Megdöbbentő tényfeltáró riport az angliai magyar maffiáról és csicskáztatásról

Nappal robotolnak, éjszaka patkányok közt forgolódnak, a megkeresett pénzt mások teszik zsebre. Ők azoknak a magyar csicskáztatóknak az áldozatai, akik a Kanadában lebukott csoporthoz hasonlóan Angliában működtetnek évek óta egy kiterjedt és profi hálózatot. Az [origo] Magyarországon és Angliában felkutatott források segítségével eredt a szervezet nyomába.

Az egész azzal kezdődött, hogy 2009 nyarán egy ismerőse azt mondta Lászlónak: munkát tud szerezni neki Angliában. Lesz szállás, ellátás, és még napi 40 font (körülbelül 14 ezer forint) fizetés is, ígérte. László nem beszélt ugyan angolul, de elég szegény volt itthon ahhoz, hogy megragadja a lehetőséget. Nem telt bele két hét, és nyolcadmagával az éjszaka kellős közepén egy lepusztult Ford Transitba ültették, és elindultak Anglia felé.
A 43 éves férfi így csatlakozott azoknak a melósoknak a sorához, akik végül átverve és kisemmizve találták magukat brit vidéki városok bérelt házaiban elszállásolva és arra kényszerítve, hogy fizetség nélkül szedjenek hagymát, bontsanak kerítést, szortírozzanak gyümölcsöt vagy álljanak futószalag mellett hajnaltól késő estig. Közben a fizetésüket és a nekik járó állami segélyeket elveszik, a bankszámlájuk hitelkeretét kimerítik.
Irdatlan pénzeket keres meg így az Angliába csábított embereket uraló magyar csoport. A szisztéma nagyon hasonlít ahhoz a kanadai emberkereskedő hálózathoz, amelyet szintén magyarok építettek ki és működtettek, emberek tucatjait tartva lényegében rabszolgasorban éveken át. Kanadában lebuktak a bűnözők, az ügyükben két hete mondta ki az utolsó ítéletet a Torontóhoz közeli Hamilton város bírósága. Angliában azonban az [origo] információi szerint zavartalanul működik évek óta egy - szoros kanadai kapcsolatokkal rendelkező - magyar szervezet. Az elmúlt hónapokban a csoport feltehetően több száz áldozata közül ötöt kutattunk fel és készítettünk velük interjúkat, és Angliában jártunk utána annak, hogy a brit hatóságok hogyan kezelik, kezelik-e egyáltalán az ügyet.
László története jól mutatja be ennek a hálózatnak a működését, de hozzá hasonló keserű tapasztalatokat szerzett a másik négy férfi is - ők a cikkben megváltoztatott keresztnévvel szerepelnek. Többségüket például először ugyanannak a dunántúli falunak az egyik házába vitték, ahol meg kellett várniuk, amíg akad jegy egy charterjáratra, vagy elindul velük egy kocsi Anglia felé. Emellett az [origo] által megszólaltatott férfiak mindegyike először az angliai Dewsburybe került, onnan vitték őket robotolni különböző angol városokba.

Negyvenhárman három szobában
"Calais-ból komppal keltünk át, akkor már nem volt kiszállás. Négy-ötszáz kilométert mentünk még Dewsburybe" - magyarázta László, közben tapogatva fájdalmasan bedagadt arcát. A bedurrant fogát ugyan nem az angliai eseményeknek köszönhette, de azt igen, hogy kettővel kevesebb foga van: azt mondta, akkor vesztette el őket, amikor szökés közben átmászott egy kerítésen, és a térdével véletlenül kiverte mindkettőt.
Dewsbury viszonylag szegény és nem különösebben mutatós, de valószerűtlenül zöld mezőkkel körülvett yorkshire-i kisváros, hatvan kilométerre északkeletre Manchestertől. Itt egy pakisztániaktól bérelt házban helyezték el a frissen érkezett munkásokat 2009 őszén. László úgy emlékszik, hogy mire odaértek, már nyolc-tíz munkás lakott a házban, akik a kérdezősködésére mindig csak annyit feleltek, hogy "meglátod, jó lesz".
A férfi szerint három napig laktak a kétszintes házban, amikor összeterelték néhányukat, és egy másik városba, a Birminghamhez közeli Wolverhamptonba vitték őket - itt töltötte a következő csaknem egy évet, egy szintén pakisztáni tulajdonostól bérelt, háromszobás házban. "Volt, amikor 43-an laktunk ott. Nem volt matrac a földön, csak pokrócok. A kádban, a konyhában, a hallban is aludtak, volt olyan szoba, ahol húszan laktak. Mindig azt ígérgették nekünk, hogy nemsokára jobb lesz" - mondta.
Többnyire a főnök - egy dunántúli származású, összeszokott bűnözőcsoporttá alakult magyar család feje, akit mindenki csak becenevén ismert - fiai vigyáztak rájuk: hordták őket dolgozni hajnali ötkor. Először a hegyekben szedtek borsót napi tíz órán keresztül. "Az első hetünk végén a főnök fia kapta a pénzünket, vagy 1200 fontot. Ebből ezret levont a pakisztáni főbérlő valami tartozás miatt, maradt 200 hat emberre, de ebből is egy csomót eljátszott ez a huszonéves gyerek. Ő KFC-be járt, mi meg naponta egyszer ettünk. Csak a 25 pennys babkonzervre tellett."
A munkások ekkor már biztosak voltak benne, hogy valami nem stimmel. Egy hét múlva a főnök üzent a fiának, hogy mindenkinek bankszámlát kell nyitnia. Erre egyenként elvitt mindenkit a Lloyds TSB nevű brit bank helyi fiókjába, a PIN kódot és a bankkártyát utóbb postán küldték ki. "Mi ezt nem is láttuk, a főnök valamelyik fia vette át, amikor kihozta a postás" - mondta László, hozzátéve, hogy tudomása szerint a kártyával járó hitelkeretet aztán kimerítették.

