Egy elemző írás az orosz-ukrán háborúról + ima
Az orosz parancsnokok nem törődnek az emberéletekkel, emellett gyakran ellopják beosztottjaik otthonról kapott csomagjait. Az orosz harci morál csökkenése és a nagy veszteségek ellenére azonban Ukrajna sokkal többet veszíthet a háborúval, mint Oroszország, a potenciális élelmezési válság pedig kompromisszumra kényszerítheti az ukrán politikát.
Mindössze az invázió előestéjén értesítették az orosz parancsnokok katonáikat arról, hogy meg fogják támadni Ukrajnát. Az embereket ráadásul azzal fenyegették, hogy amennyiben nem engedelmeskednek, akkor dezertálással fogják őket megvádolni.
Annak ellenére, hogy papíron katonailag hatalmas előnyben van az orosz hadsereg, Ukrajnában mégis nagyot botlottak stratégiai szempontból. Az ellátás nehézségei és a gyenge logisztika a rossz vezetéssel párosulva pedig meglehetősen nehéz helyzet elé állítja az orosz hadsereget.
Ezek már önmagukban is a katonák moráljának drasztikus romlásához vezetnek, azonban mindezen csak ront, hogy a vezérkar nem törődik az állomány jóllétével, és úgy önmagában az emberéletekkel sem. Az orosz főparancsnokság olyan taktikai döntéseket hoz, amelyeknél nem számít az emberélet, csak az, hogy az egyébként rosszul összerakott taktikai célokat elérjék. Ez egy önpusztító hozzáállás, amely egyszerre csökkenti a csapatok morálját és rontja a hatékonyságot.
Ez pedig visszatérő dolog, elég csak az első vagy a második világháborús cári és szovjet hadvezetés döntéseit felidézni. De nem kell addig visszamennünk az időben, elég a Szovjetunió afganisztáni háborújára, a 90-es évek csecsenföldi konfliktusaira, a 2014-es krími annexióra vagy az azt követő donyecki háborúra gondolni.
Nem egyszer fordult elő, hogy a szülők semmilyen értesítést nem kaptak katonáskodó gyermekükről, így inkább ők mentek a harcok helyszínére, ahol akár az ellenséges alakulatokkal is tárgyaltak a kiadatásukról, ha kiderült, hogy fogságba estek.
Ez mind a csecsenföldi, mind a donbászi konfliktusban megtörtént, így pedig már érthetővé válik Zelenszkij azon kijelentése, hogy minden orosz foglyot elengednek, akiért eljön Kijevig az édesanyja.
A hiányosságok ugyanakkor nemcsak az operatív, hanem a vezérkari szinten is megjelennek. Azzal, hogy titokban tartották a terveket a katonák előtt, a hadsereg teljesen felkészületlen volt például a városi és utcai harcokra, ami komoly emberveszteséget okozott és okoz most is az oroszoknak.
Az induló hadseregeknek a 30 százaléka elveszett mindkét oldalon.
Emellett az is az emberéletek semmibe vételét mutatja, hogy minden más tényezőt figyelmen kívül hagyva csak azért indítottak támadást Csernobil irányából Kijev felé, mert a térképre ránézve az tűnt a legegyszerűbbnek. Ha a katonáikkal kicsit is törődtek volna, akkor másfelé indulnak, és nem állomásoznak a pripjatyi területeken egy hónapig, hogy aztán sokakat sugárfertőzéssel kelljen utána evakuálni.
Ez viszonylag kirívó példa ugyan, de az orosz parancsnokok hozzáállását teljesen jól tükrözi. Volt olyan is, hogy néhány parancsnok egyszerűen eltűnt a harcövezetből, és az embereit víz, étel és utánpótlás nélkül hagyta ott. Emellett a tisztek gyakran ellopják az otthonról küldött csomagokat, emiatt pedig már több katona is értesítette az édesanyját, hogy nem érdemes semmit küldenie a frontra.
A fegyelem és a morál csökkenésével együtt az orosz alakulatok hamar fosztogatni kezdtek. Először csak a boltokból vittek el elsősorban húst, alkoholt és cigarettát, majd mosógépeket, televíziókat loptak el ukrán iskolákból. Amikor kifogytak ezek a tartalékok is, akkor közvetlenül az ukrán civilektől vették el ezeket a cikkeket, elsősorban élelmiszert. Ez vezetett később azokhoz az atrocitásokhoz, amelyek szexuális erőszakban és kivégzésekben csúcsosodtak ki például Bucsában.
Az orosz főparancsnokok emellett nem apolitikus katonatudósok.
Pozíciójukat jellemzően úgy érték el, hogy rájöttek, az igazság kimondása helyett a lojalitás az elsődleges, ha be akarnak kerülni a hatalomba.
Emiatt fogadták el végül szinte feltétel nélkül az inváziós tervezetet is, holott valószínűleg tisztában voltak vele, hogy 190 ezer katona nem lesz elég Ukrajna legyőzéséhez.
Az oroszok mindeközben lassan, de fokozatosan nyomulnak előre a Donbász térségében. Ugyanakkor például Harkiv környékén visszavonulásra kényszerültek, az ukránok pedig a városi harcokban valószínűleg továbbra is nagy veszteségeket tudnak okozni. Az oroszok egyes szakértői becslések szerint már az eredeti, Ukrajna elleni invázióra szánt erőiknek egyharmadát elveszítették.
