Ferenc pápa első beszéde megválasztása után, többek között Szent Józsefről
Ferenc pápa első beszéde, amit pontifikátusának kezdetén mondott el, és még teljes egészében nem lett közreadva magyar nyelven. A Szentatya ezzel a beszéddel kezdte meg Róma püspökeként péteri szolgálatát 2013. március 19-én, Szent József főünnepén.
Kedves Testvéreim és Nővéreim!
Hálát adok az Úrnak, hogy a péteri szolgálatomat kezdő szentmisét Szent Józsefnek, Szűz Mária hitvestársának és az egyetemes Egyház védőszentjének ünnepén mutathatom be. Igen jelentőségteljes egybeesés ez, egyben mélyen tisztelt elődöm névnapja is: szeretettel és hálával telve közel vagyunk hozzá imáinkban.
Szeretettel köszöntöm bíboros- és püspöktestvéreimet, a papokat, a diakónusokat, a szerzeteseket és az összes világi hívőt. Köszönöm a többi egyház és egyházi közösség képviselőinek, valamint a zsidó közösség és más vallási közösségek képviselőinek, hogy megtiszteltek jelenlétükkel. Szívből üdvözlöm az állam- és kormányfőket, a világ számos országának hivatalos küldöttségét és a diplomáciai testületet.
Az evangéliumban hallottuk, hogy „József úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki, és magához vette feleségét” (Mt 1,24). Ezekben a szavakban már benne rejlik a küldetés, amelyet Isten Józsefre bíz, tudniillik, hogy custos, őr legyen. Kinek az őre? Máriának és Jézusnak; de ez az őrzés azután kiterjed az Egyházra is, ahogyan Boldog II. János Pál hangsúlyozta: „Ahogyan Szent József szeretettel gondoskodott Máriáról és örömmel nevelte Jézus Krisztust, úgy őrzi és oltalmazza az ő titokzatos testét, az Egyházat is, amelynek a Szent Szűz előképe és mintaképe” (Redemptoris Custos apostoli buzdítás, 1).
Ferenc pápa által kedvelt ábrázolás, mely úgy ábrázolja a Szent Családot, hogy József tartja a kezében Jézust, míg Mária pihen
Hogyan végzi József ezt az őrzést? Tapintatosan, alázatosan, csendesen, de állandó jelenléttel és teljes hűséggel, akkor is, amikor nem érti a dolgokat. A Máriával kötött házasságától a tizenkét éves Jézusnak a jeruzsálemi templomban történő megtalálásáig minden pillanatot gondoskodóan és egész szeretetével kísér.
Felesége, Mária mellett van az élet derűs és borús perceiben, a betlehemi népszámlálásra való utazásuk során, a szülés aggódással és örömmel teli óráiban;
Egyiptomba menekülésük drámai napjaiban, s amikor kétségbeesetten keresik Jézust a templomban; majd pedig a názáreti ház mindennapjai során, a műhelyben, ahol mesterségére tanította Jézust.
Hogyan éli meg József a hivatását, Máriának, Jézusnak, az Egyháznak az őrzését? Állandó figyelemmel Istenre, nyitottan az ő jeleire, készségesen szolgálva az ő tervét, s nem annyira a sajátját. Ez az, amit Isten Dávidtól kér, ahogyan az olvasmányban hallottuk: Isten nem ember által épített házat akar, hanem az ő igéjéhez, az ő tervéhez való hűséget; maga Isten az, aki a házat építi, de az ő Lelke által megjelölt élő kövekből. József pedig azért „őrző”, mert tud hallgatni Istenre, hagyja, hogy az ő akarata vezesse, és épp ezért még érzékenyebb a rábízott emberek iránt, reálisan tudja értelmezni az eseményeket, odafigyel a környezetére, és a legbölcsebb döntéseket tudja meghozni. Benne, kedves barátaim, meglátjuk, hogyan kell válaszolnia az embernek Isten hívására: készségesen, serényen. De azt is látjuk, mi, illetve ki a keresztény hivatás középpontja: Krisztus!
Őrizzük Krisztust életünkben, hogy őrizzük a többi embert, hogy őrizzük a teremtett világot!
Az őrzés hivatása azonban nem csak minket, keresztényeket érint, hanem van neki egy előzetes dimenziója, mely egyszerűen emberi, és mindenkit érint. Őriznünk kell az egész teremtett világot, a teremtett világ szépségét, ahogyan azt a Teremtés könyve mondja, és ahogyan Assisi Szent Ferenc megmutatta nekünk: tiszteletet kell tanúsítanunk Isten minden teremtménye iránt és a környezet iránt, amelyben élünk. Őriznünk kell az embereket, gondoskodnunk kell mindenkiről, minden emberről, szeretettel, különösen a gyermekekről, az idősekről, a gyengébbekről, és azokról, akik gyakran a szívünk perifériájára szorulnak. Törődnünk kell egymással a családban: a házastársak vigyáznak egymásra, majd szülőként gondoskodnak gyermekeikről, idővel pedig a gyermekek válnak szüleik őrzőivé. Ide tartozik a barátságok őszinte megélése, melyek kölcsönös őrzést jelentenek, bizalomban, tiszteletben és jóakaratban. Végeredményben minden az ember gondjára van bízva, és ez a felelősség mindannyiunkat érint.