Lecsúszott emberek vagy piti bűnözők
A férfi szerint dolgoztak hagymaföldön, arab munkaadóknak, de később Wolverhampton határában egy papírgyárban is, lengyel főnököknek. Mindig feketén, és mindig fizetés nélkül. A legolcsóbb kenyeret ették, naponta egyszer, de volt, hogy két napig semmit. "Sokan megszöktek, most kukáznak valahol. Sokat cserélődtek az emberek" - mondta László.
A munkások egy részét szegény, lecsúszott emberek vagy egyenesen hajléktalanok alkotják, de több forrás szerint sokan vannak köztük olyan kisstílű bűnözők is, akiket Magyarországon keres a rendőrség. Ezért mennek ki dolgozni Angliába, és még akkor is "örömmel vannak kint", ha nem kapnak a munkáért egy pennyt sem, legfeljebb néha apró juttatásokat - "egy joggingot, egy kiló kávét, egy olcsó órát". "Valahol ez menedék nekik" - magyarázta az egyik forrás.
Őket nem kell őrizni, de a többiekre állandóan figyelnek: "Nem tudsz elmenni, áll egy kocsi a házak előtt, benne pár tagbaszakadt ember. Egyszer ki akartam menni cigizni az ajtó elé, de azonnal tereltek befelé" - emlékezett vissza Tamás, akinek később Manchesterből sikerült megszöknie, amikor egyszer a főnökök annyira "beszívtak", hogy csak későn vették észre, mi történt. Egy másik férfi, József azt mondta, az első két hónapban nem is engedték ki az utcára, mert "el fog tévedni", és le kellett adnia a személyijét, hogy "el ne veszítse".
László szerint fél év alatt vagy kétszáz munkást hoztak hosszabb-rövidebb időre a házba, mindegyiküknek erre a címre nyitottak számlát a Lloyds Banknál. A férfi nem érti, hogyan lehetséges, hogy nem tűnt fel a bankban senkinek, hogy több száz ember lakik ugyanazon a címen, ráadásul az összes bankkártya hitelkeretét kimerítették a főnökeik. "Reggelenként a postaláda tele volt fizetési felszólításokkal" - mondta. Csak utólag tudta meg, hogy az ő nevén 2000 font tartozás volt, a brit társadalombiztosítás pedig abban a hiszemben utalta a különféle szociális segélyeket a számlájára, hogy két kiskorú fia van, akiket el kell tartania. "Ezt a pénzt sem láttam soha" - legyintett.

A bank már nem nyit akárkinek számlát
A Wolverhampton díszes, kövezett főterén álló Lloyds TSB fiókjában meglepetten hallgatták az [origo] munkatársa által előadott történetet, és azt mondták, az esetet ki fogja vizsgálni a bank csalási csoportja. Információink szerint ugyanakkor a probléma nem ismeretlen előttük. Sok kelet-európai, köztük magyar nemzetiségű bevándorló él a városban, akik a bankban is megjelennek ügyfélként. Tavaly december óta azonban egyre többük számlanyitási kérelmét visszautasítják. A bank központi döntése nyomán ugyanis ekkor változott meg a rendszer: már nem nyithat akárki bankszámlát, aki rendelkezik személyi igazolvánnyal, csak az, aki valamilyen irattal - például egy villanyszámlával - tudja igazolni, hogy valóban azon a címen lakik, amit bediktál, és fel tud mutatni egy igazoló levelet a leendő munkaadójától. A bank azt várja a változtatástól, hogy a visszaélések, csalások száma visszaesik majd.

De más probléma is akadt, a szomszédok elől egyre nehezebben tudták elrejteni, hogy a kis sorház tömegszállóvá változott. Pedig nem lehetett akárhogy mozogni: "Amikor reggel jött az autó, hogy vigyen minket dolgozni, egyesével kellett kimenni a házból, hogy ne tűnjön fel. Este párosával, a háztól messzebb tettek ki minket, és mindig várni kellett egy kicsit, hogy ne egyszerre menjünk be."
A hátsó udvarban viszont három méter magasan gyűlt a szemét, a főbérlő egyszer szólt is, hogy "szórjuk el éjszaka a szemetet, mert feljelentette a szomszéd". Aztán megjelentek a patkányok, "azokat kergettük éjszakánként". Később az ágyi poloska okozott állandó kellemetlenséget, kiirtani nem lehetett, csak vakarózni. Ha panaszkodtak, László szerint mindig az volt a válasz: "Taposd el, tesókám!"

