Ne féljünk élni!
Egyik kedves, internetes levelez? testvérünk írása tavaszról, örömr?l, a "világvége" és "nagy figyelmeztetés" próféciákról, bátorságról és az élet örömér?l:
Tavasz van. A fák roskadoznak a virágoktól. Éjjel még egy kis eső is esett, bár sokkal több kéne még. Illatos a levegő amint kilépek a lakásból. Hallom amint az odúban a kiscinkék ételt követelnek fáradt szüleiktől. Hihetetlen kitartással dolgoznak ezek a kis madarak, percenként szállnak be az odúba, bármikor érkezem haza, vagy indulok el, ők csak hordják az elemózsiát a kicsiknek. Madárénektől hangos a hajnali utca hallgatom őket a buszmegállóba igyekezve. Bár álmos vagyok, és munkába igyekszem mégis bizserget ez a tavaszi feltámadás, amint minden duzzad az élettől, az élni akarástól. Szent Ferenc jut eszembe, és hogy valóban minden Istent dicséri ezen a reggelen.
Manapság sokat hallani a világvégéről, a megérdemelt büntetésről, számos prófécia figyelmeztet bennünket, hogy legyünk éberek, mert közeleg az idő, az emberi bűnök olyan nagyok, hogy Isten ezt tovább már nem tűrheti. Magam mindig kicsit megijedek mikor ezekről hallok, a Nagy Figyelmeztetésről, vagy a háromnapos sötétségről. Megijedek, hiszen tisztában vagyok kicsinységemmel, bűnösségemmel, készületlenségemmel. Ezen a honlapon is bőven volt szó e próféciákról, mely sokakat a megtérés, bűnbánat, engesztelés útjára vezethetnek. Sokan imádkoznak, engesztelnek böjttel és egyéb önmegtagadással. Csodálatos gyümölcsök ezek. Bizonyos, hogy Isten örül az imának és böjtnek, bizonyos, hogy kegyelmek forrása az engesztelés és önmegtagadás.
Vigyázni kell azonban, az idők végének, a háromnapos sötétségnek a várása, az erre való készület ne tántoríthasson el az élettől sem amire hívva vagyunk. Ne féljünk családot alapítani, gyermekeket szülni, házat építeni, fákat ültetni! Egyszóval élni Isten adományaival, gyarapítani a körülöttünk lévő világot. Isten csodálatos bolygót teremtett nekünk, és hiszem, hogy örül neki, ha felismerjük szépségeit, és hálásan elfogadjuk. Mert hozzá tartozik a szeretethez a hálás elfogadás is. - És most nem csak az üdvösségre gondolok, ami Isten legnagyobb ajándéka, amire rá nem szolgálhatunk, magunknak meg nem szerezhetjük, ki nem érdemelhetjük. Ajándékba kapjuk. - Egyszerű földi dolgokra gondolok, ajándék számunkra a magból kinövő virág, soha nem tudok betelni ezzel a csodával, ajándék az ízletes étel, bizony még a füstült kolbász is, ajándék a gyönyörű tavaszi erdő, ajándék a házastársunk, ajándék a gyermekünk, még ha éjjel sokadszor kelünk is fel hozzá, micsoda ajándék! Isten biztosan örül, ha ajándékát, az életet örömmel fogadjuk, ha ízleljük, tapintjuk, szemléljük, örömünket leljük benne.
A haragvó Istenről kapott próféciák el ne homályosítsák Isten végtelen szeretetéről és irgalmáról adott tanítást! Isten előtt, mint igazságos bíró előtt nem állhatok meg az ítéletkor, a végtelen Szeretet előtt reménykedhetek, a végtelen Irgalomban bízhatok.
Ha jól emlékszem Teréz Anya mondta, hogy az üdvösség egyik legfőbb akadálya a félelem.
Legyünk tehát éberek! Engeszteljünk és imádkozzunk! Legyünk mindig készen! De sose felejtsük, Isten szeretetből teremtette a világot és minket is! Mindaz aki él, elfogadja az életet Istentől, részt vállal az élet továbbadásában, szeret, alkot, gyarapít, növel és nevel, különösen ha mindezt Istennel teszi, mindaz ennek az éltető Szeretetnek a része. A szeretetben pedig nincs félelem.
Alig várom, hogy hazaérve újra haljam a kiscinkék élni akaró, követelőző csipogását.
Köszönöm Uram a tavaszt!
(B.K.)
