A válság még gazdagabbá tette a leggazdagabbakat
Az Oxfam tanulmánya szerint az új évtizedben idáig 42 billió dollárnyi új vagyon keletkezett, melynek közel kétharmada a világ felső egy százalékához vándorolt. Miközben a bolygó polgárainak jelentő részét a komplex válságegyüttes miatt az elszegényedés veszélye fenyegeti, a gazdagok még gazdagabbak lesznek, az adórendszerek pedig képtelenek kisimítani az egyre obszcénabb egyenlőtlenségeket.
Az új évtizedben idáig 42 billió dollárnyi új vagyon keletkezett, melynek közel kétharmada a világ felső egy százalékához vándorolt – derül ki az Oxfam legújabb tanulmányából. A 21 szegénység ellen küzdő NGO-t tömörítő nemzetközi szervezet – aligha véletlenül – egy időben hozta nyilvánosságra a dolgozatát az idei davosi Világgazdasági Fórum kezdetével, melyen 116 milliárdos vitatja meg a bolygó jövőjét a svájci Alpokban.
A gazdasági elit tanácskozása közben a szervezet a jövedelmi különbségek alakulását és a legtehetősebbek megadóztatásának lehetőségeit vizsgálta, ami a szerzők szerint létfontosságú lehet a példátlan léptékű polikrízis és a rohamosan növekvő egyenlőtlenségek kezelésében.
Megtépázta a világot az új évtized
A jövedelmi olló az egymásra rakódó válságok korában nyílik egyre szélesebbre: emberek tízmilliói küzdenek éhínséggel, további százmilliók pedig az alapvető árucikkek és otthonuk fűtésének rohamosan emelkedő költségével. A Világbank adatai szerint három évtized után először nőtt a mélyszegénységben élők száma, vagyis azoké, akik kevesebb, mint napi 2,15 dollárból (800 forintnál is kisebb összegből) élnek. A szervezet adatai szerint a világ lakosságának majdnem fele él kevesebb mint napi 6,85 dollárból, vagyis 2500 forintból, nem beszélve arról, hogy a világjárvány legnehezebb időszakában a legszegényebb 40 százalék jövedelemvesztesége kétszer akkora volt, mint a leggazdagabb 20 százaléké.
A közelmúltban tapasztalható tendenciák fényében aligha meglepő, hogy 2022-ben a Világbank bejelentette, hogy nem fogjuk elérni azt a célt, hogy 2030-ra felszámoljuk a mélyszegénységet a bolygón. Mint írják: „a mélyszegénység csökkentése terén elért globális fejlődés megtorpant”.
Előrejelzésük szerint a globális egyenlőtlenségek soha nem látott mértékben fognak nőni, a globális szegénység felszámolására tett erőfeszítések pedig a második világháború óta nem látott alacsony szintre zuhannak vissza.
Az ENSZ Fejlesztési Programja becslései szerint 2022 márciusa és júniusa között 71 millió ember sodródott a szegénység szélére.
Ráadásul a válságok szorításából sem kászálódunk ki egyhamar: az IMF előrejelzése szerint 2023-ban a világgazdaság egyharmada recesszióba esik, miközben az Oxfam számításai szerint 1,7 milliárd munkavállaló bére már a tavalyi évben sem tudott lépést tartani a vágtató inflációval.
Sok alacsony jövedelmű ország sodródhat a csőd szélére – ahogy láttuk azt tavaly Srí Lanka esetében –, és válhat kezelhetetlenné az adósságtörlesztés. A legszegényebb országok már így is négyszer annyit költenek adósságtörlesztésre, mint egészségügyi ellátásra, és sokan már a jóléti kiadások továbbá megnyirbálását tervezik.
Válságálló milliárdosok
A válságegyüttesnek azonban nem csak vesztesei, hanem győztesei is vannak: a leggazdagabbak drámai mértékben növelték vagyonukat, a vállalati profitok pedig az egekbe lőttek. A csúcson lévők által felhalmozott vagyon idáig is rekordszintű volt: az elmúlt tíz évben az emberiség leggazdagabb egy százaléka szerezte meg az újonnan keletkezett globális összvagyon több mint felét.
A 2020-as évek beköszöntével a vagyonfelhalmozás felgyorsult: immár az újonnan keletkezett vagyon kétharmada ment a felső egy százalékhoz. Ez majdnem kétszer akkora összeg, mint amennyiből a bolygó lakosságának 99 százaléka részesült, és hatszor akkora, mint amennyi az alsó 90 százaléknak jutott. Más szóval: 2020 óta a globális vagyon úgy keletkezett, hogy amíg az alsó jövedelmi réteg egy véletlenszerűen választott tagja egy dollárt keresett, addig a felső egy százalék egy tagja 1,7 millióval lett gazdagabb.
Ha még nem szédülnénk eléggé a számoktól, a szerzők további adatokkal igyekeznek megrajzolni korunk egyenlőtlenségeit:
a leggazdagabb egy százalék birtokolja a globális összvagyon 45,6 százalékát, míg a legszegényebb egy százaléknak mindössze 0,75 százalék jut;
81 milliárdos nagyobb vagyont birtokol, mint a bolygó lakosságának ötven százaléka;
tíz milliárdos vagyona pedig meghaladja 200 millió afrikai nőjét.