A lustákat elverték, a lázadóktól megszabadultak
A fizikai erőszak az [origo] által megszólaltatott férfiak elmondása szerint ritka, de a fenyegetettség érzése állandó. A veréssel fenyegetés mindennapos, az egyik férfi szerint gyakran elröppen egy-egy "kitépem a vesédet". László úgy emlékszik, hogy részben az állandó ígérgetés, részben a fenyegetettség és a félelem tartotta ott az emberek többségét, akik egy idő után már minden apróbb jutalomnak - néhány fontnak, egy szelet kenyérnek - is örültek. Hetente egyszer vagy kétszer hoztak kannában olcsó cidert, abból be lehetett rúgni. Ennek László szerint az volt az értelme, hogy a munkásokat meggyőzzék arról, hogy "mégis szép az élet".
"Kaját egyszer hoztak ajándékba, karácsony után. Azért se fizettek, csak kitolták a boltból az önkiszolgáló kasszánál" - mondta László, aki ugyan ennek nem volt szemtanúja, de hasonló eseteket több más áldozat is említett. Egyikük, Tibor azt mondta, találkozott kint három tatabányai tizenéves fiúval, akiket csak azért hoztak Angliába, mert profi bolti és zsebtolvajok voltak, pontosan tudták, hogyan kell kihozni az önkiszolgáló pultoknál egész kocsi árut úgy, hogy az ne tűnjön fel. "Ők csak ezzel foglalkoztak, loptak nekünk kaját" - magyarázta.
Aki nem akart dolgozni, azt elverték - állította László, aki szerint "csak úgy kisétálni" nem lehetett, de "aki lázadó típus volt, arról megérezték, és egy-két hét múlva vitték Magyarországra". Ugyanez történt szerinte azzal a munkással is, aki nagyon megbetegedett, rövid idő alatt húsz kilót fogyott. "Hazavitték, azóta nem láttam."
Közben a főnök fiai és rokonsága László szerint minden héten más kocsival jártak a kaszinóba. Esténként gyakran jöttek hozzájuk családi barátok Londonból, Dewsburyből, Sheffieldből. Egy-egy ilyen buli után néhány munkás "házat cserélt", mondta László, aki szerint ez azt jelentette, hogy a főnökük az éjszaka alkut kötött, és "eladta" az embert a barátjának, ha annak valamelyik ügyesebb munkására volt szüksége.

A rendőrség segített elbújni
László és egy társa körülbelül egy év után úgy döntöttek, hogy megszöknek. Előtte többször elejtették a felvigyázók előtt, hogy egyre gyakrabban jár a háznál a rendőrség - egyszer valóban előfordult, hogy az egyik kisfőnök után érdeklődtek rendőrök -, erre elkezdték kiüríteni a bérelt házat. Egyre kevesebb munkás lakott ott, és a bandatagok is csak "lótifutikat" küldtek már maguk helyett, hogy begyűjtsék a heti fizetést.
2010 augusztusában, az egyik hajnalon mászott ki a kerítésen László és egy társa, és egyenesen a helyi kapitányságra mentek. Részletes vallomást tettek a wolverhamptoni rendőrségnek, még egy piramist is rajzoltak a banda felépítéséről, a tagokat összefűző rokoni szálakról. A rendőrök egy hotelbe vitték mindkettejüket, és vigyáztak rájuk, mondta László, aki szerint erre szükség is volt, mert reggel már keresni is kezdte őket a banda. "Felhívtak telefonon, én meg mondtam, hogy berúgtunk egy parkban, és józanodunk. Közben a rendőrségen voltunk."
László szerint a rendőrök azt mondták neki, hogy a bandatagok egy részét már ismerték, de nem volt kiindulópontjuk, hogy fellépjenek ellenük. Az ügyben nyomozást indított a területileg illetékes West Midlands Police, de a két férfi védelméhez segítséget kértek a londoni Metropolitan rendőrségtől.

A wolverhamptoni rendőrség még mindig nyomoz az ügyben
Több városban, köztük Londonban, különböző menedékhelyeken helyezték el őket. Az egyik menedékhely vezetője az [origo]-nak megerősítette, hogy valóban bújtattak egy darabig több magyart, akik emberkereskedelem áldozatai voltak, de azt kérte, hogy még a szervezet nevét se írjuk le: nem szeretnék, ha bármilyen bűnszervezet hallana a tevékenységükről.
Az ügyben a nyomozás jelenleg, 2012-ben is tart - tudta meg az [origo] a wolverhamptoni rendőrségen az ügyeletes tiszttől. Ennél többet a rendőrnő nem árult el, a nyomozást vezető rendőrtiszt pedig nem válaszolt a kérdéseinkre, így nem világos, történtek-e egyáltalán konkrét lépések, például letartóztatások az ügyben.
A londoni Metropolitan rendőrség (a "Met") emberkereskedelmi részlegének nyomozója, Kevin Hyland az [origo]-nak nyilatkozva megerősítette, hogy részlegük részt vett magyar áldozatok védelmének a megszervezésében, akiknek az ügyében a West Midlands Police kérte a segítségüket. Hyland szerint ugyanakkor a nyomozásba nem szálltak be, részben azért, mert a történetnek nincs londoni szála, tehát nem tartozik a Met illetékességi területéhez. A nyomozó azt mondta, nem hallott arról, hogy történtek volna letartóztatások eddig az ügyben, de megjegyezte azt is, hogy a rendőrségek szűkszavúságának oka, hogy ha részleteket hoznak nyilvánosságra, az akár meg is hiúsíthatja egy-egy akció sikerét.
László abban reménykedik, hogy sikerült elindítania valamit azzal, hogy a rendőrséghez mert fordulni, és utóbb több társát is rábírta a tanúskodásra. Több mint egy éve hiába várja azonban, hogy a brit rendőrök végre értesítsék arról: haladás történt az ügyében.

