Aszály veszélyezteti tavaink élővilágát
Tavaly nyár elején a száraz, csapadékmentes időszak halpusztuláshoz vezetett a Velencei-tónál. Lévai Ferenc haltenyésztéssel foglalkozó szakember szerint a kritikusan kevés téli csapadék miatt idén sem jobbak a kilátások.
2021. júniusban Agárd és Gárdony között tucatszám lebegtek a Velencei-tó felszínén az elpusztult halak, de júliusban és augusztusban is a forró nyári napok után tömeges halpusztulást láttak a fürdőzők. Kiderült, hogy a 2020–2021-ben tapasztalható aszályos időszak miatt 44 százalékkal csökkent a tóban a víz mennyisége, ami a halak pusztulásához vezetett. Az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint – hacsak a május nem lesz csapadékos – idén is veszélyezteti tavaink, folyóink vízi élővilágát a vízhiány.
A tél végével figyelmeztettek a meteorológusok, hogy mivel szinte alig volt hóesés Magyarországon, és az enyhébb napokon is száraz idő volt jellemzően, az egész országot aszály fenyegeti.
A téli és kora tavaszi időszakban töltődne fel vízzel a talaj és a tavaink, ugyanis ekkor még nincs párolgás.
A március is szokatlanul száraz volt, a néhány csapadékos áprilisi nap nem volt elég, hogy mindezt kompenzálja. A vizek élővilágát fokozottan veszélyezteti az aszályosodás, ami az elmúlt két évben jellemző volt itthon, sajnos tartósnak tűnik ez a tendencia. A hazai halgazdaság és halászat is nehéz időszak elé néz. Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője szerint súlyos a helyzet.
Az egész Dunántúlon kevés csapadék volt az elmúlt téli és kora tavaszi időszakban,15-20 mm esett a szokásos 100 milliméter helyett. Hacsak nem lesz esős hónapunk, az összes vízhez kötött állat, köztük a védett gémfélék, a kócsag, szürke gém, sirályok és a vidrák élettere is szűkül, és kénytelenek lesznek elvándorolni.
A 70-es, 80-as években a tavak átlagosan napi 1 centimétert párologtak, a meleg időszakban ez most 1,5-2 centiméter. Ez már a második év, hogy csapadékhiány miatt a völgyzáró gátas halastavak és a dunántúli víztározónk nem töltődnek fel – fejtette ki Lévai Ferenc.
Volt már óriási aszály Magyarországon
1863 és 1866 között óriási aszály volt Magyarországon, ami az összes tavunkat, folyónkat érintette.
A nagy Tiszán Szolnoknál térdig gázolva lehet átmenni a túlpartra. A Velencei-tó ebben az időszakban majd két évig száraz volt, annyira, hogy a fehérvári huszárok a mederben gyakorlatoztak, felverték a port, a feljegyzések szerint a dinnyési menyecskék erre panaszkodtak az elöljárónál. A Fertő tó vize is eltűnt két évre, a helyi gazdák a mederfenéken termesztettek növényeket. A Balaton déli partja is teljesen szárazra került, ahol különben most is 60-70 centi sekély a víz majd 1 kilométerig. Voltak korábban is hasonló aszályos időszakok, de ilyen hosszan tartó még sosem. Már lassan 15 éve egyre rosszabb a helyzet, a felmelegedés és a vízhiány tendencia lett – mondta Lévai Ferenc.
A hazai halállomány is csökken
Magyarország 45 000 négyzetkilométeren sík vidék, ennek 60 százalékát veszélyeztette eddig a belvíz a korábbi csapadékdús tavaszi időszakban. Az Alföldön kora tavasszal még negyven éve is mindig a belvizek okoztak problémát, amire évek óta nem volt példa.
Az elmúlt 2-3 évben odáig jutottunk, hogy több víz folyik ki, mint be. A folyóink vízszintje is csökkent, a csapadék nem tölti fel a tavainkat, a mélyebb talajréteg sem jut nedvességhez, kutak száradnak ki, egyre mélyebbre kell fúrni a talajvízért – mondta a MA-HAL szóvivője. Hozzátette: a dunántúli halgazdaságoknál 40 százakkal csökkent a termelés a múlt évben. Tavaly tavasszal még magasabb volt a tavak vízszintje, idén már az 50 százalékot sem érte el a töltöttségük – és még a meleg évszak előtt járunk.
Az érzékenyebb halfajok, amelyeknek magasabb az oxigénigényük, a süllők, keszegek egyedszáma csökkent. A halállományt emellett a gázló madaraink, a gémfélék, a kócsagok fokozottan veszélyeztetik, ugyanis a parti zóna 30-40 centiméteres zónájában halásznak, ez a terület az aszályosodással megnőtt, több halat érnek így el.
Emiatt a hazai horgászpiac évi 6 ezer tonnás halellátása is nehézkessé válik. A 15 ezer tonnás magyarországi étkezési haltermelés egyharmad exportját is visszafogják, hogy a belföldi halellátás 5 ezer tonnája megmaradjon, ahogy ez a legutóbbi karácsonyi ünnepek alatt is megtörtént – ismertette Lévai Ferenc.
Kiszáradhat a Velencei-tó?
A három nagy tavunk közül a Velencei-tó a legsekélyebb, van, ahol a másfél métert sem éri el. Ezért nagyjából százévente kiszárad. A tavalyi nyár közepén a halpusztulások időszakában 90 centiméter volt a vízmélység az ideális 130-170 centiméter helyett. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) közlése szerint most 99 centiméter, pedig még nem is kezdődött meg a nyári elpárolgás.
Jelenleg a Velencei-tó vízszintje az aktuális szabályozás alsó értékénél 40 centiméterrel alacsonyabb.
Márciusban 100 százalékos volt a csapadékhiány, a januári és februári szokásos mennyiség 30 százaléka hullott le. Áprilisban eddig a tavalyinál 24 százalékkal több eső esett, de összességében még mindig 56 százalékkal vagyunk a hazai átlag alatt. A helyzet valóban nem nevezhető biztatónak, hacsak nem lesz a májusunk csapadékdús, a tavalyihoz hasonló vízállásra számíthatunk nyáron – tájékoztatott az OVF szóvivője, Siklós Gabriella. Arról is beszélt: már decemberben fel kellett tölteni a tavat a zámolyi és pátkai víztározókból, aminek tizenegymillió köbméternyi vízmennyisége negyven centivel emeli meg az aktuális vízszintet.
Egyelőre a tározók mederkotrása után várják, hogy újra feltöltődjenek, addig csak a vízfelszínre hullott csapadék táplálja a tavat. „A környező talaj most annyira száraz, hogy azonnal magába szívja a lehulló esőt” – tette hozzá az OVF szóvivője.
Attól ugyan még nem kell tartani, hogy a 156 évvel korábbi teljes kiszáradás bekövetkezik, de a víz élővilágára veszélyes sekély, 100 centiméter alatti vízállásra lehet idén is számítani, hacsak mihamarabb nem tesznek ez ellen. A környékbeli lakosok, az üdülők és a helyi polgármesterek is aggasztónak tartják a helyzetet.
Gárdony polgármestere, Tóth István még márciusban levélben fordult a kormányhoz, hogy negyvenmilliós támogatással rendbe tudják hozni az 1993–94-ben a Velencei-tó táplálására kialakított vízvezetékrendszert, ezzel ugyanis 160 centiméteres vízállás lenne elérhető.
(index.hu)
