A hazánkban szinte láthatatlan szinódusról
Ferenc pápa, miután pápasága kezdete óta többször beszélt a katolikus egyház mélyreható reformjának szükségességéről, világméretű szinodális folyamatot indított el, amelynek célja a közösségi vezetés modelljéről tanácskozó 2023-as püspöki szinódus előkészítése. Magyarországon azonban csak szűk körhöz jutott el a szinodális tanácskozás híre...
A három szakaszból álló folyamat első, 2021 októbere és 2022 áprilisa között zajló egyházmegyei stádiumában csoportos megbeszélések és vitakörök adtak alkalmat arra, hogy elvben „Isten népének” bármely tagja bekapcsolódhassék az egyeztetésbe. Magyarországon mindazonáltal rendkívül szűk körhöz jutott el a szinodális tanácskozás híre. Ennek megfelelően a magyar záródokumentum is leginkább udvariassági említést kap abban a római iratban, amely a helyi szinodális megbeszélések eredményeit összegzi. A kontinentális munkadokumentum számos nyelven – például arabul, koreaiul, kétféle kínaiul és természetesen különböző európai nyelveken is – letölthető a világszinódus vatikáni honlapjáról. Magyarul nem.
„Tedd tágassá sátradban a helyet!” (Iz 54,2). A címében Izajás próféta egyik szép metaforáját hordozó, terjedelmes összeállításból, amelyet 2022 őszén egy laikusokból és klerikusokból álló munkacsoport készített az egyes püspöki karok jelentése alapján, kiderül, hogy a nyugat-európai egyházak jelentős része – különösen a reflexióban élenjáró német Szinodális Út munkadokumentumai – által felvetett súlyos kérdések és merésznek számító megoldási javaslatok különböző módon és mértékben ugyan, de a világ számos pontján megjelennek.
Úgy tűnik, a katolikus egyház differenciálódása visszafordíthatatlan. Az egységet nem az egyes történelmi korszakokban kialakult formák mozdíthatatlansága, hanem a sokoldalú és tiszteletteljes párbeszéd folytonossága szavatolhatja.
Prága, 2023 február
A 2023 márciusáig tartó kontinentális szakasz fő eseménye Európában a február 5-e és 12-e között Prágában zajló szinodális összejövetel volt.
A nemzeti szakasz csekély magyarországi nyilvánossága mintegy előre jelezte: az egyházvezetés maradéktalanul ellenőrzése alatt kívánja tartani és tompítani igyekszik azokat az impulzusokat, amelyekkel – Ferenc pápa elképzelése szerint – a különböző felfogású hívők minél szélesebb körének kellene hozzájárulnia az egyház szinodálissá alakulásához. Pedig a nyitott sátornak elvben mindenki szívesen látott vendége volna.
A nagy jelentőségű prágai találkozóról – amelyen minden európai egyház képviselői egyenlő arányban vettek részt – előzetesen csak néhány határon túli magyar katolikus portál adott hírt (így a romkat.ro és a munkácsi egyházmegye honlapja). Az egyetlen – minden lényeges kérdést elhallgató – magyarországi egyházi híradás a szinodális összejövetel utolsó munkanapja után késő este jelent meg a Magyar Kurír weboldalán. A mértékadó európai egyházi hírforrások ellenben naponta frissítették információikat, riportjaikat és véleménycikkeiket.
Amint az egyes országok öt-hat percben elmondott prágai nyilatkozatai tanúsítják, Európa számos helyi egyháza őszintén szeretne egyre inkább szinodális egyházzá válni. Az állásfoglalások azonban arra is rávilágítottak, hogy az egyes régiókat – különösen az egykori államszocialista rendszereket a Nyugattól elválasztó szellemi határ két oldalán – sokszor szögesen eltérő nézetek jellemzik, és az előrehaladás sebessége is eltérő. (Az általánosítást azonban rögtön árnyalnunk kell: ami statisztikailag talán érvényes, részleteiben jóval összetettebb képet mutat – például Szlovákia és Csehország „pozíciópapírja” [állásfoglalása] egyaránt tartalmaz egyezéseket és eltéréseket, statikusabb és dinamikusabb nézeteket, s mindezek párbeszédképesnek mutatkoznak. Rövid összehasonlító elemzésük németül itt olvasható »)
Az elsősorban Nyugat-Európában és kiemelten Németországban szóhoz jutó konkrét és határozott reformelképzeléseket a prágai szinódusi ülés számos résztvevője támogatta, illetve sokan fogalmaztak meg ezekkel rokon javaslatokat. Meglepő, hogy az ideiglenes záródokumentumban helyet kapott a progresszív vs. konzervatív fogalompár – Prágában is akadt azonban olyan résztvevő, aki nehezményezte a konzervatív minősítést. A felszólalásokat mindvégig is belengte ez az elvben kibékíthetetlen, legfeljebb türelemmel elviselhető kettősség.