"Nem csak Dewsburyt kell elkerülni"
Leeds, Dewsbury, Manchester, Bolton - az [origo] információi szerint ezek a városnevek nem ismeretlenek a londoni magyar nagykövetségen, ahova gyakran érkeznek megkeresések bajba jutott, átvert, hajléktalanná vált magyar állampolgároktól. De a konzuli védelem nem erre vonatkozik, a követség nem tud például pénzt adni a hazajutáshoz. Leginkább tanácsot tudnak adni azoknak, akik úgy érzik, emberkereskedők áldozataivá váltak. Ez pedig az, hogy forduljanak a rendőrséghez és tegyenek feljelentését, mert ezt a követség nem teheti meg helyettük - mondta el Riskó László első konzul a kérdéseinkre Londonban. Ugyanakkor próbálnak segíteni, intenzív kapcsolatban vannak egy leedsi hajléktalanellátó szervezettel - tette hozzá.
A többek között Leedsben működő civil szervezet, a CRI (Crime Reduction Initiatives) munkatársai az [origo]-nak megerősítették, hogy gyakran kerülnek kapcsolatba a környéken bajba került magyarokkal, és hozzátették, a magyar követség kifejezetten nyitott az együttműködésre. A szervezet képviselői tavaly Magyarországon jártak, ahol felhívták a különböző hajléktalanellátó szervezetek figyelmét arra a veszélyre, hogy a hajléktalanok közül sokan áldozattá válhatnak, mert vannak kifejezetten őket kihasználni próbáló csoportok. Az unió 2004-es, majd 2007-es bővítésével kezdett el virágozni ez a tevékenység, azóta több a Kelet-Európából származó hajléktalan Angliában, és a számuk egyre nő.
A CRI-hoz Leedsbe eljutók közül sokaknak nincsenek papírjaik, gyakran valamilyen mentális betegségben szenvednek vagy alkoholfüggők, és többnyire hajléktalanok. Az elmúlt években körülbelül 40-60 magyarral volt dolguk, ők ma már mindannyian hazajutottak - mondta Emma Adair és Charlotte Woolard. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy nem csak ebből a térségből, hanem az ország más részeiből is előkerülnek áldozatok. Vagyis "nem csak Dewsburyt kell elkerülni". Lehetséges az is, hogy ez a csoport hozza ide az embereket, de végül mások, másutt használják ki őket, ők pedig nem csak kelet-európai bűnözök, hanem akár brit állampolgárok is lehetnek - mondták.
A CRI azt tanácsolja az angliai munkavállaláson gondolkodó magyaroknak, hogy próbáljanak maguk munkát keresni, és ne bízzanak mások jól hangzó ígéreteiben. Mindig vigyenek magukkal elegendő pénzt ahhoz, hogy ha baj van, haza tudjanak térni, és tájékozódás, valamint legalább alapszintű angolnyelv-tudás nélkül ne induljanak útnak. Emellett ne adják oda senkinek az útlevelüket vagy a személyijüket. A lényeg, hogy kerüljék el, hogy teljesen valaki mástól függjenek az idegen országban - olvasható a CRI által összegyűjtött jó tanácsok között.
 

Ledönthetetlen a magyar csicskáztatók piramisa Angliában
Profik, szervezettek, és rengeteg pénzt csinálnak. Egy magyarokból álló hálózat emberek százait viszi ki Angliába azért, hogy őket kihasználva visszaéléseket kövessenek el. Ágrólszakadt embereket vesznek célba, és sok-sok lépéssel a magyar és brit hatóságok előtt járnak.

"Ezt nem fogják felgöngyölíteni. Ez a család nagyon szerteágazó, és a vezetői nem kis kaliberű emberek" - jelentette ki meggyőződéssel Géza, aki hajléktalanként él, mióta sikerült megszöknie attól a magyar csoporttól, amelynek tagjai az [origo] információi szerint az elmúlt években feltehetően több száz embert toboroztak Magyarországon és vittek ki Angliába, hogy ott fizetés nélkül, feketén dolgoztassák őket, és visszaéljenek a nevükben szerzett banki hitelekkel és szociális juttatásokkal.

