Ferenc pápa: Családbarát politikára van szükség, szentségi házasságra, nem pedig ideológiára
A Pápai Társadalomtudományi Akadémia plenáris ülése alkalmából fogadta a Szentatya április 29-én, pénteken az akadémia tagjait. Hozzájuk intézett beszédében a pápa felhívta a figyelmet a család pótolhatatlan értékére, amelyet meg kell óvni az ideológiákkal szemben, megfelelő politikai, gazdasági és kulturális támogatást biztosítva a társadalom alapsejtjének.
Ferenc pápa elismeréssel szólt a háromnapos tanácskozás témájáról: A család mint kapcsolati tőke: A szeretet kihívása. A társadalmi változások módosítják a házasságban és családban élők körülményeit szerte a világon, az elhúzódó és összetett válság pedig kemény próbatétel elé állítja a szilárd és boldog családot tervező embereket – szögezte le beszédében a Szentatya. – Hogyan válaszolhatunk minderre? Újra föl kell fedeznünk a család értékét, a családot mint a társadalmi rend forrását és eredetét, a testvéri társadalom alapsejtjét, mely képes megóvni közös otthonunkat.
A pápa rámutatott: a család szinte minden nép értékrendszerében az első helyen áll, hiszen a férfi és a nő természetének szerves része. Ebben az értelemben a házasság és a család nem tekinthető pusztán emberi intézménynek, bár a századok folyamán sokat változott, illetve kulturális és spirituális különbségek figyelhetők meg az egyes népeknél. Minden eltérés dacára vannak olyan közös és állandó vonások, amelyek kifejezik a házasság és a család nagyságát és értékét. A Szentatya felhívta a figyelmet a Nyugaton elterjedt individualista szemléletre, mely azzal a veszéllyel jár, hogy a család elszigetelődik és szétforgácsolódik a társadalom szövetében. Így elvész azon társadalmi funkciója, melyet az egyének között és a közösségben gyakorol, különösen a gyengébbek – a gyermekek, a fogyatékkal élők és az önmagukat ellátni nem tudó idősek – érdekében.
Ferenc pápa leszögezte: a család a társadalom javát szolgálja, és nem egyszerűen úgy kell rá tekinteni, mint egyének összességére, hanem mint olyan kapcsolatiságra, amely a kölcsönös tökéletesség kötelékén alapul. Ahogy Szent Pál apostol fogalmaz a kolosszeieknek írt levelében: „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol 3,12–14). Az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette Isten, aki szeretet. A kölcsönös szeretet férfi és nő között annak az abszolút és hibátlan szeretetnek a visszatükröződése, amellyel Isten szereti az embert, amely termékeny, és amelyet a társadalmi közrend és a teremtett világ védelmében kell megvalósítania.
A család java nem halmozó jellegű, vagyis nem az egyének erőforrásait összegzi hasznuk növelése érdekében, hanem a tökéletesség kapcsolati köteléke. A hűséges szeretet, a bizalom, az együttműködés, a kölcsönösség viszonyában osztozik, mely a családtagok javát és boldogságát szolgálja. Ebben az értelemben a család, amely már önmagában kapcsolati erőforrás, sok más jó és kapcsolat forrásává válik a közösség számára – hangsúlyozta Ferenc pápa. Példaként említette az állammal vagy a társadalom más csoportjaival való jó viszonyt, a családok közötti szolidaritást, a nehéz helyzetben lévők befogadását, az utolsókra való odafigyelést, az elszegényedés folyamatának megállítását.
Ezt a tökéletesítő köteléket hívhatjuk társadalmi genómának is, mely abban áll, hogy szeretetből adunk a másiknak, a nagylelkű és teremtő kölcsönösség elve szerint élünk
– fogalmazott a Szentatya. – A család humanizálja a személyeket, mert az én helyébe a mi kerül, azzal együtt, hogy tiszteli mindegyikük különbözőségét. Nagyon fontos tehát tudatosítani, hogy a család nemcsak személyek csoportosulása. Az Egyház társadalmi tanítása segít megérteni a családi szeretet lényegét.
