A szektás apáca, aki gazdag embereket ölt...
A 20. századi „Új kalendáriusok” szektabiznisze a görög ortodox naptárkérdésből indult ki, és odáig fejlődött, hogy a szektavezérek több száz birtokot nyúltak le híveiktől a hit nevében. Kínzások, a görög falut rázó sikolyok, és egy láncra vert idős hölgy: mindez a „női Raszputyin” becenevet kapó sorozatgyilkos apáca, Mariam Szulakiotisz nevéhez fűződik.
Mariam Szulakiotisz Görögországban született valamikor az 1880-as évek eleje és 1900 között. A pontos születési dátuma sosem derült ki, ahogy a később apácává váló lány gyermekkorának nagy része is örök rejtély maradt. Az egyetlen, amit pletyka szintjén olvasni lehetett később a róla cikkező lapokban, az az, hogy a családja elszegényedett, ezért a lány állítólag egy gyárban dolgozott 23 éves koráig.
A szakrális világgal először Máté atya személyében találkozott a húszas évei közepén. Máté atya görög ortodox pap volt, aki azonban több társához hasonlóan megkérdőjelezte egyházát, és végül úgy döntött, saját rendet alapít az anyaegyháztól elszakadva. A Máté atya és két másik paptárs által alapított szekta neve az „Új kalendaristák” lett. Az atya kolostort is építtetett Keratea városában, Szulakiotisz pedig lelkes híveként követte őt ide, hátrahagyva a családját. Máté atya öregedésével párhuzamosan, már röviddel a csatlakozása után, egyre több mindent Szulakiotisz irányított a kolostoron belül.
Megtisztulni a bűnöktől
A szekta aztán új tagokkal bővült, akiknek nemcsak a vagyonukról kellett lemondaniuk az egyház javára, hanem Szulakiotisz parancsára böjtölniük is kellett, hogy „megtisztuljanak bűneiktől”. Nem igazán aludhattak, helyette imádkozniuk kellett, azokat pedig, akik megtagadták a parancsokat, keményen büntették, verték.
Máté atya 1939-ben bekövetkező halála után Szulakiotisz teljesen átvette az irányítást a kolostor felett. Szabályai tovább szigorodtak, a verések mellett kimerítő munkákra kényszerítette a tagokat, gyakran pedig megvonta tőlük az ételt. Mint arról az Emadion cikkében beszámolt, megdöbbentően sok tag halt meg „az alultápláltság, a nehéz fizikai munka és a kínzások miatt”.
Szulakiotisz eközben elkezdett az igazán gazdagokra utazni, hogy a családok fiatal tagjait a kolostorba csábítsa. Miután csatlakoztak a szektához, az új tagokat elzárták a családtól és a világtól, a pénzüket pedig az „egyházukra”, azaz Szulakiotiszra kellett hagyniuk. Ha valaki mégsem akart önszántából lemondani a pénzéről és birtokairól, a szekta tagjai addig kínozták, amíg végül belement. A kolostor főapácája elsikkasztotta és a saját nevére íratta a birtokokat – az adományozókat pedig néha ezután megölte. A Reuters arról számolt be, hogy amikor Szulakiotiszt letartóztatták, Görögország-szerte háromszáz ingatlan volt a nevén, emellett pedig több ezer font értékű aranyat és ékszereket is felhalmozott.
Láncra vert vezeklés
1949-et írtak, amikor először kezdtek pletykálni a helyiek a kolostorból érkező sikolyokról. A női sorozatgyilkosokról szóló könyvében Michael Newton azt is írta, hogy egy este két részeg falusi átmászott a kerítésen, és egy falhoz láncolt idős nővel találták szemben magukat – a nő állítólag visszautasította a segítségüket, a két lakos története pedig falusi mítosz maradt. 1950-ben aztán a szekta egyik volt tagja besétált az athéni ügyészségre, és jelezte a hatóságoknak, hogy az anyját arra kényszerítették a kolostorban, hogy mondjon le a birtokaikról.
A hatóságok, amelyek ebben az időben egy eltűnt 18 éves lány után nyomoztak, elsőre összekötötték a két esetet, ezért elmentek a kolostorba, hogy megkeressék a 18 éves Ileanát. A lányt nem találták meg, föld alatti cellákat azonban igen. A The Sun cikke szerint az egyik ablaktalan cellában egy láncra vert, csontsovány 70 éves nőre bukkantak. A nő később elmondta, hogy hetek óta száraz kenyéren és vízen él „vezeklésből”. A rendőrség pedig elkezdte összerakni, hogy egyszerre tanúi egy 20. századi csalásnak, és egy középkori barbár szektának.
Kiderült az is, hogy Szulakiotisz szigorú aszketikus gyakorlatai nemcsak éhezéshez vezettek, hanem a rendőrség adatai alapján mintegy 150 gyerek és fiatal tbc-s félrekezeléséhez – és így halálához. A kolostor hívei később arról beszéltek, a verésre, ketrecbe zárásra, korbácsolásra és éheztetésre is azért „volt szükség”, hogy megtisztítsák az újoncokat a „démonaiktól”.
300 birtok, legalább 177 gyilkosság
Az ügyészség aztán feltárta, hogy mintegy 500 ember adta át birtokait az egyháznak, az újoncok közül pedig sokan, röviddel a csatlakozásuk után, szokatlan körülmények között haltak meg. Szulakiotiszt 1950 decemberében tartóztatták le, majd miután kiderültek tettei, a média hamar ráragasztotta a „női Raszputyin” becenevet. A The Sun az 1960-as években később így írt róla: „Görögország és Európa számára mindig is ő marad a női Raszputyin. A nő, aki elferdítette a vallást, hogy vagyont szerezzen magának, és aki felelős volt az apácák kínzásáért és éheztetéséért, akik az úgynevezett örökkévalóságért cserébe gazdaggá tették.”
A görög hatóságok 1951-ben vádat emeltek Szulakiotisz ellen emberölésért, csalásért, végrendelet-hamisításért, zsarolásért és kínzásért. 1952-ben aztán több tárgyalás után elítélték – egyes források szerint 14, mások szerint 17 évet, megint mások szerint életfogytiglani büntetést kapott. Mint a bíróság kimondta, legalább 177 ember haláláért volt felelős.
Nem sokkal büntetésének megkezdése után, 1954-ben meghalt az averoffi börtönben. Halála napjáig ártatlannak vallotta magát, és azt mondta, hogy az ellene felhozott vádak „sátáni fikciók” voltak. Mindenesetre az Everything Explained Today arról számolt be, hogy 2019-ben még mindig működött a kolostor, amibe a helyiek állítása szerint továbbra is toboroztak tagokat, miközben szentként tekintettek korábbi apácájukra, Szulakiotiszra.
(Grunge; Perpill, telex.hu)