Az [origo]-nak a csicskáztatásnak is hívott visszaéléseket elkövető csoport öt áldozatát sikerült megtalálnia, a velük folytatott beszélgetésekből összeáll a hálózat története és felépítése. Az öt férfi között vannak vidékiek és budapestiek, idősebbek és fiatalabbak, egymást nem vagy csak felületesen ismerik - a történeteik mégis egybevágnak. 2008 és 2011 között töltöttek hosszabb-rövidebb időt különböző brit városokban, egy dunántúli származású család ellenőrzése alatt. Volt, akit autóval, volt, akit repülővel vittek a szigetországba, de egy kivételével mindannyian szökve távoztak. A nevüket a biztonságuk érdekében megváltoztattuk.
Beszámolóikban tíz angol város neve szerepelt, ezeken a helyeken béreltek szerintük több házat is a hálózat tagjai: egymáshoz viszonylag közel fekszik Halifax, Manchester, Leeds, Batley, Heckmondwike, Sheffield és Dewsbury, távolabb van Peterborough, Wolverhampton és Liverpool. A források mindegyike meg volt ugyanakkor győződve arról, hogy ennél is több helyen tevékenykedik a hálózat, amely a leírásuk alapján egy kiterjedt család több különböző ágából, illetve a velük összedolgozó "kisebb kaliberű" emberekből áll össze. Abban is biztosak voltak a források, hogy a rendszer nem az elmúlt néhány évben épült ki, hanem ennél jóval hosszabb ideje működik.

Okosak és jó a dumájuk
A történetekben közös az indulás, és az érkezés helye is. Magyarországon dolgoznak a "hajtók" vagy "gyűjtők", akiknek az a feladatuk, hogy keressenek olyan embereket, akiket rá lehet beszélni az angliai munkára. Több forrás elmondása szerint ezek az emberek részben hajléktalanszállók környékén kutakodnak: azokat keresik, akik ágrólszakadtak, de dolgozni akarnak, vagy éppen annyira le vannak épülve, hogy "minden mindegy nekik","uralható emberek, akiknek nincs agya". A dolog nagyban zajlik: havonta többször 10-15 ember érkezik Angliába Magyarországról.
A hálózatot nagyon kiterjedtnek, megtervezettnek és összeszokottnak írták le az áldozatok, akik - attól függően, hogy mennyire bíztak meg bennük a főnökeik - különböző mértékben láttak bele a rendszer működésébe. A felépítését volt, aki piramishoz, volt, aki pókhálóhoz hasonlította. A "pókot", azaz a rendszer irányítóját mindenki a becenevén ismerte. "Nagyon veszélyes ember, és okos, egy igazi világcsavargó bűnöző" - mondta Tibor, aki úgy becsülte, hogy bár a rendszer kiterjedt, ez a férfi és körülbelül tíz családtagja eligazgatja az egészet a hálózat alacsonyabb rendű tagjainak adott instrukciók révén. Egy másik fontos figura a rendszerben a főnök testvére, akinek az igazi nevét nem is tudták megmondani forrásaink, de a becenevéről mindannyian ismerték. Ők és a fiaik vállalnak vezető szerepet, "remek érzékük van az üzlethez, és jó a dumájuk". Régóta megvethették a lábukat külföldön, mert a fiatalabbak "már jobban beszélnek angolul, mint magyarul", mondták többen is.
A hálózatot családi kötelékek tartják össze, a főnökök alapvetően arabokkal üzletelnek Angliában: a munkások többnyire arab vállalkozóknak dolgoznak feketén, de a magyar csoport több áldozat állítása szerint prostituáltakat is hoz Magyarországról. Sőt, csinos, angolul beszélő lányokat feleségnek is visznek ki - állította Géza, aki az egyik bandatagtól azt hallotta, hogy egy lányért a módosabb arabok 20-25 ezer fontot is megadnak. A férfi azt mondta, találkozott is kint egy magyar nővel, akit ismert korábbról: már nyolc éve élt egy arab diplomata feleségeként. "Első feleség lett, mert négy fiút szült. Odamentem hozzá puszit adni, rögtön fegyverek szegeződtek rám" - mondta Tamás.

Dől a pénz a segélyből, bankhitelből
Abban mindegyik forrás egyetértett, hogy nagyon nagy pénzeket termelnek a hálózat által végzett tevékenységek. Az egyik fontos bevételi forrás a szociális juttatások összegyűjtése és a bankszámlák hitelkeretének kimerítése. "Vállalkozói engedélyük van, az építőiparban. Erre adóznak, de nem ebből élnek, hanem bankhitelre vesznek nagy értékű cuccokat az olyan figurák nevén, mint én" - magyarázta Tibor.
"Amikor az én bankkártyám megjött postán, elraktam. Ők meg várták nagyon, mert arra megy a segély, az angol állam előre fizet. Mondtam, hogy eltettem, mert az enyém. Na, erre majdnem megvertek, hát odaadtam" - mondta Tibor. Tipikus szerinte egy "pesti hajléktalan csavargó" esete is, aki ugyanabban a házban lakott, mint ő. "Egyszer felöltöztették szépen, és elvitték a bankba, mert alá kellett írni a hitelszerződést. Két nehézfiú kísérgette, hogy el ne tévedjen. Utólag büszkélkedett vele, hogy milyen műszaki cuccot vett, a hülyéje" - mondta a férfi.
Az [origo] által megszólaltatott források elmondása szerint így lehet beszerezni iPadeket, drága tévéket, kocsikat - ezek egy részét állítólag időnként visszahozzák Magyarországra, hogy pénzzé tegyék. A kelet-európaiak előtt az EU-csatlakozás után 2004-ben nyílt meg a brit munkaerőpiac. Azóta a National Insurance Card (Nemzeti Biztosítási Kártya) kiváltása után - bizonyos feltételekkel - a brit állampolgárokkal csaknem azonos módon jogosultak a brit állami juttatásokra, például lakhatási támogatásra, munkakeresői támogatásra, munkanélküli-segélyre.

