, hogy „B” babánk fogyatékkal élő lesz.”
Karola elmondása szerint az egyik legnehezebb az volt ebben a procedúrában, hogy fogalmuk sem volt, milyen betegséggel állhatnak szemben – ismeretlenül csengtek a különféle szindrómák kifejezései, melyek a levegőben röpködtek. Egyedül egy angol nyelven írt tanulmány jelentett némi kapaszkodót a témában.
„Nehezen cipelhető gondolatok kavarogtak bennünk, de sokan álltak mellettünk, ki szeretetével, ki biztató szavaival, imájával vagy racionális érveivel” – emlékszik vissza erre az időszakra a négygyermekes édesanya. A 38. héten világra jöttek a fiúk: Kolos, az „A”, és Huba, a „B” jelzésű csecsemő.
„Huba a születés első percében is kitűnni készült 3200 grammnyi termetével, valaki örömmel kiáltott fel a szülőszobában – bennem újabb félelmet keltve: ő más, mint a testvére… Ez a baba pocakosabb! – informáltak. Egészségesek voltak mindketten.” Karola hozzátette: más anyukák gyakran a mozgásfejlődés lemaradásánál fedezik fel a fogyatékosság első jeleit, így ő maga igyekezett az első években elterelni erről a témáról a gondolatait, és bizakodóan tekinteni a jövőbe.
„Ma már hatévesek, mindketten egészségesek, szépek, okosak. Boldogok és hálásak vagyunk, el sem tudnánk képzelni nélkülük az életet: Huba fantasztikus kis emberke, csupa mosoly, szélvész és valódi energiabomba – vele teljes a családunk.”
„A gyermek akár az édesanya életébe is kerülhet”
Erika a hatodik gyermekét várta 2004-ben. Veszélyeztetett kismamaként az orvosok az abortuszt javasolták, mondván, a gyermek kihordása akár az édesanya életébe is kerülhet. Később Down-szindrómát is megállapítottak a fejlődő magzatnál.
„Voltunk Békésben, Békéscsabán, Szegeden, Debrecenben, de az összes orvos az abortuszt ajánlotta. Még Czeizel Endrét is felkerestük, aki az XY kromoszómák specialistája volt. Megerősítette a feltételezést, sőt azt is hozzátette, hogy lyukas szívvel fog születni” – meséli Erika.
A család azonban a rossz hírek hallatán sem a terhességmegszakítást választotta: közös imában és böjtben fogtak össze; barátaik, ismerőseik szintén támogatásukról biztosították őket.
„Egy istentisztelet után megkértük Nagy József lelkészt, hogy imádkozzon születendő gyermekünkért. Ekkor már a hatodik hónapban voltam, erősödtek a fájások, el akart menni a baba. József azt kérte Istentől, hogy időben szülessen meg, legyen egészséges, jó sportoló. Az imát követően hazautaztunk. Másnap elmentünk az orvoshoz, aki megdöbbenve nézte az eredményeket. Azt mondta: kedves szülők, nem tudom, mi történhetett, de a kicsi makkegészséges, se lyukas szív, se Down-kór nem látható.”
A szülők a születendő gyermeket Júdának nevezték el – neve hálaadást, dicséretet jelent.
„Júda most 14 éves, jeles tanuló, sportol, egy időben még bokszolt is. Zenei téren is tehetséges, felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Iskolába. Júda abortusz helyett egy igazi csodagyerek lett!”
(Kérdy Katalin, Kulifai Máté, hetek.hu)
