A magyar kultúra napjára: Magyar jelenség...
A XX. század nemzetközi tudósvilágában keringő anekdota szerint a „nagytudású és fejlett” marslakók igenis léteznek, itt élnek közöttünk, megismerni őket furcsa nyelvükről, csak álcázták magukat - magyaroknak hívják őket.
És valóban, ha végig tekintünk az elmúlt század tudósnemzedékén, azt láthatjuk, hogy szinte minden jelentős felfedezés, találmány, szabadalom kidolgozásánál ott találunk egy vagy több magyart is. Nem véletlenül közölte a világ egyik vezető természettudományi szaklapja, az angol Nature folyóira 2001. januári számában már a cikk címével is, hogy „A huszadik századot Budapesten csinálták”. A nagy nevek között említi az írás Szilárd Leót, aki először ismerte fel a maghasadásból következő láncreakció lehetőségét. Ő egyébként sokoldalú zseni és igen nagyvonalú ember volt, aki felismeréseit és ötleteit bárkivel szívesen megosztotta. Az atomreaktor megalkotásának szabadalmát például jelképes egy dollárért adta el az Egyesült Államoknak. Erkölcsi érzékére jellemző, hogy bár a német háborús veszély miatt az ő sürgetésére - Einstein közbenjárásával - indítja el Roosevelt elnök az atombomba-programot, a háború végeztével tiltakozik a bomba bevetése ellen.
De nem csak Szilárd Leó, a Nobel-díjas Wigner Jenő, vagy Szentgyörgyi Albert politizált aktívan. Tudósaink közül a magfúziós folyamatok leírójaként és a hidrogénbomba megalkotójaként ismert Teller Ede Reagan elnök, míg az úttörőnek számító Basic számítógépes nyelvprogramot megalkotó Kemény János Carter elnök tanácsadója volt.
Ha a számítógépek világánál maradunk, az már szinte közhely, hogy Neumann János az első számítógép megalkotója. Azt kevesebben tudják, hogy Bill Gates, a Microsoft vezetője ma nem lehetne az aki, ha nem találkozik a Magyarországról 1966-ban kivándorolt, Simonyi Károllyal, hiszen ő fejlesztette ki a Word szövegszerkesztő programot, s később társaival együtt az Excel és a Windows programot. Bélády László az IBM szoftverfejlesztésének vezetője. Eredményeit jól jellemzi, hogy a virtuális rendszerekről 1983-ban írt tanulmánya két évtizede a legtöbbet hivatkozott munkának számít e témakörben. Végül említsük meg Gróf Andrást, az 1956-ban emigrált magyart, akit a világ csak Andy Grove-ként ismer, mint az Intel-cég alapítóját és az Intel-mikroprocesszorok kifejlesztőjét, amely nélkül ma nem működnének a személyi számítógépek...
Magyar és magyar származású tudósok kiemelkedőt alkottak a tudomány szinte minden területén. Ezt jelzi a 14 Nobel-díj, a Wolf-díjak magas száma, a Templeton-díj és még sok más nemzetközi elismerés. (Nobel-díjasok: Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richard Adolf, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Friedman Milton, Polányi János, Wiesel Elie, Harsányi János és Kertész Imre, Béke Nobeldíjas ICBL egyik fő szervezője és aktivistája, Majláth Judit.)
Megkérdezhetnénk: a magyarok csak a természet- és társadalomtudományok területén alkottak kiemelkedőt? Azt kell erre válaszolnunk: egyáltalán nem. Inkább úgy tűnik, hogy bár a magyar nemzedékek az élet minden területén jelentős eredményeket produkáltak, ebből mi csak azt ismerjük, amit a világ - a „nagy nemzetek” - a maga korában az érdeklődése előterében tartott. (A többiek közül olykor-olykor felbukkan egy-egy név, mint például Bolyai Jánosé - a zseniális matematikusé - a többiek nevét lassan elborítja a feledés homálya).
Amikor az európai kultúra előterében a tudomány és a művészetek állnak, Magyarországon felnövekszik és a Reformkor kezdetétől ismertté válik egy jelentős politikus, művész- és tudós nemzedék. Nemzetközileg is ismert alakjaik legfeljebb a „jéghegy” csúcsai, (s nem is mindig a legtehetségesebbek...) Andrássy Gyula gróf méltó partnere az európai politikusoknak, Kossuth Lajost pedig egész Európa és Amerika ünnepli. Deák Ferencről vagy Széchenyi Istvánról már nem hallottak, pedig munkásságuk fellendülést és megbékélést hozott a Kárpát-medencébe.
Munkácsy Mihály a párizsi szalonok kedvelt festője, míg társát, Paál Lászlót csak a következő nemzedék értékeli. És akkor mit mondjunk Csontváry Koszka Tivadarról? Hasonlóképp, Kodály Zoltán és Bartók Béla is csak legismertebb képviselői a Kárpát-medence gazdag zenei világának.
Tovább menve vissza a történelemben, láthatjuk, hogy amikor a török hadjáratok fenyegetik a keresztény világot, feltűnnek a magyar hadmérnökök, várkapitányok és hadvezérek, élükön a nándorfehérvári diadal elérőjével, Hunyadi Jánossal. (Vajon tudják-e még határainkon kívül, miért szól délben a harang?)
Amikor pedig a keresztény életszentségre - mint élet összetartó kovászára - figyel Európa, akkor pedig ennek nagy alakjai tűnnek fel a Kárpát-medencében.
Az Egyház által elismert (kanonizált) szentéletű emberek Isten világító lámpásai életünkben. Bizonyítják, azt is, hogy Ő sorsközösséget vállalt velünk, s ez a közösség mindmáig nem szakadt meg. Ugyanakkor útjelző fények is, amelyek bevilágítják számunkra a követendő utat, s jelzik egy-egy nemzet sajátos hivatását is. Tehát egyáltalán nem véletlen, hanem Isten kinyilatkoztatása és a Szentlélek vezetése alatt álló Egyház kinyilvánítása az, hogy mely nemzeteknek milyen szentek adattak példaadásul és útmutatóul.
Részlet Sípos (S) Gyula: Magyar jelenség - hazánk a hit, remény és szeretet fényében című könyvéből. További információk a könyvről: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/17508-magyar-jelenseg-hazank-a-hit-remeny-es-szeretet-fenyeben
