Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa
Csak ámul és bámul az ember Hieronymus Bosch képei láttán. Őrület, ahogyan ez az ember festett; mai szóhasználattal erre szoktuk mondani, hogy „eszméletlen”. Egy régi barátomról tudom, hogy nagy Bosch-rajongó. Megértem, hiszen egyszerűen fantasztikus, amit ez a németalföldi mester alkotott az élete során, minden művével meglep bennünket.
De szeretni – azt azért nehéz. Képi világa sokkoló, félelmetes; apró kis figurái, melyek sűrűn benépesítik vásznait vagy tölgyfa tábláit, sokszor visszataszító, sőt bűnös dolgokat művelnek. Alkotásain Bosch láthatóan az élet végső kérdéseire igyekszik választ találni valami módon. Ezért jelenik meg nála oly sokszor az utolsó ítélet, a menny vagy a pokol témaköre. Mindenféle alakok, emberek, állatok, különféle tárgyak, kések, deformált tojások, torz madarak, embereket zabáló, nagy méretű halak és más fantázialények tűnnek fel a képein. A csúcspont mindenképpen a Földi gyönyörök kertje című triptichonja, amely nyitott állapotában több mint két méter széles. A mű eredetije nem látható a mostani kiállításon, azt nem kaphattuk meg a madridi Prado Múzeumtól. Vannak a világ képtárainak olyan festményei, melyeket szinte sohasem, vagy csak különleges esetben adnak kölcsön kiállításokra, mert annyira féltik őket. Ilyenek például Piero della Francesca vagy Vermeer van Delf alkotásai is, hogy csak két alkotót említsünk.
Hieronymus Bosch (1450 körül–1516) kiállításán a Szépművészeti Múzeum a németalföldi mester fennmaradt teljes festői életművének közel felét mutatja be az érdeklődő közönségnek. Tíz saját kezű festményét csodálhatjuk meg, köztük a brugge-i Utolsó ítélet-triptichont, a Bolondok hajóját, a Királyok imádását, a Szent János Patmosz szigetént és az Ecce homót. A nagyívű tárlat nemcsak Boschról szól. Bemutatja a kort is, amelyben az alkotó élt – összesen kilencven műalkotással találkozhat a közönség a városligeti múzeum termeiben.
A különböző kiállításokhoz kapcsolódóan már többször írtunk arról, hogy egy-egy ilyen tárlat a tanulók számára akár féltucatnyi iskolai órával is felér. A képek és a magyarázó szövegek révén rengeteg benyomást és ismeretet szerezhetnek a diákok az adott korszakról, országról és a művészről, akinek a kiállítást szentelték. Az eligazodásban nagy segítség lehet a művészetpedagógusok hozzáértő tárlatvezetése.
Felmerülhet a kérdés: vajon miért maradt hátra ilyen kevés kép ettől a már életében is rendkívül sikeres művésztől? A választ pontosan nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy elsősorban kisebb magánmegrendelőknek festett. Mint láthatjuk, képei, melyek többségükben vallásos témájúak, méretüknél fogva inkább kisebb magánkápolnákba illettek, nem nagy templomok számára készültek. A mester halála után jó időre feledésbe merültek alkotásai, sőt a neve is. Ennek oka talán az is lehetett, hogy festményei a nagyközönség számára nem voltak elérhetők. A 20. század elején a szürrealisták fedezték fel újra Bosch műveit, akkor szinte berobbant a köztudatba rendkívül izgalmas festői életműve.
„Hieronymus Bosch alkotásainak egyediségét művészetének kommentátorai elsősorban rémisztő túlvilági ábrázolásaiban látták. Kivételes tehetségével hátborzongató közelségbe hozta a földöntúli világot, moralizáló művein pedig éleslátó humorral és megrázó kifejezőerővel ábrázolta az emberi természet gyarlóságát és a földi halandók hibás döntéseit. Szakrális témájú festményein rendszeresen megjelenítette a mindenütt lappangó gonoszt. Alapvetően pesszimista világnézetének középpontjában az állt, hogy miként került a gonosz a világba, és hogyan befolyásolja az emberi létezést és a cselekedeteket. Művészetének csodálói újra és újra felteszik a kérdést: honnan és miből eredeztethető ez a különös világ? Ma, több mint ötszáz év távlatából, Bosch festményeinek bizonyos részletei továbbra is nyugtalanítóan megfejthetetlennek tűnnek. Művei valódi értelme akkor tárulhat fel számunkra, ha ismerjük azokat a képi és írott forrásokat, amelyek befolyásolták művei gondolatiságát és megformálását. Kiállításunk ezért Bosch életművének kiemelkedő munkáit a mester művészi forrásainak kontextusában mutatja be” – olvashatjuk ezt a remek elemzést a falra helyezett magyarázó szövegek között.
Hieronymus Bosch 1450 körül született a németalföldi ’s-Hertogenbosch-ban. Bár szülővárosa távol esett a jelentős művészeti központoktól, a jómódú kereskedővárosban élénk kulturális élet folyt. Bosch az aacheni származású van Aken festőcsalád sarja volt. Nem sokat lehet tudni az életéről, de annyi bizonyos, hogy már a dédapja is festő volt, ahogy a nagyapja, az apja, a nagybátyjai és az összes fiútestvére is. Valószínűleg apja műhelyében tanulta meg a festőművészet alapjait. 1480 körül megnősül, felesége a vagyonos családból származó Aleid van de Meervenne lesz. Házassága révén jelentős kapcsolatokhoz és megbízásokhoz jut, idővel a város leggazdagabb polgárai közé emelkedik. 1488-ban, újév napján felvételt nyert a Miasszonyunk testvérület felesküdött tagjainak szűk körébe. Ily módon kapcsolatba lépett városa és a Burgundi Hercegség legelőkelőbb köreivel, jövőbeli megbízóival. Hieronymus Bosch 1516-ban halt meg, valószínűleg az 1516–1517-ben terjedő, lázzal járó fertőző betegségben. Augusztus 9-én elismert művészhez méltó, ünnepélyes szertartással és szentmisével búcsúztatták. Feltehetően a Szent János-templom északi oldalán lévő sírkertben temették el.
