Ferenc pápa: Bátran kell álmodnunk egy másfajta gazdaságról, amely mindenki szolgálatában áll
Részleteket olvashatnak Ferenc pápa a Tertio belga katolikus hetilapnak adott, február 28-án megjelent interjújából. A beszélgetés során a Szentatya számos témával foglalkozott a II. Vatikáni Zsinattól a jelenlegi szinódusi folyamatig, az ukrajnai háborútól a világ elfeledett konfliktusaiig, és a gazdaságfejlesztés új modelljének kidolgozását szorgalmazta, amely senkit sem hagy lemaradni.
A Tertio flamand katolikus hetilap és a Dimanche (Vasárnap) francia nyelvű belga katolikus hetilap február 28-án tette közzé a Ferenc pápával készült interjút. A Tertio már 2016. november 17-én is készíthetett egy hosszú interjút a Szentatyával – egyrészt az I. világháború századik évfordulója kapcsán, másrészt annak okán, hogy 2015 novemberében Párizsban és 2016. március 22-én Brüsszelben terrortámadások voltak.
Jorge Bergoglio pápaságának tizedik évfordulója alkalmából, amelyet 2023. március 13-án ünneplünk, 2022. december 19-én beszélgettek újra a pápával, két nappal 86. születésnapja után, és Argentína labdarúgó-világbajnokságon aratott győzelmét követően.
– A II. Vatikáni Zsinat jelenti a kulcsot a pápasága megértéséhez. Miért áll olyan közel a szívéhez a zsinat végrehajtásának folytatása? Mi forog kockán?
Ferenc pápa: A történészek szerint egy évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy a zsinat határozatai teljes mértékben érvényesüljenek és gyakorlatba ültessék azokat. Negyven évünk van még hátra… A zsinat egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyeket Isten a történelemben szent embereken keresztül hajt végre. Amikor XXIII. János pápa meghirdette, talán senki sem tudta, mi fog történni. Állítólag ő maga azt gondolta, hogy egy hónapon belül befejeződik (...) nyitott ember volt az Úr felhívásaira. Isten így szól a népéhez. És ott valóban beszélt hozzánk. A zsinat nem csupán az Egyház megújulását jelentette; nemcsak megújulás kérdése volt, hanem kihívás is, hogy az Egyházat még élőbbé tegyük.
A zsinat nem újítja meg, hanem megfiatalítja az Egyházat. Az Egyház anya, aki mindig előrehalad. A zsinat megnyitotta az ajtót a nagyobb érettség felé, jobban igazodva az idők jeleihez.
A Lumen gentium, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúció például az egyik leghagyományosabb és egyben legmodernebb dokumentum, hiszen az Egyház szerkezetében a hagyományos – ha helyesen értjük – mindig modern. Ennek oka, hogy a hagyomány folyamatosan fejlődik és növekszik…
– A zsinat végrehajtásának és megvalósításának folytatása magában foglalja a szinodalitás ösztönzését. Mit jelent valójában?
– Van egy pont, amit nem szabad szem elől tévesztenünk. A zsinat végén VI. Pálra nagy hatással volt az, hogy a nyugati egyház szinte elvesztette szinodális dimenzióját, míg a keleti katolikus egyházak meg tudták őrizni. Ezért bejelentette a Püspöki Szinódusi Titkárság létrehozását annak érdekében, hogy ismét előmozdítsa a szinodalitást az Egyházban. Az elmúlt hatvan évben ez egyre jobban fejlődött. Fokozatosan tisztázódott néhány dolog; például, hogy csak a püspököknek van-e szavazati joguk. Néha nem volt világos, hogy a nők szavazhatnak-e… A legutóbbi Amazonasról tartott szinóduson, 2019 októberében ebben az értelemben volt érlelődés… Most itt tartunk, és előre kell lépnünk. Ezt tesszük a jelenlegi szinódusi folyamaton keresztül, és a két szinódus (...) segít tisztázni az Egyház döntéshozatali folyamatának értelmét és módszerét.
– Előző, 2016-os interjúnk során a harmadik világháborúról szólt, amelyet részletekben élünk. Ma a helyzet nem javult, sőt romlott, és még több olyan háború van, mint az ukrajnai. Milyen szerepet játszhat ebben a vatikáni diplomácia?
