Ferenc pápa: Kitartóan kérjük a Szentlélek ajándékát, aki békességet ad nekünk!
Május 22-én délben a Regina caeli elimádkozására mintegy huszonötezer hívő és zarándok gyűlt egybe a Szent Péter téren. A Szentatya az evangélium alapján a béke jelentőségéről elmélkedett: minden kereszténynek békeszerzőnek kell lennie, de nem adhat másoknak békét, ha maga előbb azt nem fogadta be. Ferenc pápa vasárnap déli beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
A mai liturgia evangéliumában Jézus az utolsó vacsorán búcsút vesz tanítványaitól, és egyfajta végrendeletként azt mondja: „Békességet hagyok rátok.” És azonnal hozzáteszi: „Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). Időzzünk el ennél a két rövid mondatnál.
Először is: Békességet hagyok rátok. Jézus szeretetet és derűt kifejező szavakkal búcsúzik, de ezt olyan időpontban teszi, amely minden más, csak nem derűs. Júdás távozott a teremből, hogy elárulja őt, Péter megtagadni készül őt, és szinte mindenki elhagyni készül őt: az Úr tudja ezt, mégsem kezd dorgálásba, nem használ komor szavakat, nem mond kemény beszédet. Ahelyett, hogy háborogna, a végsőkig kedves marad. Egy közmondás szerint az ember úgy hal meg, ahogyan élt. Jézus utolsó órái valóban olyanok, mint egész élete. Félelmet és fájdalmat érez, de nem ad teret a haragnak és a tiltakozásnak. Nem engedi meg magának, hogy keseregjen, nem mérgelődik, nem jön ki a sodrából. Béke tölti el, az a béke, amelyet szelíd, bizalommal telt szíve táplál. És innen fakad az a béke, amelyet ránk hagy. Mert nem hagyhatunk békét másokra, ha az nincs meg bennünk.
Nem adhatunk békét másoknak, ha saját magunkban nincs béke!
Békességet hagyok rátok: Jézus megmutatja, hogy a szelídség lehetséges. Ő épp a legnehezebb időszakban éli meg; és azt akarja, hogy mi is, akik az ő békéjének örökösei vagyunk, így cselekedjünk. Azt akarja, hogy szelídek legyünk, nyitottak, készek a meghallgatásra, képesek a viták elsimítására és az egyetértés szövögetésére.
Ez a Jézusról való tanúságtétel, s többet ér ezer szónál és megannyi prédikációnál. A tanúskodás a békéről.
Kérdezzük meg magunktól, hogy ott, ahol élünk, mi, Jézus tanítványai így viselkedünk-e: enyhítjük-e a feszültségeket, elsimítjuk-e a konfliktusokat? Vajon nekünk is viszályunk van valakivel, mindig készen állunk a visszavágásra, a felrobbanásra, vagy képesek vagyunk erőszakmentesen válaszolni, képesek vagyunk békés gesztusokkal és békés szavakkal reagálni? Én hogyan reagálok? Mindenki tegye fel magának ezt a kérdést!
Persze ez a szelídség nem könnyű: mennyire nehezen tudjuk – minden szinten – elsimítani a konfliktusokat! Itt jön segítségünkre Jézus második mondata: Az én békémet adok nektek.
Jézus tudja, hogy egyedül nem vagyunk képesek megőrizni a békét, hogy segítségre, ajándékra van szükségünk. A béke, mely a mi erőfeszítésünk, mindenekelőtt Isten ajándéka.
Jézus ugyanis azt mondja: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek” (Jn 14,27). Mi ez a béke, amit a világ nem ismer, és az Úr nekünk ad? Ez a béke a Szentlélek, magának Jézusnak a Lelke. Ő Isten jelenléte bennünk, Isten „béke-ereje”. Ő, a Szentlélek az, aki lefegyverzi és derűvel tölti el a szívet. Ő, a Szentlélek az, aki felolvasztja a merevséget és kioltja annak kísértését, hogy másokat bántsunk. Ő, a Szentlélek az, aki emlékeztet minket arra, hogy testvérek és nővérek vannak mellettünk, nem pedig akadályok és ellenfelek. Ő, a Szentlélek az, aki erőt ad a megbocsátáshoz, az újrakezdéshez, az újrainduláshoz, mert a saját erőnkből nem vagyunk rá képesek. Vele, a Szentlélekkel válunk a béke embereivé.
