Megszállott volt, vagy pszichés beteg? - Annaliese Michel története
A lány 1952-ben született egy kis Leiblfing nevű bajor falucskában, és már kisgyerekként is sokat betegeskedett. Később igen aktív életet élt, iskolai évei alatt tagja volt egy sportklubnak, valamint zongora- és harmonikaleckéket is vett.
Az iskolai elfoglaltságok mellett a vallás töltötte ki szinte minden idejét. Családja is mélyen keresztény volt, és a lánynak tetszettek a Biblia tanításai, hetente többször járt misére, rendszeresen imádkozott rózsafüzért, időnként pedig a földön aludt, hogy így vezekeljen mások bűneiért. Az ismerősei barátságos, de nagyon introvertált lányként írták le, aki a vallási nézeteivel szeretett volna meggyőzni és a jó út felé terelni másokat. Egész életében úgy érezte, hogy a falu, ahol élnek, túl kicsi, és nyüzsgő városba vágyott, a költözést is tervezgette.
1968-ban, 16 évesen volt az első rohama, majd egy évvel később újabb furcsa érzések kerítették hatalmába. Pszichiátriára került, ahol elektroenkefalográfiai vizsgálattal epilepsziát állapítottak meg nála, nem sokkal később tüdőgyulladást és tuberkulózist kapott. Az allgäui tüdőszanatóriumban 1970 márciusától augusztusáig tartó hat hónapos tartózkodása alatt epilepsziaszerű rohamokat is többször dokumentáltak. Bár semmilyen testi rendellenességet nem fedeztek fel nála, Anneliese azt állította, hogy ördögi arcokat kezdett látni és démoni hangokat hallott, egyre többször hallucinált, ezért gyógyszereket írtak fel neki a pszichózisok és a skizofrénia leküzdésére, ám ezek nem sokat segítettek, sőt, egyesek szerint inkább felerősítették a látomásait.
A szanatóriumból hazatérve a kihagyott idő miatt új iskolai osztályba került, ezért pedig egyre magányosabb lett, és depresszióban szenvedett, amin az sem segített, hogy édesanyja nagyon szigorú volt, nem engedte, hogy találkozzon a barátaival, vagy elmenjen a táncos ünnepségekre. 1973-ban ismét egyre erősebbé váltak a hallucinációi: úgy érzékelte, mintha valami folyamatosan kopogna a szekrényben, a padló alatt és a mennyezet felett, valamint hallotta, ahogy hozzá szólnak egyenesen a pokolból. Azt is furcsállta a környezete, hogy a korábban mélyen vallásos lány egyenesen rettegni kezdett a Bibliától vagy a szentelt víztől, egyszer pedig a templomban úgy érezte, mintha lángolna a talpa alatt a talaj.
A rohamok egyre csak fokozódtak, Anneliese-t folyamatosan gyötörték gondolatai és látomásai, ez pedig a tanulmányaira is kihatott. Zavart lett, tárgyakat dobált, a saját vizeletéből ivott, rovarokat evett és önmagában is kárt tett. Úgy vélte, Hitler, Lucifer és Néró próbál meg rajta keresztül kapcsolatot találni a világgal és üzenni. A szülei már nem bíztak az orvostudományban, úgy gondolták, hogy démonok szállták meg a lányukat, ezért kétségbeesésükben az egyház felé fordultak, hogy végezzenek rajta ördögűzést. Több papot is felkerestek, azonban elutasították a lányt, miszerint erre a problémára orvosi megoldást javasolnak. Végül a szkeptikus Josef Stangl püspök engedélyt adott az ördögűzésre teljesen titokban, amit Arnold Renz és Ernst Alt atyák végeztek el.
1975-ben került sor az első szertartásra régi rituálék szerint. A papok kéthetente jártak hozzá, és egy év alatt 67 ilyen szeánszot tartottak neki. Az itt készült hangfelvételek alapján a lány hevesen reagált a szertartásra, többször sikolyokat hallatott, trágár szavakat használt, de olyan is volt, hogy latinul kezdett beszélni. A gyakori rituálék azonban nem tették meg a kívánt hatást, és továbbra is súlyos hallucinációk gyötörték.
1976. március 3-án, a nagyböjt kezdetén teljesen abbahagyta az evést, azt állította, hogy a hangok mondták neki, hogy ne egyen. Lelki- és fizikai állapota ettől kezdve drámaian leromlott. Kínozta magát, például órákig térdelt, vagy a földbe verte a fejét. Egy idő után azonban az ágyból sem tudott kikelni. Nyárra már annyira gyenge volt, hogy csupán 31 kilogrammot nyomott, szervezete pedig feladta a harcot, alultápláltság és kiszáradás miatt 23 évesen elhunyt.
Bíróságon a szülők és a papok
Az ügye azonban itt nem ért véget. A gyanús körülmények miatt az illetékes ügyészség nyomozást rendelt el, és a lány szüleit, valamint az atyákat és a püspököt gondatlan emberöléssel vádolták, mivel a hatóságok szerint megelőzhető lett volna a tragédia.
Az ördögűzőket és Michel szüleit végül bűnösnek találták emberölésért. Az elítélteket hat hónap börtönbüntetésre ítélték, de alternatív megoldásként három év próbaidőt kaptak, részben azért, mert az államügyész azzal érvelt, hogy már eleget szenvedtek. A Würzburgi Egyetem elmegyógyintézetének szakértője, akit a bíróság az ügyészség kérésére nevezett ki, megállapította, hogy a lány epilepsziában szenvedett. A gyógyszeres kezelés hatására a betegség egy másik megnyilvánulási formát talált, és paranoid pszichózissá vált, ám sokan úgy vélik, hogy Anneliese-t valóban megszólították az ördögök és démonok. A története azonban a mai napig rengeteg embert foglalkoztat, és még az egyház is figyelemmel követte az eseményeket és fejleményeket.
(femina.hu)