Az érdeklődők a YouTube-on követhették a mintegy negyven európai ország képviselőinek részvételével zajló rendezvényt, amelyen az egyes országok küldötteinek néhány perces, egyeztetett kérdésekre válaszoló beszámolóit a közös éneklés, a csend és az ima percei tagolták.
Visszhangok
Peter Kohlgraf mainzi püspök, aki a kibővített német szinodális bizottság tagjaként online vett részt a prágai találkozón, így foglalta össze benyomásait: „Valójában világok ütköztek össze. Nemcsak a sebességek különböznek, hanem az egyházról és a szinodalitásról alkotott képek is. Ha a katolikus egyház egyben akar maradni, akkor különböző regionális megoldásokra lesz szükség. Meg kell találni a sokféleségben fennálló valódi egység kialakításának módjait. Fontos komolyan venni, amit Ferenc pápa újra meg újra elismétel: a kölcsönös meghallgatás nemcsak akusztikus folyamat, hanem azt is jelenti, hogy igyekszünk érzékelni a másik véleményében azt, ami jó (…). Nem irigylem a pápát, akinek az ellentmondó szólamokat előremutató szinódusi szöveggé kellene összegyúrnia. Amint korábbi pápai megnyilatkozásokból is látható, a végső dokumentum nem lezárás lesz, hanem új kérdéseket és perspektívákat nyit majd meg.”
A Templeton-díjas cseh vallástudós, szociológus és pszichiáter pap, Tomáš Halík (akinek könyvei lassacskán Magyarországra is megérkeznek), a KNA hírügynökségnek adott interjújában kitért a párhuzamosan zajló németországi tanácskozásokra. Halík a németországi Szinodális Úttal kapcsolatos előítéletek leküzdése mellett érvelt. (Írásainkat a német reformjavaslatokról lásd többek közt itt és itt.) A valódi változásokat ugyanis „teológiailag alaposan elő kell készíteni. Már a katolikus egyház hatvan évvel ezelőtti reformzsinata, a II. Vatikánum előtt is egy egész teológusnemzedék készítette elő az egyház megújulását. Halík szerint a Szinodális Út „élesen artikulál lényeges kérdéseket”. Ezeket „ne tegyük tabuvá, hanem nyíltan vitassuk meg”. A szinodalitás szimfóniájában a németországi egyház „fontos hang”.
A katolikus nemi erkölcs vonatkozásában Halík megjegyezte: „ideje, hogy új, mélyebb teológiai antropológiát dolgozzunk ki”. Az egyháznak komolyan kell vennie a természettudományok és a humán tudományok új eredményeit. „A szexualitás a történelem és a kulturális kontextus függvényében is változik.” Fél évszázada az egyházat sokkolta a szexuális forradalom, ezért védekező pozícióba helyezkedett. „Most párbeszédet kell folytatnia a nemek közötti egyenlőség tanulmányozásának képviselőivel is.”
Halík úgy látja, globális szinten is a döntő pillanatban vagyunk. „A kereszténység elmozdulása a szinodalitás felé és az egyház átalakulása úton járók, zarándokok dinamikus közösségévé az egész emberiség sorsára hatással lehet.”
Sok nyelv, sok nézet szólalt meg az összejövetelen, de – a Német Püspöki Konferencia elnöke és a német küldöttség vezetője, Georg Bätzing limburgi püspök szerint „még nem pünkösdöt ünnepeltünk”, egyelőre az utolsó vacsora szituációjában vagyunk.
Írország küldöttsége sem tartotta fölöslegesnek, hanem ellenkezőleg, megkerülhetetlennek nevezte az egyházi visszaélések kérdéskörét – legyen szó a klérus tagjai által elkövetett szexuális bántalmazásokról vagy az erőszak más formáiról: spirituális erőszakról, önkényes püspöki döntésekről, információk torzításáról és megvonásáról vagy egyoldalú tájékoztatásról mint az intellektuális erőszak hatékony megnyilvánulásairól.