Kedves testvéreim, egyetlen bűn, egyetlen kudarc, egyetlen neheztelés sem tántoríthat el bennünket attól, hogy kitartóan kérjük a Szentlélek ajándékát, aki békességet ad nekünk.
Minél zaklatottabb a szívünk, minél jobban érzünk magunkban idegességet, türelmetlenséget, haragot, annál inkább kell kérnünk az Úrtól a békesség Lelkét.
Tanuljuk meg mindennap elmondani: „Uram, add nekem a te békédet, add nekem a Szentlelket!”
Ez egy szép ima. Elmondjuk együtt? „Uram, add nekem a te békédet, add nekem a Szentlelket!” Nem hallottam eléggé, mondjuk el újra: „Uram, add nekem a te békédet, add nekem a Szentlelket!” És kérjük azoknak is, akik mellettünk élnek, akikkel nap mint nap találkozunk, és a nemzetek vezetőnek is!
A Szűzanya segítsen, hogy befogadjuk a Szentlelket, hogy békeszerzők legyünk!
*
A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ma délután Lyonban boldoggá avatják Pauline-Marie Jaricot-t, a missziók támogatására létrehozott Hitterjesztés Műve alapítóját. Ez a 19. század első felében élt világi hívő bátor asszony volt, aki figyelt a változó időkre, az Egyház küldetésének egyetemes látásmódjával rendelkezett. Példája ébressze fel mindenkiben a vágyat, hogy – imádsággal és szeretettel – részt vegyen az evangélium terjesztésében a világban! Tapsoljuk meg az új boldogot!
Ma kezdődik a Laudato si’ hét, hogy még jobban odafigyeljünk a Föld kiáltására, mely arra ösztönöz bennünket, hogy együtt cselekedjünk közös otthonunkért. Köszönetet mondok az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatáért felelős Dikasztériumnak és a számos, hozzá kapcsolódó szervezetnek, és mindenkit biztatok, hogy vegyen részt ezen a kezdeményezésen.
Kedden lesz a Boldogságos Szűz Máriának, a Keresztények Segítségének emléknapja, mely különösen fontos a kínai katolikusoknak, akik a sanghaji Sheshan-kegyhelyen, az ország számos templomában és otthonaikban a Keresztények Segítőjeként mint védőszentjüket tisztelik. Ez a szerencsés körülmény lehetőséget ad arra, hogy ismét biztosítsam őket lelki közelségemről; figyelemmel és részvétellel követem a hívők és a lelkipásztorok életét és gyakran bonyolult élethelyzeteit, és mindennap imádkozom értük. Kérlek benneteket, csatlakozzatok hozzám ebben az imában, hogy az Egyház Kínában szabadságban, nyugalomban, az egyetemes Egyházzal tényleges közösségben élhessen, és gyakorolhassa küldetését, az evangélium hirdetését mindenki felé, s ezáltal pozitívan hozzájáruljon a társadalom lelki és anyagi gyarapodásához.
És köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Spanyolországból, Portugáliából, Franciaországból, Belgiumból, Lengyelországból és Puerto Ricóból érkezett hívőket, az ecuadori papokat, a foggiai Emmaus közösséget, az aostai Soccorso di Saint-Pierre önkénteseit, a veronai diákokat és a bergamói egyházmegyében lévő Sombreno fiataljait.
Üdvözlöm mindazokat, akik részt vettek a „Válasszuk az életet” nemzeti felvonuláson Rómában. Köszönöm, hogy elköteleztétek magatokat az élet mellett és a lelkiismereti tiltakozás (kötelességmegtagadás) védelmében, melynek gyakorlását gyakran megpróbálják korlátozni. Sajnos az utóbbi években változás állt be a közgondolkodásban, és ma már egyre inkább hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az élet olyan dolog, amely felett teljes mértékben mi rendelkezünk, amelyet manipulálhatunk, melynek megszületéséről vagy haláláról tetszésünk szerint dönthetünk, mint ami az egyéni döntés kizárólagos eredménye. Ne feledjük, hogy az élet Isten ajándéka! Az élet mindig szent és sérthetetlen, és nem hallgattathatjuk el a lelkiismeret szavát!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