– A Vatikán az első naptól a szívére vette ezt a konfliktust. Az invázió kezdete utáni napon személyesen elmentem az orosz nagykövetségre. Ez olyasmi, amit soha nem tett meg egy pápa... Kifejeztem azt is, hogy hajlandó vagyok Moszkvába menni, és segíteni, hogy a konfliktus ne folytatódjon. A kezdetektől napjainkig a Vatikán mindig is az események középpontjában állt. Több bíboros is látogatást tett már Ukrajnába… Ugyanakkor folytatjuk az orosz néppel a beszélgetést, hogy tegyünk valamit. Ez a háború szörnyű, hatalmas atrocitás. Sok zsoldos harcol ott. Vannak, akik nagyon kegyetlenek, nagyon kegyetlenek. Kínzás folyik; a gyerekeket megkínozzák. Sok olyan gyerek jött el hozzám, akik Olaszországban vannak az édesanyjukkal, ide menekültek.
Még soha nem láttam ukrán gyereket nevetni. Miért nem nevetnek ezek a gyerekek? Mit láttak? Félelmetes, valóban ijesztő. Ezek az emberek szenvednek, szenvednek az agressziótól.
Több ukránnal is tartom a kapcsolatot. Volodimir Zelenszkij elnök több delegációt küldött, hogy beszéljenek velem. Innen mindent megteszünk a lakosság segítése érdekében; de a szenvedés nagyon nagy. Emlékszem, amit a szüleim mondogattak nekem: „A háború őrület”. Nagyon érintettnek érezzük magunkat ebben a háborúban, mert közel zajlik hozzánk. De évek óta dúlnak háborúk a világon, amelyekre nem figyelünk: Mianmarban, Szíriában – már 13 éve dúl a háború –, Jemenben, ahol a gyerekek számára nincs oktatás, nincs kenyér, ahol éheznek… Más szóval: a világ de facto mindig háborúban áll. Ebben a tekintetben egy dolgot el kell ítélni: ez a nagy fegyveripar. Amikor egy gazdag ország gyengülni kezd, azt mondják, hogy háborúra van szüksége ahhoz, hogy továbbhaladhasson és újra megerősödjön. És a fegyverek erre készülnek.
– Országainkban a fogyatkozó klérussal és egyre kevesebb hívővel az Egyház vezetése általában a liturgiára és az igehirdetésre összpontosít. Nem kellene az Egyháznak inkább társadalmi és prófétai arcát megmutatnia, ha aktuális akar lenni ma?
– Ezek nem állnak szemben egymással. Az ima, a szentségimádás és az istentisztelet nem jelenti a sekrestyébe való visszavonulást. Az az egyház, amely nem ünnepli az eucharisztiát, nem egyház. De az sem egyház, amelyik a sekrestyében rejtőzködik; a sekrestyében való letelepedés nem helyes istentisztelet.
Az eucharisztia ünneplésének következményei vannak. Ott van a kenyértörés – ez társadalmi kötelezettséget, másokról való gondoskodási kötelezettséget von maga után. Az ima és az elkötelezettség kéz a kézben járnak. Isten imádása és testvéreink szolgálata kéz a kézben jár, mert minden testvérünkben Jézus Krisztust látjuk.
– A neoliberális piaci modell elérte határait. Hogyan kínál erre alternatívát „Ferenc közgazdaságtana”?
– Bátornak kell lennünk olyan gazdaságokról álmodozni, amelyek nem tisztán liberálisak... Óvatosnak kell lennünk a gazdasággal: ha túlságosan csak a pénzügyekre összpontosít, egyszerűen csak a számokra, amelyek mögött nincsenek valódi lények, akkor a gazdaság porrá válik és súlyos áruláshoz vezethet. A gazdaságnak szociális gazdaságnak kell lennie. A piacgazdaság kifejezéshez II. János Pál hozzátette a szociális kifejezést, hogy szociális piacgazdaság legyen. Mindig szem előtt kell tartani a társadalmi szempontokat. Jelenleg a gazdasági válság kétségtelenül súlyos, a válság szörnyű. A világon a legtöbb embernek – a többségnek – nincs elég ennivalója, nincs elegendő pénze, hogy élni tudjon. A gazdagság néhány ember kezében van, akik nagy vállalatokat vezetnek, és akik időnként hajlamosak a kizsákmányolásra. A gazdaságnak mindig szociálisnak kell lennie, a társadalom szolgálatában kell állnia – hangsúlyozta Ferenc pápa a belga katolikus hetilapoknak adott interjújában.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