Szoros kanadai kapcsolatok
Több áldozat állítása szerint a szervezet működése egyáltalán nem korlátozódik Angliára, a csoportnak vannak kapcsolatai például Franciaországban, Belgiumban és Spanyolországban is. A legnyilvánvalóbb azonban az, hogy a családot szoros szálak fűzik Kanadához.
Több forrás is azt mondta: az el-elkapott szavakból, kihallgatott beszélgetésekből egyértelműen kiderült számukra, hogy a banda valaha Kanadában kezdte a működését, a gyerekek is ott nőttek fel, de végül távozniuk kellett, mert nyomozások indultak ellenük. László azt mondta, a londoni nyomozók közölték vele: a banda feje egyszer már ült Kanadában. "A család fejét először tizennégy éve tiltották ki Kanadából" - állította Géza ugyanerre utalva.
Az egyik forrás, Tibor története egyértelműen bizonyítja a kanadai és angliai hálózatok közötti kapcsolatot. A férfit ugyanis az angliai út előtt először Kanadába vitték. Tibor azt mondta, élete 2009 végére válságba került, és ezért kapott az alkalmon, amikor egy kocsmában kihallgatott beszélgetésből megtudta, lehet menni Kanadába dolgozni. A leendő munkaadói azt kérték tőle, hogy amikor Torontóban leszáll vele a repülőgép, jelentkezzen be menekültként, mint Magyarországon üldözött roma.
A férfi azt mondta, vonakodott, de azért megpróbálta. Nem járt sikerrel, ugyanis mivel nem cigány, a kanadai határőrök már a reptéren visszafordították, és a következő géppel hazaküldték. "Mire visszajöttem, már tudták, hogy nem értem oda. Fenyegettek, hogy több százezer forinttal tartozom nekik, és ezt be is hajtják" - mondta Tibor, utalva arra, hogy a repülőjegyet a kanadai munkát szervezők fizették neki. "Mondtam, hogy de hát cigim is csak kölcsönbe van. Erre másnap felhívtak, hogy Anglia érdekel-e" - emlékezett vissza. Így került nem sokkal később Angliába, ahol a többiekhez hasonlóan hónapokat töltött különböző városokban és dolgozott fizetés nélkül. (Kanadában épp a közelmúltban ítélték el egy, az angliaihoz hasonló tevékenységet végző magyar hálózat tagjait, arra azonban nincs bizonyíték, hogy közvetlen kapcsolat lenne a két szervezet között.)

A magyar maffia háborúba megy
A szervezet angliai központja az áldozatok elmondása alapján egyértelműen Dewsbury, ahol több házuk is van szerintük a hálózat vezetőinek. A kisváros viszonylag félreeső, még csak külön önkormányzata sincs: a környék több városát együtt igazgatja egy tanács, amely a szomszédos központban, Huddersfieldben működik.
Egy helyi angol nő az [origo]-nak azt mondta, a város régen "jobb hely volt", ma viszont már egyre kevesebb befektető érkezik a környékre, sorra mennek tönkre az üzletek. Úgy érzi, hogy ezzel párhuzamosan növekszik a bűnözés, és újabb és újabb bevándorlócsoportok jelennek meg. A magyarokról nem tudta pontosan, hogy kicsodák, inkább a lengyeleket, irakiakat, kurdokat emlegette, hozzátéve, hogy mindig sok a konfliktus, ha ennyiféle ember egy helyre zsúfolódik össze.
A dewsburyi helyi újság, a The Press szerkesztőségében dolgozó David Bentley kérdésünkre azt mondta, a környéken a helyi magyar közösség viszonylag gyakran kerül be a hírek közé. Az újságíró azt mondta, nem lepi meg igazán az információ, hogy a városban egy visszaéléseket elkövető magyar szervezet működhet, de hozzátette, inkább csak sejtéseik voltak erről, nem pedig konkrét információik. Azt mondta, a szerkesztőséghez sok panasz fut be elsősorban magyar hajléktalanokkal kapcsolatban, akik beveszik magukat elhagyott területekre, fémet gyűjtenek, szemetelnek, és néha kisebb-nagyobb lopásokat követnek el. Hozzátette, a hajléktalanok valószínűleg nem maguktól jöttek éppen Dewsburybe, valaha idehozhatták őket.