Ezzel együtt gazdasági és politikai téren, a nyugati szankciók ellenére továbbra is sokkal nagyobbat veszíthet Ukrajna, mint Oroszország, ami a háború kimenetelére is hatással lehet. Becslések szerint a következő évben az orosz GDP várhatóan 12 százalékkal, az ukrán viszont egyenesen 50 százalékkal eshet vissza, amiben óriási szerepe van a fekete-tengeri orosz blokádnak, ami megakadályozza a gabonakivitelt.
Arról már az Indexen is beszámoltunk korábban, hogy globálisan hatalmas élelmezési válsághoz vezethet az orosz–ukrán háború, ez pedig elsősorban az amúgy is törékeny észak-afrikai és közel-keleti térséget érintheti, ahova Ukrajna gabonaexportjának jelentős része is irányult. Bár a munkálatokat megkezdték a földeken, és a Fekete-tengeri kikötők helyett elsősorban vasúton szállítják a gabonát Lengyelország, Magyarország, Románia és Moldova irányába, a tehervagonok kapacitása meg sem közelíti a hajókét.
Az ukrán termelés a háború alatt sem állt le, de csökkent, ráadásul a kikötővárosok orosz megszállása miatt az export is drasztikusan visszaesett.
Ursula von der Leyen mindeközben a Davosban megrendezett Világgazdasági Fórumon kijelentette, hogy Európának tárgyalnia kell Oroszországgal arról, hogy Moszkva engedélyezze Ukrajnából a gabonaszállítmányok elindítását a Fekete-tengeren.
Moszkva a Krím 2014-es megszállása óta önellátó és válságálló gazdaságot épít.
Emellett a harctéren sem arról van szó, hogy csak az oroszoknak lennének problémái. A varsói Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) elemzése szerint az ukránoknak nyújtott nyugati felszerelésnek az erőforrásai egyre korlátozottabbak, modern fegyverzet, valamint az orosz légierőt hatékonyan megállító légvédelmi rendszer szállításáról pedig még mindig nem döntöttek a szövetségesek.
Emellett az ukrán hadsereg a gépesített, valamint a páncélozott felszerelésében meglévő hiányosságokat úgy pótolja, hogy civil terepjárókat és furgonokat tesz alkalmassá könnyűfegyverzet szállítására, köztük hordozható rakétarendszereket is felpakolnak dzsipekre.
Ezek a mobilitás növelése mellett viszont semmilyen védelmet nem adnak az ellenséges tűz ellen, és nem képeznek ellensúlyt az orosz reguláris erőkkel szemben.
Mi lehet a háború kimenetele?
Ez jelenleg senki számára nem világos, azonban jobb, ha elhúzódó katonai konfliktusra készülünk föl. Ukrajna bizonyos értelemben viszont már most győzött azzal, hogy Kijevet gyakorlatilag biztos, hogy nem tudják elfoglalni az oroszok, emellett bármi is lesz a végkimenetel, egy önálló és szuverén ukrán állam létezni fog ezután is.
A Kreml a kezdeti többirányú invázió helyett már egyértelműen a Donbászra összpontosít, ami azt is jelentheti, hogy a kezdeti célokból is visszavett, ami Luhanszk megye teljes kontrollja mellett azt is jelentheti, hogy nem feltétlenül akarják az egész Donyecki-medenve fölött megszerezni az ellenőrzést.
Délen emellett már inkább védekező állásban vannak az oroszok, akik a Fekete-tenger kontrollja mellett már valószínűleg nem igazán törnek észak felé a Dnyeper mentén.
Az orosz fél ugyanakkor több lehetőséget is elszalasztott arra, hogy a mostani lehetséges stratégiai céljai nagy részét elérje márciusban, amikor Volodimir Zelenszkij a Krím elismerése mellett a NATO-s ambíciók félretételét és semlegességet ajánlott föl. A háború elhúzódása, valamint az orosz atrocitások miatt viszont Kijevben már arról beszélnek, hogy a végső cél Ukrajna 1991-es határainak visszaállítása kell, hogy legyen.
Az orosz hadsereg összeomlása nem valószínű, ezért pedig nagyon nehéz azt elképzelni, hogy Ukrajna visszaszerezze a Krím vagy akár a Donbász fölötti ellenőrzést. 2014 szeptemberében egy ukrán tisztviselő például azt mondta egy magánbeszélgetésen, hogy Kijevnek el kellene engednie a Donbász megszállt részét.
Ugyancsak nemrégiben hangzott el egy háttérbeszélgetésen egy ukrán politikustól, aki bár nem érvelt a Krím és a Donbász föladása mellett, azonban fölhívta a figyelmet annak kockázatára, hogy a 3-4 millió potenciális oroszbarát, szakadár szavazó visszatérése nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az ukrán politika számára. (Faragó István, index.hu)
Mennyei Atyánk, kérünk Téged Jézus risztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárásával, hogy nyisd fel az emberek szemét és szívét a háború borzalmaira és tedd erősé bennük a szándékot, hogy véget vessenek a vérontásnak, pusztításnak Ukrajnában és az egész világon. Add, hogy a menekültek hazatérhessenek, a városok újjáépülhessenek és eljöjjön az áldott béke kora életünkbe! Ámen. Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...
