„Van jövőnk és reményünk, lángoljon a szívünk” – Hatvanéves a Szeretetláng mozgalom
Augusztus 27-én, szombaton Budapesten, a máriaremetei kegytemplom parkjában három-négyezer ember részvételével egész napos lelki rendezvényen emlékeztek meg arról, hogy Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet hatvan évvel ezelőtt kapta meg az első Szeretetláng-üzenetet. A rendezvényre az arab világ központjából, Abu-Dhabiból is érkezett egy házaspár.
A Szeretetláng magyar eredetű katolikus lelkiségi világmozgalom, amely az Egyház tanítását vallva igyekszik megvalósítani a Szeretetláng Lelki Naplóban rögzített tanításokat. E lelki napló Erzsébet asszony 1961 és 1983 között Jézustól és Szűz Máriától kapott magán-kinyilatkoztatásait tartalmazza.
A jubileumi fesztivál mottóját Jeremiás próféta könyvéből vette:
„Reménységgel teli jövőt szánok nektek!” (29,12).
A lelkinap valóban a reményről szólt: bár a világban szörnyűséges dolgok történnek, a közelünkben zajló háború, a Covid, a klímaválság, a gazdasági nehézségek rengeteg embert aggasztanak, a jövőbe vetett reményünket soha nem szabad feladnunk. Kemenes Gábor nagykovácsi plébános, a Szeretetláng mozgalom nemzetközi lelkipásztori tanácsadója köszöntőjében így fogalmazott: Isten azért hívott ma ide minket, hogy legyünk eszközei az Ő határtalan szeretetének, és lelkileg megújulva vigyük el Krisztus szeretetlángját a világba, kérve a Szűzanya közbenjárását.
A fesztivál kezdetén házastársak gyermekeikkel együtt imádkozták el az örvendetes rózsafüzért.
Ezt követően Loós Anita szakpszichológus A Szűzanya az Oltáriszentséghez hívott címmel tartott tanúságtételt. Elmondta: református családba született, amelyben voltak lelkészek, presbiterek. Nagy szeretettel említette a nagymamáját, aki imádkozott az egész családért. Loós Anita gyermekként a ’80-as években az öccsével együtt járt hittanra, rajtuk kívül senki más. Visszaemlékezett rá, hogy ötéves korában a családja egy mélyen hívő katolikus lengyel házaspárt látott vendégül, és ő valami belső sugallatnak engedelmeskedve megkérte őket, hadd menjen el velük a templomba. Egyébként rendezett családban nőtt fel: hárman vannak testvérek, a szülei ötvenöt éve házasok. Érettségi után elvégezte az egyetemet, minden jól és szépen alakult az életében.
Harminchárom éves korában olyan trauma érte, amitől összeomlott az élete. „Erről nem akarok beszélni” – mondta az előadó. Annak ellenére, hogy akkoriban már eltávolodott Istentől, mivel keresztény családban nőtt fel, azonnal Istenhez fordult, újra elkezdett templomba járni, de mert a református templomok hétköznap nem voltak nyitva, ezt kevésnek érezte, olyan nagy volt benne a lelki éhség. Egy este világosan hallott egy hangot: mi értelme van az életnek? Egész éjszaka ezzel a kérdéssel küszködött, elnevezte ezt az éjszakát a lélek sötét éjszakájának. Reggelre azonban sikerült megnyugodnia.
Akkoriban már szakpszichológusként dolgozott. Elkezdett olyan könyveket olvasni, amelyeket olyan emberek írtak, akik rengeteget szenvedtek – így a koncentrációs tábort megjárt osztrák Viktor Frankl neurológus és pszichiáter könyveit –, de végül eljutottak Istenhez, és életüket mások szolgálatának szentelték.
Mindez 2006-ban történt. Loós Anitának szokása volt, hogy reggelente bekapcsolta a rádiót, és egyik nap a Mária Rádió szólalt meg. Szederkényi Károly atya, az akkori igazgató beszélt benne. Ez volt a magyar adás első napja. Nem lehetett véletlen.
Loós Anita ettől kezdve rendszeresen hallgatta a rádióban a tanúságtételeket, de a rózsafüzér eleinte idegesítette. Ma már rendszeresen imádkozza, rózsafüzér-csoportot is vezet. A Mária Rádión keresztül rengeteg kegyelmet kapott, Hit és tudomány címmel műsort is vezetett Náray-Szabó Gábor kémikus-akadémikussal. Véleménye szerint teljesen egyértelmű, hogy a tudományt is Isten adta az emberiségnek. Egészségügyi műsort is vezetett a Mária Rádióban, és rózsafüzért imádkozott beteg gyerekek és felnőttek gyógyulásért.
2014-ben a Mária Rádióban hallotta, hogy Máriaremetén lesz a Szeretetláng Fesztivál. Teljes bizonyossággal érezte, hogy el kell mennie oda. Gyönyörű idő volt, sokan voltak. A tanúságtételek, előadások, a rózsafüzér ima, végül a szentmise után, a fesztivál végén szentségimádás volt. Úgy gondolta, ezt már nem várja meg, reformátusként nem hisz „ilyenekben”. Ekkor felhívta egy katolikus barátnője, aki nem tudott elmenni. „Elmeséltem neki, hogy milyen volt, és hogy most már megyek haza, de ő biztatott, maradjak, várjam meg a szentségimádást, nem fogom megbánni.