A The Press egyik korábbi híre valóban arról szól, hogy tavaly februárban az önkormányzat felszámolt egy hajléktalantanyát, ahol három magyar férfi élt, feltehetően lomizással foglalkoztak, és a környéket "szemétteleppé" változtatták. Hasonló esetről számolt be egy másik cikk is.
Két másik hír a lapban viszont ennél jóval komolyabb incidensekről szólt, az egyik a "Háború az utcákon" címet kapta. Ekkor a rendőrséget riadókészültségbe helyezték, mert Dewsbury egyik városrészében, Ravensthorpe-ban vagy negyven ember - egy pakisztáni és egy magyar csoport - késekkel és machetékkel esett egymásnak az utcán. Ketten fejsérülést szenvedtek az összecsapásban, a rendőrség számos fegyvert foglalt le. Az esetet elszigetelt konfliktusként kezelték. A másik cikk címe arra utal, hogy "magyar maffia" működik a városban. 2009 márciusában ugyanis egy magyar házaspár kért segítséget a hatóságoktól, mert egy magyar banda, amely "nagy maffiát" alkot, hónapok óta védelmi pénzt követel tőlük.
Nem világos, hogy az ezekben a hírekben szereplő magyaroknak van-e közük a visszaéléseket elkövető hálózathoz, de rájuk is felfigyelt már a rendőrség. Ahogy azt a cikksorozat első részében leírtuk, az egyik áldozat, László Wolverhamptonban tanúskodott a szervezetről a városi rendőröknek, akik nyomozást is indítottak. Ennek eredményéről ugyanakkor egyelőre nincsenek információk, ahogy arról sem, hogy a hatóságok összekötnék a jelek szerint több régión átívelő bűncselekményeket, és összehangoltan nyomoznának.
A rendőrkapitányságok a személyes megkeresésünkre sem Dewsburyben, sem a többi érintett településen (Huddersfieldben és Peterborough-ban) nem közöltek információkat esetleges magyarok ellen zajló nyomozásokról, de a rendőrtisztek meglepettnek tűntek az [origo] munkatársa által előadott történetek hallatán. A Huddersfieldben és Dewsburyben illetékes West Yorkshire-i rendőrség sajtóreferense, Lee Kilby csak annyit közölt, nem tud az ügyben indult nyomozásról. Nem közölt érdemi információkat az elvileg Nagy-Britanniában zajló szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyeket koordináló SOCA (Serious Organized Crime Agency) és a brit belügyminisztérium, a Home Office sem akart nyilatkozni.

Az emberkereskedelem nem prioritás
Több oka is van annak, hogy az Angliában előforduló emberkereskedelmi ügyek nagy többségét soha nem derítik fel - erről két volt nyomozó beszélt az [origo]-nak. Az egyik londoni belvárosi pubban nyilatkozó Bernie Gravett és Steve Wilkinson az elmúlt évekig a legnagyobb brit rendőri szerv, a londoni Met emberkereskedelmi ügyekben illetékes csapatához tartoztak. Gravett jelenleg nyugdíjazott tisztként egy bűnüldözési tanácsadó céget vezet, Wilkinson pedig az ENSZ egyik emberkereskedelem-szakértője.
"Számos szervezett bűnözéshez kapcsolódó nyomozásban vettem részt, például fegyver- és kábítószer-kereskedők után nyomoztunk. Ezek az ügyek sokkal egyszerűbbek voltak, mint az emberkereskedelem felderítése" - magyarázta az elegáns öltönyt viselő Wilkinson, aki szerint ennek oka, hogy a fegyver vagy a drog egyértelmű bizonyíték, míg az emberkereskedelmi ügyekben alapvetően az áldozatok tanúvallomásaira kell támaszkodni, márpedig ők gyakran félnek a rendőrséggel szóba állni, ha pedig mégis megteszik, információik gyakran pontatlanok vagy hiányosak.
Az ilyen ügyek nemzetköziek, márpedig hosszú ideig tart és gyakran nem könnyű más államok hatóságaitól bizonyítékot beszerezni, így az ilyen nyomozások évekig tarthatnak - sorolta Gravett. Hozzátette, a rengeteg energia befektetése ráadásul nem mindig kecsegtet sikerrel, így a ráfordított energia sem nagy a jelenlegi brit rendőrségnél. Hangsúlyozva, hogy ez a személyes véleménye, Gravett hozzátette: az emberkereskedelem jelenleg nincs a brit rendőrség prioritásai között. Ugyanakkor a brit hatóságok tartanak attól, hogy a londoni olimpia megnöveli majd a hasonló bűncselekmények számát.
A nyomozásokat a brit rendőri szervek sokszor nehézkes együttműködése is nehezíti. Negyvenhárom különböző rendőri szerv van Angliában, mindegyik régiónak megvan a maga szervezete, és mindnek a saját szervezett bűnözés elleni egysége. A Metropolitan rendőrségen kívül ugyanakkor egyiküknek sincs kifejezetten az emberkereskedelemre specializálódott csoportja. A SOCA ugyan olyan rendőri szerv, amely országos illetékességgel rendelkezik, és így a különféle rendőrségeken a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információk összegyűjtése és koordinálása is a feladata, az [origo]-nak nyilatkozó korábbi nyomozók szerint a gyakorlatban inkább tanácsadó szerepet lát el, saját, önálló nyomozásokat nemigen folytat.
Gravett szerint elég nagy a zavar az emberkereskedelem felismerésében, nem csak a lakosság, hanem a hatóság részéről is. "Ezt gyakran az EU-n kívüli országokból, a világ másik feléről érkező bevándorlókkal kötik össze, pedig sokezer áldozat Európán belülről érkezik. Sokan viszont nem értik: hogy lehet valaki emberkereskedelem áldozata, ha nincsenek határok, bárki bármikor szabadon elhagyhatja az országot? Mi az illegális abban, hogy ezek az emberek idejönnek, hogy dolgozzanak?" - magyarázta. Jóval több nyomozás indul emberkereskedelem gyanújával olyan ügyekben, ahol az áldozatok prostitúcióra kényszerített nők, aminek Gravett szerint az az oka, hogy ilyenkor a bűn nyilvánvalóbb és "csúnyább" is.

