Egy itt élő amerikai tapasztalatai a különbözőségeinkről
Colm FitzGerald blogger Dél-Kaliforniában nőtt fel, és jelenleg hazánkban él magyar feleségével. Volt néhány dolog, ami kulturális sokként érte őt hazánkban:
A vasárnapi ebéd szentsége
Sok külfölditől hallani a meglepettséget azzal kapcsolatban, milyen a kapcsolata a magyaroknak az evéssel. FitzGerald, aki Amerikában nőtt fel, kiemelte, hogy náluk az evés egy gyors megoldás volt.
Ők mikrohullámú sütőben melegítettek gyorsételeket, a Taco Bellhez és a Pop tartshoz szokott hozzá. Előbbi egy gyorsétteremlánc, ahol az amerikaiak által imádott tacót lehet kapni, utóbbi egy előre csomagolt édesség, amit meg lehet sütni kenyérpirítóban.
Fogalmazása szerint hihetetlen volt számára, hogy a magyaroknak az evés már-már egy vallás. Meglepte, hogy a "Mi lesz az ebéd?" kardinális és nagyon gyakran elhangzó kérdés, és hogy országunkban az ebéd nem csak egy-két szendvics.
A vasárnapi ebéd szent, és többnyire háromfogásos, ami számunkra talán természetes, számára viszont megdöbbentő tapasztalat volt. Lenyűgözte a húsleves, gyümölcsleves, a pörkölt nokedlivel és savanyúsággal, és kiemelte, hogy itt egy körültekintő házigazda a desszertről is gondoskodik.
A nyelv összetettsége
Sok külföldi kiemeli, köztük ő is, hogy mennyire nehéz a magyar nyelv. FitzGerald arról számolt be, hogy bár tíz évig rendszeres látogatója volt hazánknak, mielőtt ideköltözött, de a nyelv mai napig térdre kényszeríti. Igaz, sok szót ismer, és alapszinten ki tudja fejezni magát, viszont ha egy beszélgetés elmélyül, olykor reménytelenül elveszik.
Sok külföldihez hasonlóan azt tapasztalja, hogy a magyar nyelv bonyolult toldalékaival és magánhangzó-harmóniájával egyedülálló, és más, mint bármelyik nyelv a világon. Úgy gondolja, hogy az angol még az orosszal és szingalézzel is több rokonságot mutat, mint a magyarral.
A pesszimista néplélek
Szót ejtett a magyar néplélekről is. Kulturális sokként érte őt a magyarok pesszimizmusa és egyenessége. Kiemelte, hogy nem szakértője a magyar pszichének, viszont szeretett volna néhány szót külföldi olvasóival megosztani mindarról, amit megtudott.
Kiemelte, hogy a történelem a magyarokkal ritkán volt kegyes, és mint megtanulta, könyörtelen megszállásokban és támadásokban volt része az országnak, amiben mások el akarták nyomni kultúránkat.
Felsorolta a mongolokat, törököket, Habsburgokat, németeket és oroszokat, és érzékenyen megjegyezte, hogy ezek a tapasztalatok mély sebeket hagyhattak a néplélekben. Mély empátiával jegyzi meg, hogy véleménye szerint az, hogy a magyarok többsége hajlamos a gyanakvásra, az olykor túlzott óvatosságra és a kritikusságra, a történelmi események eredményei.
Egyenes jellem vagy modortalanság?
Kiemeli, hogy Kaliforniában, mikor elhangzik a "Hogy vagy?" kérdés, a válasz többnyire olyasmi, hogy "Jól. És te hogy vagy?" Természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy az Egyesült Államokban a "Hogy vagy?" a köszönéshez hasonló frázis, és hogy gyakorlatilag így kezdik a párbeszédet az emberek akár a szupermarketben is.
FitzGerald megtapasztalta, hogy hazánkban bizony a "Hogy vagy?" kérdésnek más a funkciója, és a válasz is egészen másféle. Leírása szerint itthon ez a kérdés általában panaszáradatokat vált ki az emberekből, amely akár pesszimizmusnak vagy realizmusnak is nevezhető, ám az egyenességet és az önkifejezést is kiemelte.
Megjegyezte, hogy itt az emberek elmondják, ha csak a legkisebb bajuk is van a másikkal, és ezt gyakran nyersen teszik, amit sokan modortalanságként értelmezhetnek. Azt tanácsolja külföldi olvasóinak, hogy ne vegyék ezt magukra, itt ez így működik, és jobb hozzászokni.
A közlekedési morál
Ami igencsak meglepte őt, hogy itt a gyalogosoknak valójában nincs elsőbbségük. Amerikában - és nagyon sok idegen országban - természetes, hogy az autósok megállnak a zebra előtt maguktól, akkor is, ha nincsen lámpa. Kellett neki idő, míg megszokta az eltérő közlekedési morált, és elmondta, hogy többször majdnem el is gázolták őt emiatt.
Arról is beszámolt, hogy a sofőrök sokszor gyorsak, agresszívak és kissé türelmetlenek, ezért óvatosságra intette az ide látogatni készülőket a közlekedés során.
Disznóvágás és pálinka
Valóságos sokk volt számára a disznóvágás élménye, és hogy sokkal többen dohányoznak, mint Kaliforniában. Kiemeli a sokak által emlegetett "gyilkos" pálinkát, és hogy a legtöbb háztartásban van egy üveg ebből az unikális italból. Az is meglepte, hogy a magyar nagymamák szerint ez szinte mindenre gyógyír. Fejfájás? Menstruáció? Idegesség? A válasz rá egy kupica pálinka!
((femina.hu)
