Karácsonyi énekszó fegyverropogás helyett
Az első világháború volt történelmünk egyik legkegyetlenebb és legpusztítóbb konfliktusa: 15–22 millió ember vesztette életét, további 23 millióan pedig megsérültek. A háború generációkat nyomorított meg - mégis, az első világháborúhoz több megindító történet is kapcsolódik, melyek rávilágítanak arra, hogy az emberek egy háború közepette is képesek emberhez méltóan viselkedni. Erre jó példa a spontán, nem hivatalosan szerveződött, úgynevezett 1914-es karácsonyi fegyverszünet:
Ének a fegyverek ropogása helyett
Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek – ezzel indította útnak csapatait II. Vilmos német császár 1914 augusztusában. A várakozások azonban nem igazolódtak, a konfliktus csak nem akart véget érni, október és november során, az első yperni csatában pedig első alkalommal alakult ki állóháború.
1914 decemberére már százezrek estek el, a lövészárkokban való rejtőzés pedig sokak mindennapjává vált. Igaz, a második yperni csata és a gáztámadás borzalma még hónapokra, a passchendaele-i téboly pedig évekre volt. A katonák megtapasztalták már a harc pusztítását, a legnagyobb szörnyűségek viszont – bár ezt akkor nem tudhatták – még előttük álltak.
1914 decemberének elején volt próbálkozás arra, hogy az ünnepek idejére hivatalos tűzszünetet kössenek a felek. XV. Benedek pápa reménykedett benne, hogy a harcok felfüggesztése elvezethet a tárgyalásokhoz, az érintett országok vezetőinek érdeklődését viszont nem keltette fel a kezdeményezés ötlete.
Ilyen előzmények és körülmények között 1914 karácsonyának reggelén, nem sokkal éjfél után a német csapatok egy jelentős része egyszerűen abbahagyta a harcot, és ünnepi dalokat kezdett el énekelni – írja a History. A nyugati front egyes pontjain a franciák és a britek maguk is csatlakoztak a zenéléshez, a források alapján hasonló esetek történtek keleten az osztrák–magyar és az orosz felek között is.
Még focimeccset is rendeztek
A Britannica szerint ekkoriban a cenzúra még nem érte el a hazaküldött leveleket, így rengeteg személyes beszámoló érhető el az 1914-es karácsonyi fegyverszünetről. Az üzenetekből az rajzolódik ki, hogy már a korabeliek is felismerték a helyzet különlegességét, történelmi jelentőségét.
Napkelte után több német is előbújt a védelmi állásokból, átvágtak a senki földjén, és anyanyelvükön köszöntötték ellenségeiket. A túloldalon először csapdától tartottak, de mivel a németeknél nem volt fegyver, idővel a szövetségesek is nyitottak, több alacsonyabb rangú tiszt egyenesen megtiltotta, hogy tüzet nyissanak az érkezőkre.
A háború egy rövid időre véget ért: akik néhány nappal korábban még egymásra lőttek, most kezet fogtak, cigarettát, élelmiszert cseréltek, és együtt daloltak. Egyes helyszíneken a fegyverszünet idején közösen temették el a hősi halottakat.
A britek néhol még focimeccset is játszottak a németekkel.
Érdemes hozzátenni, hogy az átmeneti békét többen nem fogadták el, néhány helyen még áldozatai is lettek a tűzszüneti kísérletnek.
Az ünnepeket követő napokban a harcok végül mindenütt ismét kitörtek. A karácsonyi tűzszünet nem jöhetett volna létre az alacsonyabb rendfokozatú tisztek támogatása nélkül, és bár a felsőbb vezetőség utóbb ellehetetlenítette a hasonló akciókat, megtorlás egyik oldalon sem történt. Valószínűleg magasabb szinteken is felismerték, hogy a büntetés csak rontana a morálon.
Noha egy évvel később is voltak próbálkozások a fegyverszünetre karácsonykor, ezek meghiúsultak. A háború egyre brutálisabbá vált, és 1918 novemberéig, a hivatalos tűzszünetig nem is voltak nagyobb területet érintő, békésebb periódusok a nyugati fronton.
(Lugosi Péter, 24.hu)