Legalább két magyar ügyben nyomoztak
A nehézségek ellenére az elmúlt években több olyan ügy is nyilvánosságra került, amelyekben a brit hatóságok kelet-európai emberkereskedő csoportokat lepleztek le. 2010-ben például egy lengyel csoportra csaptak le a két ország hatóságai, akik mintegy kétszáz áldozatuk után segélyeket vettek fel. Szintén 2010-ben összesen 13 év börtönnel sújtották egy cseh banda tagjait. Egy gyerekek tömegeit Angliában koldulásra kényszerítő román bűnszervezetet is lelepleztek ebben az évben. A nyomozásban Gravett is részt vett, azt mondta, találtak olyan román kisvárost, ahonnan ezernél több kisgyereket vittek Angliába, és a banda sokmillió fontot keresett rajtuk. "Volt egy román csoport, amely egyetlen brit lakcímre 287 teljes családot regisztrált. Egyetlen, ötgyerekes család után évente 28 800 fontot fizet az állam szociális juttatásként" - tette hozzá.
Emberkereskedelemmel kapcsolatban legalább két ügyben magyarok ellen is nyomoztak az [origo] információi szerint. Steve Wilkinson azt mondta, néhány évvel ezelőtt részt vett egy nyomozásban, amelyben prostitúcióra kényszerített magyar nők ügyét vizsgálták. A magyarokból álló bűnöző csoport Londonban és Liverpoolban is működtetett bordélyházakat.
Egy másik ügyről Kevin Hyland, a Met emberkereskedelmi részlegének nyomozója számolt be az [origo]-nak a Met egyik nagy, üvegfalú épületének sokadik emeletén levő, egész Londonra kilátást nyújtó irodájában. Azt mondta, 2011-ben több magyar prostituált is segítséget kért a rendőrségtől, akiknek fogva tartóik eredetileg hoteles állást ígértek, majd egy észak-londoni bordélyban szexmunkára kényszerítették őket. A nők már visszatértek Magyarországra, ugyanakkor letartóztatni nem tudtak senkit, mert hiába rendeztek rajtaütést, a megadott címen már nem találtak senkit. Az elkövetőket azóta is keresik - mondta Hyland. Megjegyezte, hogy jóval több olyan ügy akad, amelyben románok vagy lengyelek érintettek, mint amennyiben magyarok.
Azt is mondta, hogy szerinte a brit hatóságok egyre inkább ráébrednek arra, mekkora probléma az emberkereskedelemnek az a típusa, amelynek áldozatai ingyen munkára kényszerített férfiak. Ezt alátámasztja az Europol 2011-ben megjelent európai szervezett bűnözésről szóló jelentése (OCTA, Organized Crime Threat Assessment) is, amely szerint az emberkereskedők körében egyre gyakoribb, hogy áldozataikat jóléti juttatásokkal való visszaélésre használják. Az ilyen bűncselekmények előfordulása várhatóan növekedni fog, mert nagy benne a profit, és egyelőre kicsi a lelepleződés esélye - olvasható a jelentésben. Az OCTA még rangsort is felállított az emberkereskedő bandák származásáról: első helyen a - nem világos, milyen állampolgárságú - romák állnak, utánuk a nigériaiak, majd a románok és az albánok következnek. A magyarok a hetedik helyen állnak.

A magyar NNI ismer angol eseteket
Ezekkel a jelenségekkel foglalkozott egy 2011 decemberében, a hollandiai Utrechtben tartott rendőrségi konferencia, amelynek témája az "Európában mozgó bandák" voltak. A konferencia apropóját az adta, hogy a holland és a belga rendőrség állítólag egyre gyakrabban szembesült Kelet-Európából származó bűnszervezetek tevékenységével. Az egyik előadó a magyar Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) emberkereskedelmi osztályának nyomozója, Szabó Szonja volt, aki a szervezett bűnözés új jelenségeiről beszélt, és külön kitért a brit tapasztalatokra is.
Eszerint új jelenség, hogy magyar állampolgárok Nagy-Britanniába költöznek, hogy ott éljenek és szociális juttatásokat igényeljenek. Ehhez az előadás szerint az is hozzátartozik, hogy másokat toboroznak Magyarországon, akiket kiutaztatnak és dolgoztatnak. Emellett ráveszik őket, hogy nyissanak bankszámlát, és igényeljenek társadalom-biztosítási kártyát, ezeket pedig elveszik tőlük. Az áldozatoknak nincs esélyük, hogy hazajussanak - erről szólt az előadás egy része az interneten elérhető prezentáció szerint.

Mivel a felsorolt jellemzők feltűnően megegyeznek az [origo] tudomására jutott információkkal, kérdéseinkkel megkerestük az NNI-t. Az előadást tartó nyomozó közölte, hogy nem nyilatkozhat, az NNI sajtóosztálya pedig érdemben nem reagált a konferencián elhangzott információkra vonatkozó kérdéseinkre. A Dewsburyben élő magyar családdal kapcsolatban arról érdeklődtünk, az NNI ismeri-e a történetet, és folytat-e nyomozást. A válasz ennyi volt: "Bűncselekmény személyre szabott megalapozott gyanúja nem állapítható meg, a nyomozást az NNI tovább folytatja."
Wirth Zsuzsanna, origo