„A visszaélések mély sebeket téptek fel és sokak hitét lerombolták” – áll az ír küldöttség közleményében, amelyet egy katolikus hívő és egy pap olvasott fel a nemzeti felszólalásokra alkalmat adó ülésszakon. „Sokan már nem hallják a jó hírt egy olyan egyházban, amely sokakkal szemben árulást követett el. Ezért most a bűnbánatra van szükség. A visszaélések nyílt sebek maradnak, ha nem foglalkoznak velük átfogóan. Az egyház csak akkor válhat a Ferenc pápa által szorgalmazott »tábori kórházzá«, ha egyértelmű lépéseket tesz az okok feltárása és teljes megértése felé.”
Az ír küldöttség felszólalása a tizennegyedik volt a prágai találkozón elhangzott harminckilenc nyilatkozat közül. Az íreken kívül – mások mellett – a németek, a franciák, a svájciak, a luxemburgiak és az osztrákok is messzemenő változtatásokat követeltek a visszaélési botrányok nyomán.
Velük szemben több dél- és kelet-európai küldöttség arra szólított fel, hogy az egyház tanítását és struktúráit ne kérdőjelezzék meg. A litván delegáció szóvivője például kifejezetten figyelmeztetett a „keresztény tanítás meghamisítására”, és védelmébe vette a katolikus egyház klerikális felépítményét. Azt is kiemelte, hogy a nők felszentelésének igénye nem merült fel kérdésként Litvániában.
Kelet-Európában másutt sem. Amint Beate Gilles, a Német Katolikus Püspöki Konferencia titkára és a prágai ülésszak egyik moderátora megjegyezte, „az európai egyházon belül az egymástól elválasztó távolságok néha nagyobbak, mint köztem és az egyházon kívüliek közti távolság. Ez tágítja ugyan a látószögemet, de nem igazán kellemes élmény.”
A magyar részvétel
Magyarország szereplése a prágai összejövetelen, akárcsak a Magyar Püspöki Kar információpolitikája, elnémítja a szemlélőt. A nemzeti delegáció megbízott tagjának felszólalása az igazság birtoklásának rendíthetetlenségével ismételte el az egyház családdal kapcsolatos tanításának leegyszerűsített, a politikai propaganda által is előszeretettel felhasznált változatát (a felvételen 3:39:30-nál). A püspöki kar elnöke által vezetett küldöttség szószólója nem beszélt a szinódus témáiról: a tágasság igényéről, az egyház szükségessé vált szerkezeti és spirituális reformjáról, Isten népének bevonásáról a párbeszédbe és a döntési folyamatokba. Ezzel szemben a dialógus szót az ironikus „úgynevezett” jelzővel látta el. Ennyi volt küldöttségünk tarsolyában.
A cenzúra alighanem eredményesen működött, hiszen a magyar katolikusok észre sem vehették, mennyire megalázta őket az egyházi hivatalosság, amely elzárta előlük saját szinódusukat. Az információ megvonása természetesen nem megoldás semmire, ellenben maga is része a hatalommal való visszaélés problémájának. Igaz, szomorú negativitásával akarata ellenére bizonyságot tett a nyílt beszélgetés szükségessége mellett. A maga nemében ez sem kevés.
Megjegyzendő viszont, hogy – határon túli magyarként – Német László belgrádi metropolita érsek külön hozzászólásban tért ki egy kényes kérdésre. A katolikus egyház Nyugat-Európa számos országában tapasztalható visszaélési válságára tekintve a kelet-európai püspökök szolidaritást akarnak vállalni és beismerik bűnösségüket. A kelet-európai püspököknek a nyugat-európai püspökökkel együtt kell bocsánatot kérniük az áldozatoktól, és el kell kötelezniük magukat a zéró tolerancia politikája mellett.
Német érsek szerint az, hogy a keleti országokban az egyház kevésbé érintett, csupán a látszat. Ennek oka főként az, hogy az egyházat a kommunizmus idején – egészen 1990-ig – szigorúan felügyelte a titkosrendőrség, és az egyházi visszaéléseket szigorúan büntették. A kommunizmus bukása után sok dokumentumot megsemmisítettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Keleten ne történtek volna visszaélések.
Az eltussolás problémája is ugyanúgy fennáll – emlékeztetett az érsek.
(Mérleg)
