Ferenc pápa: Keserű időket élünk, de...
Hétfő este a Szentatya szentmisét mutatott be a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária liturgikus ünnepe alkalmából a Szent Péter-bazilikában. Az alábbiakban a pápa teljes szentbeszédének fordítását közzétesszük:
Istenünk minden pillanatban irányítja az emberiség történelmét, semmi sem marad hatalmán kívül, mely gyengédség és gondviselő szeretet. Egy gesztuson, egy eseményen, egy személyen keresztül teszi magát jelenvalóvá. Ő sosem szűnik meg rászoruló, sebzett, szorongó világunkra tekinteni, hogy együttérzésével és irgalmával segítse. Fellépésének, megnyilvánulásának módja mindig meglep és örömmel tölt el bennünket. Ő ámulatba ejt, s ezt a maga stílusában teszi.
A Galatáknak írt levélből vett szentlecke pontos jelzést ad és segít hálával szemlélnünk Isten tervét, amely arra irányul, hogy megváltson és fogadott gyermekeivé tegyen bennünket: „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).
Igen, a Fiú emberi testben való eljövetele Isten üdvözítő módszerének legfőbb kifejeződése. Isten, aki annyira szerette a világot, elküldte nekünk Fiát, aki „asszonytól született”, hogy „aki hisz benne, meg ne haljon, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Így
a Máriától született Jézusban az Örökkévaló belép korunk bizonytalanságába, örökre, visszafordíthatatlanul „Isten velünk” lesz, testvérünkként és társunkként jár mellettünk. Azért jött, hogy itt maradjon. Semmi sem idegen számára abból, ami a miénk.
Mert ő „közülünk való”: közeli, barát, hasonló hozzánk mindenben, kivéve a bűnt.
És így, ezzel a stílussal közel öt évszázaddal ezelőtt, az új világ lakói számára egy bonyolult és nehéz időszakban az Úr a két különböző világ találkozása által kiváltott megrendülést az értelem visszanyerésévé, a méltóság visszanyerésévé, az evangéliumra való nyitottsággá akarta változtatni. És ezt úgy tette, hogy elküldte Máriát, édesanyját, azzal a logikával, amelyre a mai evangélium emlékeztet bennünket: az angyali üdvözlet után „Mária útnak indult, és késedelem nélkül egy hegyi faluba ment” (Lk 1,39). A sietős Szűz. Így a Guadalupe-i Szűzanya Amerika áldott földjeire érkezett, és úgy mutatkozott be, mint „anyja az igaz Istennak, akiért az ember él” (vö. Nican Mopohua), azért jött, hogy vigasztaljon, hogy gondoskodjon a legkisebbek szükségleteiről, senkit sem zárva ki, hogy jelenlétével, szeretetével és vigasztalásával tüsténkedő anyaként oltalmazza őket. Mesztic anya.
Idén egy, az emberiség számára nehéz időszakban ünnepeljük a Guadalupei Szűzanyát.
Keserű időszak ez, tele háborús robajjal, növekvő igazságtalansággal, nélkülözéssel, szegénységgel és szenvedéssel.
Éheznek az emberek! És bár ez a horizont komornak, nyugtalanítónak tűnik, nagyobb pusztulást és vigasztalanságot előrevetítve, a hit, a szeretet és
Isten közénk ereszkedése azt üzeni nekünk, hogy ez egyben az üdvösség kedvező időszaka is,
amelyben az Úr a mesztic Szűzanyán keresztül továbbra is nekünk adja Fiát, aki arra hív bennünket, hogy testvérek legyünk, hogy tegyük félre az önzést, a közömbösséget és az ellenségeskedést, aki arra hív, hogy „késlekedés nélkül” vegyük gondjainkba egymást, siessünk a fogyasztói, közönyös és fásult társadalmunk által elfelejtett és eldobott testvéreink segítségére. Késlekedés nélkül cselekszik: ő a sietve, készségesen segítő anya.
Ma ugyanúgy, mint egykoron a Guadalupei Szűzanya velünk is találkozni akar, ahogyan egy napon Juan Diegóval is találkozott a Tepeyac hegyén.
Velünk akar maradni. Könyörög nekünk, hogy engedjük meg neki, hogy anyánk legyen, hogy nyissuk meg életünket Fia, Jézus előtt, és fogadjuk be Jézus üzenetét, hogy megtanuljunk úgy szeretni, mint ő.
Azért jön, hogy kísérje az amerikai népet a szegénységnek, a kizsákmányolásnak, a társadalmi-gazdasági és kulturális gyarmatosításnak ezen a nehéz útján. Ő a szabadságot kereső, észak felé tartó karavánok között vándorol. Ő ezen amerikai emberek között él, akiknek identitását egy kegyetlen és kizsákmányoló pogányság fenyegeti, akiket egy gyakorlati és pragmatikus ateizmus aktív prédikálása sebez meg. És ő ott van közöttük.
„Anyátok vagyok” – mondja nekünk. A szeretet anyja, azé a Szereteté, akiért az emberek élnek.
Ma, december 12-én kezdődik az amerikai földrészen az interkontinentális guadalupei kilenced, vagyis az az út, amely előkészíti a guadalupei jelenés ötszázadik évfordulójának megünneplését 2031-ben. Arra buzdítom az Amerikában zarándokló Egyház tagjait, pásztorokat és híveket, hogy vegyetek részt ezen az ünnepi úton. De kérem, hogy ezt Guadalupe igaz szellemében tegyétek. Aggasztanak a különböző ideológiai és kulturális javaslatok, amelyek ki akarják sajátítani a nép találkozását az ő anyával, amelyek meg akarják szüntetni Mária mesztic voltát, és kozmetikázni akarják az anyát. Kérem, ne engedjük, hogy az üzenetet világias és ideológiai tanítássá silányítsák. Az üzenet egyszerű, gyengéd: „Vajon nem vagyok itt, aki Anyád vagyok?” És az anyát nem szabad ideologizálni!
Jézus Krisztus, minden nemzet vágya, a Guadalupei Szűzanya közbenjárására adjon nekünk örömteli és nyugodt napokat, hogy az Úr békéje lakjon szívünkben s minden jóakaratú férfi és nő szívében!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