Végül maradtam – idézte fel Loós Anita. – Az imát vezető atya a végén körbevitte az emberek között az Oltáriszentséget, én kicsit flegmán álltam ott, ekkor még nem értettem ennek a szertartásnak a lényegét.
Az Oltáriszentséget előttem is elhozta az atya, s ekkor, Istennek hála, megéreztem, hogy hatalmas, de mégis szelíd erő árad a Szentségből!
Térdre estem, megszólalt bennem egy hang: »Kövess engem!« Mérhetetlen boldogságot éltem meg. Úgy éreztem, hogy itt akarok maradni mindig. Ekkor már tudtam, hogy katolikus leszek.”
Új élet kezdődött akkor számára. Kimondhatatlanul hálás Jézusnak és az ő édesanyjának és a mi égi édesanyánknak, a Szűzanyának, hogy vezetik őt az úton, segítik, hogy építse Isten országát.
Az Eucharisztia és a rózsafüzér elválaszthatatlan egymástól, ha rendszeresen magunkhoz vesszük Krisztus testét és imádkozunk Mária közbenjárásáért, akkor a gonosznak nincs hatalma fölöttünk
– hangsúlyozta Loós Anita.
Munkája során rengeteg szenvedést látott, de megtapasztalta: a szenvedésben nincs hitetlen ember. Soha nem szabad véglegesen elkeserednünk, mert Isten mindig ott van mellettünk, a legnagyobb gyötrelmeink idején is; a mi dolgunk csak annyi, hogy bízzunk benne, nyissuk ki szívünket Krisztus felé. Imádkozzunk sokat, beszélgessünk egymással, erősítsük egymásban a hitet és a reményt; ismerjük fel azt a karizmát, amit Isten szánt nekünk, amivel legjobban szolgálhatjuk Őt és az embereket, építve így Isten országát. Ha azt tesszük, azzal foglalkozunk, amit Isten szánt nekünk, akkor könnyebbé válik a teher, amit hordoznunk kell, hiszen Krisztus megmondta: »Az én igám édes, az én terhem könnyű.«”
Délelőtt tizenegy órakor Kemenes Gábor atya mutatott be koncelebrált szentmisét.
Az evangélium Szent Máté könyvéből hangzott el, a hegyi beszédből a gondok és a bizalom (6, 25–34). Szentbeszédében a Szeretetláng mozgalom papi vezetője emlékeztetett: ma Szent Mónika ünnepe van. Nagyon nehéz helyzetben volt sokat gyötrődött fia miatt, csak az ima maradt számára. Kitartóan imádkozott, csaknem húsz évig, míg végül Ágoston megnyitotta a szívét Istennek, és teljesen átadta magát neki.
Gábor atya kiemelte: Isten türelmes velünk, az országgal, a világgal. Nagy a bizonytalanság ma a világban, ott van a félelem az emberek szívében. Na de mi is történt negyvennégy évvel ezelőtt? Váratlanul a lengyel Karol Wojtyla került a pápai trónra, a vasfüggöny mögül. II. János Pál beiktatási beszédében világgá kiáltotta: „Ne féljetek!” Megrendítő volt ezt hallani.
Ma is tele vannak a szívek félelemmel és nyugtalansággal, járvány, háború, ki tudja mi lesz az inflációval, a benzinnel, hogy lesz tovább.
Nekünk azonban bizalommal kell odatennünk az életünket Isten elé.
A szónok felidézte a 2007-es budapesti Városmisszió jelmondatát: „Reményt s jövőt adok nektek!” Ha keresztények vagyunk, akkor a remény éltet bennünket.
Hatvan évvel ezelőtt pedig mekkora ajándékot kapott Erzsébet asszony: „Lángoljon a szívünk!” Először persze megdöbbent: Mit akar velem az Isten, ki vagyok én? Azt is kérdezhetjük, ki vagyok én? Mit tudok én tenni, egyszerű emberként?
Na de hát kiket hívott az Isten? Nem a gazdagokat, hanem a kicsiket, az egyszerű embereket, mint amilyenek az apostolok is voltak.
A szentek azok, akik megnyitják a szívüket Isten végtelen szeretetének és jóságának.
Gábor atya idézett Erzsébet asszony Lelki naplójából: „Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek.” Egyúttal megemlítette a medjugorjei Szűzanya 2022. augusztus 25-i üzenetét is: „Drága gyermekeim! Isten megengedi nekem, hogy veletek legyek és a béke útján vezesselek benneteket, hogy így, személyes létetek által építsétek a békét a világban. Veletek vagyok, és közbenjárok értetek Fiamnál, Jézusnál, hogy adjon nektek erős hitet, reményt a jobb jövőben, melyet veletek szeretnék felépíteni. Legyetek bátrak, és ne féljetek, mert Isten veletek van!”
Kemenes Gábor atya leszögezte: Isten mindig velünk van! Krisztus legyőzte a gonoszt, ezért soha nem szabad reménytelenségben élnünk.
Van jövőnk és reményünk, lángoljon a szívünk, nyíljon meg az Úr örömére és szeretetére.
Mária szíve megnyílt – „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” –, és minket is arra hív, fogadjuk be a Szentlelket, és legyünk tanúi Jézus Krisztusnak. Lángoljon a szívünk, és tegyük azt mindig, amit Ő kíván tőlünk.
„Nem könnyű az út, de ne féljetek! Mi a remény emberei vagyunk, és jövőt szeretnénk építeni, Isten Szent Lelkének erejével, Mária édesanyai támogatásával. Ámen.”
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