A milliárdos kaszt hatalmas nyereséget könyvelhetett el a világjárvány alatt, miután a tehetős országok kormányai – 2008 után ismét – hatalmas mennyiségű közpénzt pumpáltak a gazdaságba, ezzel segítő kezet nyújtva a lakosságnak. Ez azonban megdobta az áruk árát, amivel a vagyonosok még vagyonosabbá váltak. A milliárdosok vagyona 2021-ben ért a csúcsra, melynek értéke azóta kissé csökkent, de továbbra is több billió dollárral haladja meg a pandémia előtti szintet, összességében pedig az évtizedforduló óta naponta 2,7 milliárd dollárral hízott a felső egy százalék tőkéje. Az elemzés szerint a Föld ezer leggazdagabb embere között 124 nő és öt fekete bőrű van.
A rekordszintű profitfelhalmozás a tomboló megélhetési válság idején is folytatódott: tavaly az élelmiszer– és energiavállalatok rekordnyereségeket könyveltek el, és rekordösszegű kifizetéseket utaltak a részvényeseiknek.
Pogátsa Zoltán közgazdász a 24.hu Della című podcastjában pedzegette azt, hogy a kiugróan magas hazai élelmiszer-inflációhoz is hozzátehette a részét, hogy a nagy élelmiszer-üzletek a költségek felett árazzák át a termékeket. Ezt erősítette meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatója is, aki közölte, hogy év végére a céges profitok kiugróan, 34 százalékkal nőttek az előző időszakhoz képest.
A vállalati kapzsiság hajtja az inflációt?
Egyre több bizonyíték igazolja azt, hogy a kereslet-kínálat logikán túl a vállalatok profitéhsége hajtja az inflációt. A cégek nem csak a termelő vagy szolgáltató tevékenység megnövekedett költségét hárítják át a fogyasztókra, hanem magas árazással nyerészkedni is próbálnak a válságon. Tanulmányok szerint az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában az infláció 54, 59, illetve 60 százalékát a megnövekedett profitéhség okozta. Számos ágazatot, különösen az élelmiszer- és az energiaipart oligopolisztikus versenypiac jellemzi, a kis számú szereplőnek nem kell alacsony árakkal versenyezi egymással, így sokkal nagyobb a vállalatok ármeghatározó képessége.
A világ adórendszerei képtelenek kisimítani az egyenlőtlenségeket
Míg Elon Musk, a világ egyik leggazdagabb embere 2014 és 2018 között alig több mint 3 százalékos effektív adókulcs szerint fizetett az USA szövetségi büdzséjébe, addig Aber Christine, egy észak-ugandai piaci kereskedő, aki rizst, lisztet és szóját árul, havi 80 dolláros nyereségéből 40 százalék adót fizetett az államkasszába.
A társadalom felső egy százalékát különböző adóterhek sújtják a különböző jövedelmi szintű országokban, azonban az általános tendencia egyértelműen a gazdagok adócsökkentése felé mutat.
Az 1980-as évek óta csökkennek a legfelső egy százalékot sújtó adók, miközben a részesedésük a globális vagyonból meredeken nőtt.
Nem volt ez mindig így, különösen a globális válságok idején: a második világháború idején több ország kért extra hozzájárulást a legtehetősebb polgáraitól. Kivételeket most is találunk: Costa Ricában például 15-ről 25 százalékra emelték a személyi jövedelemadó legfelső kulcsát, Argentína és Bolívia pedig szolidaritási adót vetett ki a leggazdagabb lakosaira.
A magas jövedelműeket célzó adók sokáig kitartottak. Az Egyesült Államokban, a szövetségi jövedelemadó legfelső marginális kulcsa 1951 és 1963 között 91 százalék volt – és még 1980-ban is 70 százalékon állt –, az örökösödési adó legfelső kulcsa pedig egészen 1975-ig 77 százalékra rúgott.
A gazdagokat és a vállalatokat sújtó adókból származó bevételt azonban kompenzálni kellett a kormányoknak, amit jellemzően az árukra és szolgáltatásokra kivetett regresszív adókkal, például a hozzáadottérték-adóval (héá, Magyarországon áfa) értek el. Ezek az adók aránytalanul nagy mértékben sújtják a legszegényebbeket, akik jövedelmük nagyobb részét költik fogyasztásra.
Kevesebb mint három évtized alatt, 1990 és 2017 között a héát bevezető országok száma megháromszorozódott (50-ről több mint 150-re), miközben ez idő alatt 12 ország közül mára csak három európai OECD-ország, Norvégia, Spanyolország és Svájc vet ki adót a nettó vagyonra.
Ráadásul a világ országainak kétharmadában nincs semmiféle örökösödési adó sem, így azok közvetlenül az utódokra szállnak. A bolygó milliárdosainak fele olyan országokban él, ahol nincs ilyen illeték, ami azt jelenti, hogy 5 billió dollár fog adómentesen öröklődni a következő generációra, ami nagyobb összeg, mint Afrika GDP-je.
Mára a polgárok jövedelmét és fogyasztását terhelő adók az összes adóbevétel több mint 80 százalékát teszik ki, miközben a társasági adók ehhez csak 14, a vagyonadók pedig 4 százalékkal járulnak hozzá.
(Papp Atilla, 24.hu)