Legyetek őrzői Isten ajándékainak!
Amikor az ember nem teljesíti az őrzésnek ezt a feladatát, amikor nem törődik a teremtett világgal és testvéreivel, akkor teret nyer a pusztulás, és a szív érzéketlenné válik. Sajnos a történelem minden korszakában vannak „Heródesek”, akik halálos terveket szőnek, pusztítanak, és elcsúfítják a férfi és a nő arcát.
Szeretnék kérni mindenkit, aki felelős pozíciót tölt be a gazdasági, politikai vagy társadalmi szférában, minden jóakaratú férfit és nőt: legyünk „őrzői” a teremtett világnak, Isten természetbe írt tervének, egymásnak, a környezetnek; ne engedjük, hogy a pusztulás és a halál jelei kísérjék világunk útját!
De ahhoz, hogy „őrizni” tudjunk, magunkkal is törődnünk kell!
Ne feledjük, hogy a gyűlölet, az irigység, a gőg beszennyezi az életet! Az őrzés ekképpen megköveteli, hogy vigyázzunk érzéseinkre, a szívünkre, mert éppen belőle indulnak ki a jó és a rossz szándékok: az építők és rombolók egyaránt! Nem szabad félnünk a jóságtól, sőt, a gyengédségtől sem!
Ehhez még egy megjegyzést szeretnék fűzni: a gondoskodás, az őrzés jóságot kíván, megkívánja, hogy gyengédséggel éljük meg. Az evangéliumokban Szent József erős, bátor, keményen dolgozó emberként jelenik meg, de lelkében nagy gyengédség él, mely nem a gyengék erénye, épp ellenkezőleg, erőslelkűségről, odafigyelésre, együttérzésre, mások iránti valódi nyitottságra, szeretetre való képességről árulkodik. Nem szabad félnünk a jóságtól, sem a gyengédségtől!
Ma, Szent Józseffel együtt azt is ünnepeljük, hogy Róma új püspöke, Péter utóda megkezdi szolgálatát, mely hatalommal is jár. Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek, de milyen hatalmat? Jézusnak a Péterhez intézett háromszoros kérdését a szeretetre való háromszoros meghívás követi: legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat.
Sose felejtsük el, hogy az igazi hatalom a szolgálat, és még a pápának is, hogy hatalmat gyakorolhasson, egyre jobban kell helyezkednie abba a szolgálatba, amelynek tündöklő csúcspontja a kereszten van;
Szent József alázatos, konkrét, hitben gazdag szolgálatára kell tekintenie, és hozzá hasonlóan ki kell tárnia karját, hogy őrizze Isten egész népét, hogy szeretettel és gyengéden fogadja az egész emberiséget, különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akiket Máté a szeretet alapján történő végítélet jelenetében felsorol: akik éheznek, szomjaznak, akik idegenek, mezítelenek, betegek, börtönben lévők (vö. Mt 25,31–46). Csak az tud őrizni, aki szeretettel szolgál!
Álmában is az Egyház gondját viseli – Ferenc pápa az alvó Szent József szobrát tartja az asztalán
A szentleckében Szent Pál Ábrahámról beszél, aki „a remény ellenére is reménykedve szilárdan hitt” (Róm 4,18). Szilárdan a reményben, minden remény ellenére! Ma is, az égbolt minden szürkesége ellenére, szükségünk van arra, hogy lássuk a remény fényét, és hogy mi magunk adjunk reményt. A teremtett világnak, minden férfinak és nőnek – gyengéd, szerető tekintettel kísért – őrzése azt jelenti, hogy
megnyitjuk a remény horizontját, azt jelenti, hogy a gomolygó felhők közepette felvillantjuk a fényt, azt jelenti, hogy elvisszük a remény melegét!
És a hívő ember számára, nekünk, keresztényeknek – mint Ábrahámnak, mint Szent Józsefnek –, a reménynek, melyet viszünk, Isten a horizontja, amely Krisztusban megnyílt előttünk, és Isten a szikla, mely az alapját adja.
Őrizni Jézust Máriával, őrizni az egész teremtett világot, őrizni minden embert, különösen a legszegényebbeket, őrizni önmagunkat: ez az a szolgálat, amelyet Róma püspökének végeznie kell, de amelyre mindannyian meghívást kaptunk, hogy felragyogtassuk a remény csillagát: szeretettel őrizzük azt, amit Isten nekünk ajándékozott!
Kérem Szűz Máriának, Szent Józsefnek, Szent Péternek és Pálnak, Szent Ferencnek a közbenjárását, hogy a Szentlélek kísérje szolgálatomat; és mindnyájatoknak mondom: imádkozzatok értem!
Ámen.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