A család intézményének egy másik fontos jellemvonása a befogadás – folytatta a Pápai Társadalomtudományi Akadémia üléséhez intézett beszédét a pápa. – A befogadás főként ott válik nyilvánvalóvá, ahol a családban gyenge, vagy fogyatékkal élő tagok is élnek. Az ilyen családok sajátos erényeket fejlesztenek ki, melyek révén növekszik bennük a szeretet képessége, és nagyobb türelemmel viszonyulnak az élet nehézségeihez. Gondoljunk a betegek rehabilitációjára, a migránsok befogadására, általában a kirekesztés áldozatainak társadalmi inklúziójára a szociális élet minden terén, főként a munka világában. A súlyos fogyatékkal élők otthoni ápolása olyan erőket mozgat meg a családtagokban, amely képes válaszolni a speciális igényekre. Gondoljunk azokra a családokra, akik az egész társadalom javát szolgálják, például az örökbefogadó családok vagy a nevelőszülő. Tudjuk, hogy a család az anyagi és lelki szegénység fő ellenszere, mint ahogy a demográfiai tél problémájának, vagy a felelőtlen anyaságnak és apaságnak is.
Ahhoz, hogy a család betöltse tökéletesítő kötelékszerepét és kapcsolati erőforrás legyen, szükség van más személyek, intézmények, köztük a kormányok támogatására is. Minden országban családbarát szociális, gazdasági és kulturális politikát kell folytatni – emelte ki Ferenc pápa. – Lehetővé kell tenni a család és a munka összehangolását; adókedvezményekkel kell segíteni a családokat és a gyermeknevelést; támogatni kell a gyerekvállalást; megfelelő szociális, pszichológiai és egészségügyi szolgálatatásokat kell biztosítani a párkapcsolat és a szülői kapcsolat kísérésére. Lehetséges a családbarát társadalom, mivel a társadalom a családdal születik és fejlődik. Nem lehet mindent szerződésekre visszavezetni, mint ahogy nem lehet mindent parancsra végezni. Valójában
amikor egy civilizáció kitépi földjéből az önzetlen odaadás fáját, menthetetlenül hanyatlani kezd. A család az önzetlenség fájának legfőbb ültetője.
A családban működő kapcsolatokat nem az érdek vezérli, hanem az odatartozás, még akkor is, amikor a kapcsolatok megromlanak – mondta a pápa. Kiemelte az ingyenesség, az önzetlenség fontosságát: ingyen kapjuk, ingyen adjuk, így működik a család mechanizmusa.
Hogy újra fel tudjuk fedezni a család szépségét, először is le kell szedni a hályogot a szemünkről, el kell távolítani azokat az ideológiákat, amelyek miatt nem látjuk a valóságot. A belső mestert kell követnünk, nem egyszerűen a konszenzusra törekedni. Másik feltétele, hogy újra fel kell fedeznünk a természetes házasság és a szentségi házasság közti összhangot. E kettő szétválasztása ugyanis azt eredményezi, hogy egyrészt a szentségre mint valami hozzáadott, külső dologra gondolunk, másfelől a család intézményét odadobjuk a mesterséges ideológiák zsarnokságának. A harmadik feltétel, amelyre az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás is emlékeztet: tudatosítani kell, hogy a házasság szentségének kegyelme gyógyítja és felemeli az egész emberi társadalmat, növeli a testvériséget. „A házastársak egész közös életét, a köztük, a gyermekeikkel és a világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát szintén áthatja és erősíti a szentség kegyelme, amely a megtestesülés és húsvét misztériumából fakad. Ezekben Isten kifejezésre juttatta egész szeretetét az emberiség iránt, és bensőségesen egyesült is azzal” (Amoris laetitia, 74., fordította Diós István).
Beszéde végén Ferenc pápa még egyszer köszönetet mondott a Pápai Társadalomtudományi Akadémia munkájáért, elismerve a családról folytatott tanácskozás értékes hozzájárulását, majd imáiról biztosította és megáldotta őket.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
