Adventi teremtésvédelmi elmélkedések
A négy elmélkedést Réffy Júlia, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tagja írta. Első: A jó ajándékhoz idő kell...
„Éljünk becsületesen, amint az a nappalhoz illik, ne lakmározva és részegeskedve, ne kicsapongásban és érzékiségben” mondja Pál apostol.
Böjti időszak kezdődik, és a teremtett világ egyre jobban igényli, hogy ezekben az időszakokban tanuljuk a lemondást, az elmélyülést. De tényleg erről szól az advent? Gondolataink nem a sütés-főzés, ajándékozás körül forognak, holott pontosan tudjuk, hogy a karácsony nem erről szól? Mennyit bosszankodunk azon, hogy elanyagiasodott a világ, tudjuk, hogy nem erről szól a karácsony, de amint a gyakorlatra kerül sor, egy jottányit sem engedünk a saját anyagiasságunkból, a saját szokásainkból.
„A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek.”
Szokások. Rabjaik vagyunk, nem látunk benne semmi rosszat, fel sem tesszük a kérdést: rossz szokás vagy jó szokás. Talán át kellene gondolnunk őket. A legnagyobb ajándékot kapjuk Teremtőnktől: Egyszülött Fiát adja értünk – persze, hogy mi is ajándékozni akarunk. Idei elmélkedésünk tehát az ajándékozást járja körül, hiszen fontos, hogy az ne a szokás hatalmából, hanem ugyanúgy szeretetből fakadjon, mint az, amit mi kaptunk.
„Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa.”
Mi azért sejthetjük, hogy valami készül. Érezzük a saját bőrünkön, hogy változik a világ, hogy már nem telik mindarra, mint eddig; hogy erőforrásaink végesek. Az ajándékozás öröméről mégsem kell lemondanunk, így belevágunk, hogy megtanuljuk ezt a szokást jó irányba terelni. És miért fog ez heteken keresztül tartani? Íme az első titok: a jó ajándékhoz idő és elmélyülés kell! Ha azonban jól csináljuk, és az időt a túlzott fogyasztás körüli pörgéstől vonjuk el, akkor ez közelebb visz minket a karácsony lelkiségéhez.
Folytatás a következő adventi vasárnapokon:
2. Az ajándék személyes
3. Az ajándékhoz nem pénz kell
4. Az ajándék legyen csomagolásmentes