A kiállításon az alkotó megnevezésénél sok helyen ezt olvashatjuk: Hieronymus Bosch követője. Ezek a képek hiteles másolatoknak számítanak. A Földi gyönyörök kertje másolata 1550-1560 között készült. Kvalitását és állapotát tekintve ez a táblakép magasan kiemelkedik a Bosch-triptichon középképéről készült 16. századi festménymásolatok közül. Részletező kivitelezése és harmonikus színvilága alapján bizonyos, hogy a fennmaradt táblaképkópiák között ezt az egyik legkorábbi másolatot egy rendkívül jól képzett mester készítette.
A kiállítás másik legfontosabb darabja az Utolsó ítélet című triptichon, 1515-ből. A középső táblán Krisztust mint ítélőbírót és Megváltót látjuk, harsonázó angyalokkal és szentekkel körülvéve. Az alatta elterülő táj nagy részét és a jobb oldali szárny képét pokolbéli büntetések és szörnyek változatos ábrázolásai töltik ki. A kínzóeszközként megjelenített hangszerek Bosch képi nyelvezetében a zene által közvetített érzéki örömök büntetéseként értelmezhetők. A középkép jobb oldali zónájában feltűnő harang és a kés Bosch fémiparáról híres szülővárosára, ’s-Hertogenbosch-ra utalhat.
Bosch a képzőművészet történetében ugyan sok szempontból egyedülálló, de nem teljesen előzmények nélkül való. Ezt is bemutatják a kiállítás rendezői. A mester képein látható szimbólumok sem kizárólag az ő leleményei. Ne felejtsük el, hogy ebben az időben terjedt el a könyvnyomtatás Gutenberg, a mainzi aranyműves találmányának köszönhetően. Az egyik tárlóban láthatjuk a Tondal lovag túlvilági látomásait elbeszélő művészi színvonalú kódexet. Ennek a könyvnek a holland nyelvű kiadását Bosch is ismerhette. Az 1475 körül készült kéziratos feldolgozás illusztrációit a burgundi hercegek körében nagyra becsült Simon Marmion festette, akinek sötét tónusú pokoljelenetei és pasztelles színvilágú paradicsomi látomásai egyaránt kapcsolatba hozhatók Bosch alkotásaival.
„Képzeljünk el egy hosszú és széles mezőt, amely teljesen terméketlen, kiégett, kiszáradt, mély árkokkal és keskeny vájatokkal teli, amelyekből árad a kénszagú füst. (…) Rémes varangyok lapulnak mindenfelé; sárkányok, csúszómászók nyalják, csóválják és tépik szét a szerencsétlen bűnösöket” – olvasható egy rémes látomás leírása Karthauzi Dénes A végső dolgokról című, 1486-ból származó művében.
A kiállítás kuriózuma az a hatalmas falikárpit (gobelin), amit egy brüsszeli kárpitszövőműhelyben készítettek 1550 és 1560 között. Témája a Földi gyönyörök kertje; itt építészeti környezetben láthatjuk Bosch híres festményét. A szövéstechnikából adódóan tükörfordítottan jelenik meg ezt a páratlan alkotás.
A kiállításon egy vászonkép is szerepel ebben a témában, szintén Földi gyönyörök kertje címmel. Ezt az alkotást, mely erősen töredékes formában tartalmazza a triptichon középső táblájának motívumait, a Szépművészeti Múzeum egyik alapítója, Pulszky Károly vásárolta 1894-ben, Velencében. Vászonra készült – míg a többi másolat fatáblára –, valószínűleg feltekerve tárolhatták, azért van ilyen rossz állapotban.
A termeket járva találkozhatunk Bosch rajzaival is. Az egyiken, amely a Pokolbéli táj címet viseli, vázlatos motívumokat fedezhetünk fel, olyanokat, mint amiket a festményein láthatunk. A rajz középpontjában egy halfejű óriás látható. Fején szegecselt korong, fölötte pedig egy tölcsérből kilógó nagy harang, melyet emberi alakokkal kongatnak. A tollrajzon emellett mindenféle más elképesztő szürreális furcsaságot is láthatunk.
Annyi mindenről beszélhetnénk még! Mesébe illő a Szent Kristóf a gyermek Jézussal vagy a Keresztelő Szent János a pusztában című kép is. De nem szabadna megfeledkeznünk a Túlvilági látomások című, két képből álló alkotásáról sem. Az egyiken egy körkörös fényalagutat láthatunk, melyben a megváltottak eltűnnek. Annak a középkori hiedelemnek a képi megjelenítése ez, mely szerint a Földet égi szférák veszik körül, s ezek közül a legmagasabban trónol az Isten.
A nagyszabású tárlat utolsó termében, mint afféle moziteremben, egy kivetítőn újra megcsodálhatjuk Bosch képeit, ezúttal részleteikben, nagy felbontásban. Így egészen közel kerülhetnek a nézőkhöz az eredeti festményeken látható apró, de fontos részletek.
A kiállítás a Szépművészeti Múzeumban július 17-éig látogatható.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
