Ferenc pápa szavai a homoszexualitásról és azok értelme
„Homoszexuálisnak lenni nem bűncselekmény” - mondta a szentatya az Associated Pressnek adott keddi interjújában, és arra hívta fel a lelkipásztorok figyelmét, hogy megértéssel forduljanak az ilyen emberekhez. A pápa ugyanakkor nem tagadta a homoszexualitás bűn voltát – hogyan értsük tehát, mit mondott a pápa és mi volt a szándéka mindezzel?
A csúnya beszéd bűn a Szentírás szerint, de nem bűncselekmény, mert ha az lenne, hazánk fele börtönben ülne.
A káromkodás súlyos bűn, de nem bűncselekmény, ámbár ez nem mindenütt van így. Néhány muzulmán országban blaszfémia-törvényt hoztak, ami akár halállas is büntethetővé teszi az istenkáromlást, ezt a törvényt aztán leginkább a keresztény kisebbségek ellen használják fegyverül…
A házasság előtti nemi élet bűn, de – felnőtt emberek között -, nem bűncselekmény. Jézus megmentette a házasságtörő asszonyt és ma is megmentené azokat az asszonyokat, akiket ezzel vádolva köveznek meg ma is a világ számos országában. Ha hazánkban kriminalizálnák, azaz törvényileg büntetnék ezt, ugyan mi lenne a most felnövő generációk sorsa?
Az okkultizmus bűn, de önmagában nem bűncselekmény, és nem is akarnánk új boszorkánypereket és –égetéseket látni.
Ugyanígy, a homoszexualitás bűn, de önmagában nem bűncselekmény. Törvényi tiltása inkább elfedné és növelné a bajt, mint segítene ennek a problémának a kezelésében. De tegyünk magunkban egy gondolatkísérletet – mi történne, ha kiderülne, hogy az egyik gyermekünk homoszexuális? Törvénykező lelkülettel, mint „igaz keresztények”, kitagadnánk őt a családunkból? Esetleg, ha törvény büntetné és ő a börtönbe kerülne, akkor meg se látogatnánk, mert mi nem vállalunk közösséget a bűnnel? Hiszen akkor rosszabbakká lennénk, mint a rablógyilkos felesége, mert az bejár a férjéhez, s így nagyobb tanúságot tesz a szeretetről, mint mi, akik „tiszták” vagyunk… Bizony, Jézus – ahogy mondja -, nem a „tisztákhoz”, hanem a bűnösökhöz jött el…
Ugyanakkor fontos, hogy beszéljünk – mi, bűnös keresztény emberek -, a bűneinkről. Nagyon fontos, hogy bátran beszéljünk a bűnökről és azok romboló hatásairól. A csúnya beszéd, a lopás, a házasságtörés, korrupció, karaktergyilkosság akkor is bűn, ha a modern társadalom azt felmagasztalja. A legnagyobb problémánk épp az, hogy nem merünk beszélni a bűnökről – megalkuvásból, egzisztenciális okokból, vagy mert magunk is érintettek vagyunk benne -, ugyanakkor szeretnénk, ha valahogy, törvényileg mégis eltüntetnék azt a szemünk elől. Ezt pont fordítva kellene tennünk! A homoszexualitásról is ki kell mondanunk – mint a lopásról, korrupcióról, hazugságokról, promiszkuitásról, stb. -, hogy bűn, és küzdenünk kell annak népszerűsítése ellen is. (Ezt akár törvényekkel szabályozva is, feltéve, hogy az nem az emberek, hanem a propagáló eszközök és módszerek szabályozására irányul.)
Megbélyegzett embereket nehéz pásztorolni, és még nehezebb, ha a megbélyegző akarja azt tenni. Jézus Krisztus radikálisan nemet mondott a bűn minden formájára, egészen a keresztfáig menően, ugyanakkor radikális igent mondott minden emberre, ami a keresztfára is juttatta. Az Egyháznak, mint Krisztus Testének ugyanezt az utat kellene járnia. Ferenc pápa szavai erre hívják fel a figyelmet, és milyen jó lenne, ha megértenénk ezt!
Sipos Gyula
