Friss kutatás igazolta a torinói lepel valódiságát
Egy, a korábbiaknál megbízhatóbb tudományos módszer alkalmazásával sikerült megállapítani, hogy a torinói lepel az i. sz. I. századból, vagyis Jézus Krisztus halálának és feltámadásának idejéből származhat. Liberato De Caro olasz tudós úgy nyilatkozott a National Catholic Register számára, hogy az elvégzett anyagvizsgálat alapján a lepel hozzávetőlegesen 2000 éves.
A leplet az olaszországi Torinóban található Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzik, melyen egy keresztre feszített ember képe rajzolódik ki és hosszú évek óta képezi találgatások tárgyát. Több kutatócsoport és szakértő tanulmányozta már az ereklyét, hogy megállapítsák, valóban lehetett-e a torinói lepel a Jézus Krisztus eltemetésekor használt vásznak egyike, vagy sem.
De Caro és munkatársai az úgynevezett WAXS, azaz a nagylátószögű röntgenszórás technikáját alkalmazták a szövetek bevizsgálása során.
Mint arra rámutatott, csapatának legfrissebb eredményei ellentmondanak egy 1988-ban három különböző laboratóriumban végzett textilvizsgálatnak, amely akkor azzal az eredménnyel zárult, hogy a lepel körülbelül 700 éves.
Ugyanakkor De Caro hangsúlyozta, hogy a korábbiak során alkalmazott szénizotópos kormeghatározás a szövetek esetében nem túl megbízható, és véleménye szerint több oka is lehet annak, hogy az 1988-as vizsgálatot végző stáb téves következtetésekre jutott.
„A szövetminták általában ki vannak téve mindenféle szennyeződésnek, melyeket nem mindig lehet leellenőrizni, illetve teljesen eltávolítani a mintából" - magyarázta De Caro.
„Ha pedig a mintán végzett tisztítási eljárást nem hajtják végre kellő alapossággal, akkor a szénizotópos kormeghatározás sem megbízható" - magyarázta. Szerinte ez a probléma az 1988-ban végzett kormeghatározás alkalmával is fennállhatott.
Mint mondta, nagyobb pontossággal végezhető el a kormeghatározás, ha nagylátószögű röntgenszórás útján nyerik ki az adatokat. A technikát több ezer éves szövetmintákon is alkalmazták már, melyek az i. e. 3000-től az i. sz. 2000-ig terjedő időszakból származnak.
A tudós a torinói leplet ezekkel a mintákkal vetette össze és arra jutott, hogy leginkább az izraeli Masszáda ostromából származó szövetdarabokkal mutat hasonlóságot.
De Caro megjegyezte, hogy mivel a nagylátószögű röntgenszórás nem károsítja a szövetet, ugyanazon a mintán akár többször is megismételhető a vizsgálat. Majd hozzátette: „Több mint kívánatos volna, ha több laboratóriumban és több mintán (…) is tudnának röntgenes vizsgálatot végezni a leplen."
Súlyosan sérült, csuklójánál átütött embert takart
A lepelről szóló legkorábbi feljegyzések a 14. századból származnak, amikor egy keresztes lovag Franciaországba hozta, ahol évekig egy kolostorban tárolták - írtuk egy korábbi cikkünkben. Egyes feltételezések szerint ezt megelőzően a jeruzsálemi templomos lovagok őrizték a leplet, miután Konstantinápoly ostrománál megszerezték a nagybecsű ereklyét.
A bizánciak előtt talán a kis-ázsiai Edesszában volt a lepel, már a 4. századtól. Művészettörténészek érdekesnek tartják, hogy Edeszszában ábrázolták először Jézust szakállas, hosszabb hajú férfiként, és ez a kép vált azóta is a tradicionális Jézus-portrévá. A leplet a savoyai herceg 1578-ban adományozta a torinói érseknek, és azóta is az ottani Keresztelő Szent János-katedrálisban őrzik.
Még a 16. században egy tűzvészben majdnem megsemmisült, a lángok okozta égési sérülések ma is láthatók a szöveten. 1898-ban fényképezték le először, és ezzel került az érdeklődés középpontjába, mert a negatív felvételeken sokkal élesebben kirajzolódott a leplen lévő test és arc.
Későbbi kutatások kimutatták, hogy a leplen látható férfialakot - amely súlyos sérülések nyomait viseli a homlokán, a mellkasán és a hátán, a csuklóján pedig egy átütött sebet - nem festették, rajzolták, nyomtatták, és nem is hőhatás nyomán jött létre.
(CBN, hetek.hu)
