XVI. Benedek emeritus pápa a haláláról
"Nagyon hamarosan életem végső bírája előtt fogok állni. Bár hosszú életemre visszatekintve sok okom lehet félelemre és félelemre, mégis boldog vagyok, mert szilárdan hiszem, hogy az Úr nemcsak az igaz bíró, hanem az a barát és testvér is, aki már maga is elszenvedte hiányomat és ezzel, mint bíró, a szószólóm is (Paraclitus).
Az ítéletórára való tekintettel nyilvánvalóvá válik számomra a keresztény lét kegyelme. Kereszténynek lenni megadja nekem a tudást és még inkább a barátságot életem bírájával, és lehetővé teszi, hogy magabiztosan lépjek át a halál sötét ajtaján. Ebben a tekintetben folyamatosan eszembe jut, amit János mond a Jelenések kezdetén: látja az Emberfiát teljes dicsőségében, és halottként borul a lábai elé. De az Úr jobb kezét rátette, mondván: Ne félj: én vagyok az... '. (vö. 1:12-17).
Kedves barátaim, ezekkel az érzelmekkel áldalak meg mindannyiótokat.
(XVI. Benedek")
