Szalézi Szent Ferenc tisztítótűzről tanított legfontosabb tételei
A lelkek a tisztítótűzben:
– 1. állandó egyesülésben vannak Istennel;
– 2. tökéletesen alávetették magukat Isten legszentebb akaratának; akaratuk annyira bensőségesen formálódott át Isten akaratába, hogy csak azt akarják, amit Isten akar, mégpedig annyira, hogy ha a menny kapui nyitva lennének, akkor sem merészelnének Isten előtt megjelenni, amíg magukon a bűnnek mégoly parányi nyomát észlelik;
– 3. önként és szeretetben vetik alá magukat a tisztulásnak, csak hogy Istennek tessenek;
– 4. úgy és addig akarnak ott lenni, ahogy és amíg Istennek tetszik;
– 5. már nem tudnak bűnt elkövetni; és nem ismerik a türelmetlenség legkisebb rezdülését sem, és nem követik el a legkisebb hibát sem;
– 6. mindenek felett szeretik Istent tökéletes, tiszta, önzetlen szeretettel;
– 7. angyalok vigasztalják a lelkeket ott;
– 8. már biztosak örök üdvösségükben, és reményeiket már soha semmi nem hiúsíthatja meg;
– 9. a lelkeknek a legnagyobb keserűségük a legmélyebb békességbe van beágyazva;
– 10. bár a fájdalmakat illetően a tisztítótűz olyan, mint a pokol, de a kedvességet illetően, amit Isten szeretete önt a lelkekbe olyan, mint a paradicsom; ez a szeretet erősebb a halálnál és hatalmasabb a pokolnál;
– 11. erre az állapotra, helyre (a tisztítótűzre) sokkal inkább vágyni kell, mint félni tőle, hiszen a tűz lángjai ott szent vágyak és szeretet;
– 12. ugyanakkor mégis szörnyűek, mert a lelkek legvégső állapotát késleltetik, ami Isten színről színre való látásából és szeretetéből áll, és a látás és szeretet által az egész örökkévalóságban az Ő dicsőítéséből és magasztalásából.
A tizenkét pont majd egésze – a hetedik kivételével, szinte szó szerint Genovai Szent Katalin értekezésén alapszik. Szalézi Szent Ferenc nyomatékosan ajánlotta Katalin traktátumának olvasását: „Valahányszor a tisztítótűzről beszélt, nyomatékosan ajánlotta a csodálatos, egészen szeráfi értekezést a tisztítótűzről, amit Szent Katalin valódi sugallatra és isteni megvilágosításból írt.”
