Kész vagyok mindent megtenni a háború befejezéséért – Interjú Ferenc pápával
Az ukrajnai háború és a lehetséges közvetítés témája állt annak az április 22-én megjelent interjúnak a középpontjában, amelyet a La Nación argentin napilap készített a Szentatyával, aki arról biztosította Joaquín Morales Solá újságírót, hogy a Szentszék sosem hagy fel a diplomáciai erőfeszítésekkel. Az alábbiakban a teljes interjú spanyolból készített fordítását közreadjuk.
– Miért nem nevezi meg soha Putyint, sem Oroszországot?
– Egy pápa sosem nevez meg államfőt, nemhogy egy országot, amely államfőjénél magasabb rendű.
– Lehet-e feltételezni, hogy vannak közvetítési erőfeszítések?
– Mindig vannak erőfeszítések. A Vatikán sosem pihen. Nem mondhatom el a részleteket, mert akkor már nem lennének diplomáciai erőfeszítések. De a próbálkozások sosem szűnnek meg.
– Mit jelentett az Ön látogatása a vatikáni orosz nagykövetségen?
– Egyedül mentem. Nem akartam, hogy bárki is elkísérjen. Ez az én személyes felelősségem volt. Ezt a döntést egy éjszakai virrasztás során hoztam meg, amikor Ukrajnára gondoltam. Mindenki számára világos, aki tisztán akarja látni: jeleztem a kormánynak, hogy már a következő pillanatban véget vethet a háborúnak. Hogy őszinte legyek, szeretnék tenni valamit azért, hogy Ukrajnában ne legyen több haláleset. Eggyel se több. És kész vagyok mindent megtenni.
– Oroszország szerint a szomszédos Ukrajna csatlakozni készült a NATO-hoz, és ez veszélyezteti az orosz biztonságot. Ön szerint indokolt egy ilyen biztonság kedvéért indított háború?
– Minden háború anakronisztikus a mai világban és a civilizáció jelen szakaszában. Ezért is csókoltam meg nyilvánosan az ukrán zászlót. Ez a szolidaritás gesztusa volt a halottaikkal, családjaikkal és az emigrálni kényszerülőkkel.
– Miért nem ment el Kijevbe, ahol az egyszerű emberek biztosan várják?
– Nem tehetek semmi olyasmit, ami veszélyeztetne magasabb rendű célokat, mint amilyen a háború befejezése, a fegyverszünet vagy legalább egy humanitárius folyosó. Mi értelme lenne a pápának Kijevbe utazni, ha a háború másnap folytatódik?
– Milyen a kapcsolata Kirill pátriárkával?
– Nagyon jó. Sajnálom, hogy a Vatikánnak le kellett mondania a Kirill pátriárkával júniusra tervezett második találkozót Jeruzsálemben. Diplomáciánk azonban megértette, hogy kettőnk találkozója ebben az időszakban sok zűrzavarhoz vezethet. Én mindig előmozdítottam a vallások közötti párbeszédet. Amikor Buenos Aires érseke voltam, gyümölcsöző párbeszédbe kapcsoltam keresztényeket, zsidókat, muszlimokat. Ez volt az egyik kezdeményezés, amelyre a legbüszkébb vagyok. Ez ugyanaz a politika, amelyet a Vatikánban is támogatok. Ahogy már sokszor hallotta tőlem, számomra a megegyezés felülmúlja a konfliktust.
– Ön azt írta egy újságírónak, hogy mi, újságírók szeretjük a „koprofíliát” [az ürülékhez való beteges vonzódást], és ez vádnak tűnt az összes újságíróval szemben. Az általános vádaskodás mindig igazságtalan vádaskodás, egyetért ezzel?
– Természetesen, de én nem fogalmaztam meg ilyen vádat. Amit tenni akartam, az az, hogy rámutassak a kísértésekre, amelyeknek egy újságíró ki van téve. Ugyanígy rámutatok a kísértésekre, amelyeknek ki vannak téve a papok, püspökök, sőt pápák! [Nevet.] Mindig úgy beszélek az újságírásról, mint „nemes szakmáról”, és így mondtam ezt annak az újságírónak [Gustavo Sylvestre] is. Ha azt gondolnám, hogy minden újságíróra a koprofília jellemző, akkor Ön ma nem ülne itt velem.
– Mivel már harminc éve ismerjük egymást, meglepett az újságírásnak ez a lefestése.
– Ismétlem: sosem fogalmaztam meg ilyen vádat az egész újságírással szemben. Csak a kísértésekre mutattam rá. Valójában húsz évvel ezelőtt beszéltem először a „koprofília” kísértéséről az újságírásban egy adepai vacsorán. Nekem úgy tűnik azonban, hogy az újságírás általam említett négy kísértése – dezinformáció, rágalmazás, jó hírnév megsértése és koprofília – közül nem a koprofília a legsúlyosabb, hanem a dezinformáció. Az újságírás nemes szakma, ha teljesíti a tájékoztatásra irányuló küldetését. A szándékos félretájékoztatás, a dezinformáció az információ ellentéte.
– Engedélyezte ennek a levélnek a közzétételét?
– Semmiképpen! Az újságíró megkérdezte tőlem, hogy nyilvánosságra hozhatja-e, mire én azt válaszoltam, hogy jobb, ha nem hozzuk nyilvánosságra, „hogy ne öntsünk olajat a tűzre”. Nem akarom, hogy bárkiben is kétségek maradjanak. Csak rámutattam a kísértésekre, amelyeknek egyes újságírók ki lehetnek téve. Sosem vádoltam az egész újságírást.
– Mikor látogat Argentínába?
– Nem tudom. Több körülménynek is kedvezően kell alakulnia. De szeretném újra látni az országot, mert sosem felejtettem el [szinte suttogva, némi nosztalgiával mondja].
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: La Nación
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
