Az orosz média orwelli módon tudósít a háborúról
Az oroszok a sötétben tapogatóznak a háborús helyzetről, ha az állami médiából tájékozódnak. Más információforrásuk pedig nem maradt.
Az egyik szívszorító tudósítás pont olyan, mint azok a képek, amelyeket a nyugati tévénézők látnak az ukrajnai háborúból: egy idősebb nő vastag kabátba bugyolálva, sírva áll faháza előtt, amely még parázslik a falujába csapódott rakéta után. „Mindent elpusztítottak!” – zokog a néni. „Semmim sem maradt.”
A riportot az orosz kormány által ellenőrzött Rosszija24 tévécsatorna sugározta, és a beszámoló szerint a falut megtámadó katonák ukránok, nem oroszok. Az orosz tudósító „nacionalistáknak” nevezi őket. A csatorna más riportjaiban „neonáciknak”, „fasisztáknak” vagy „drogfüggőknek” hívják őket, akik civileket használnak „emberi pajzsként”.
A konfliktusról szóló jelentések szinte mindegyike az Ukrajna keleti részén található szakadár Donbasz térségéből, pontosabban a két önjelölt „népköztársaságból”, Donyeckből és Luhanszkból származik, amelyek függetlenségét Moszkva már február 21-én elismerte – jelentette a CNN.
Ez volt a kiváltó oka Oroszország ukrajnai inváziójának, és ürügyet szolgáltatott Moszkvának a megszálláshoz. A Kreml azt állította: nem volt más választása, mint „megvédeni” őket Ukrajna támadásától, amit Kijev határozottan tagadott. Az egyik orosz hírportál azt írta: A nácimentesítés csak katonai művelettel volt lehetséges.
Az orosz adásokban az Ukrajna többi részén zajló háborúról; Mariupol romjairól; a harkivi, csernyihivi, herszoni, zsitomiri elszenesedett csontvázakról; az orosz légicsapásokról; a főváros, Kijev elpusztított lakónegyedeiről, és az orosz bombázások elől menekülő, sokkos állapotban lévő, vérző lakosokról szinte semmit nem mutatnak az orosz tévében. Ha mégis, akkor magától értetődően az ukrán erőket hibáztatják. Az orosz hadsereg által a közelmúltban elszenvedett katonai kudarcokról sem tudósítanak naprakész adatokkal.
„Amerikai elvtársak”
A beszámolók szenvedélyesek, gyakran tartalmaznak dühös vádakat és fenyegetéseket. Oroszország egyik legnépszerűbb vitaműsorában a házigazda, Vlagyimir Szolovjov Európa és az Egyesült Államok ellen uszít, egy alkalommal pedig azon gúnyolódott, hogy az amerikai sajtó szerint az orosz elnök állítólag nem kap tájékoztatást arról, mi történik valójában Ukrajnában.
Még nem tudjátok, milyen válaszokkal készülünk, nem tudjátok, hová vezet az egész, és ez nagyon nem fog tetszeni nektek, amerikai elvtársaink! – üzente harciasan Szolovjov.
Putyin is nyersebb, érzelmesebb nyelvezetet használ a televíziós szerepléseiben, amikor a Biztonsági Tanáccsal folytat videókonferenciát.
A Nyugatnak egy célja van – mondta egyik felszólalásában: „Oroszország elpusztítása”. De minden nép, különösen az orosz nép, mindig is képes lesz megkülönböztetni az igazi hazafiakat a söpredéktől és az árulóktól. Egyszerűen kiköpi őket, mint a legyet, amely véletlenül az ember szájába repül – biztosította nézőit.
Az orosz propaganda zárt világában azonban a heves érzelmek sem tudják mindig ellensúlyozni a logikai következetlenséget. Putyin azt állítja, hogy Ukrajna valójában nem ország, hanem Oroszország történelmi része. Az ukránok és az oroszok, ahogyan egy tavaly nyáron közzétett, kissé zavaros értekezésében fogalmazott, egy nép. Ennek ellenére a háborúban, amit ő maga rendelt el, az oroszok ölik a „testvéri” ukránokat.
A háborút tilos „háborúnak” nevezni
A hírműsorokban elszórt, rövid videóklipek buzdítanak az Ukrajna elleni támadás támogatására: lelkes fiatalok futnak egy alakzatba, amely felülről nézve a „Z” betűt formálja. A nagy Z az Ukrajna elleni orosz offenzíva nem hivatalos jelképe. A háborús övezetben szinte minden tankra és páncélozott személyszállítóra felfestették, Oroszországban pedig azoknak az oroszoknak az ajtajára fújták, akik ellenzik az inváziót.
Egy másik, „gyülekező a zászló körül” elnevezésű bejátszóban hétköznapi oroszoknak látszó emberek szólalnak meg. „Támogatom az elnökünket!” – mondta egyikük. Egy másik azt hirdeti: „Teljes mértékben támogatom elnökünk politikáját, hogy megvédjük a népünket!” Egy komor megszólaló szerint: „Nem akarjuk a NATO-t a közelünkben”. Az utolsó megszólaló esedezik: „Fogjunk össze!”
Az ukrajnai háborút – orwelli módon – kizárólag „különleges katonai műveletnek” lehet nevezni.
Egy március 4-én elfogadott törvénnyel összhangban a háborút tilos „háborúnak”, „támadásnak” vagy „inváziónak” nevezni. A törvény megszegőit akár 15 év börtönnel is büntethetik, akárcsak azokat a médiumokat, amelyek „álhírnek” minősíthető információkat terjesztenek.
Az orosz tömegmédiában egyszerűen nem lehet ellenvéleményt látni vagy hallani a háborúról. A háború elleni utcai tüntetésekről, amelyek a harcok első heteiben törtek ki Oroszország-szerte, és amelyek során több mint 15 ezer embert vettek őrizetbe vagy tartóztattak le, az állami televízió soha nem számolt be.
Információs blokád
A Putyin-kormány évek óta módszeresen felszámolja az oroszországi szabad médiát. A háború kezdetén a két megmaradt független médium, a TV-Dozsd és az Echo Moszkva Rádió a „Ne mondd, hogy háború” törvény elfogadása után bezárt. A teljes sugárzott média most a kormány ellenőrzése alatt áll közvetlenül, vagy Kreml-barát tulajdonosok révén, miközben a legtöbb orosz – a fiatalok figyelemre méltó kivételével – a tévéből értesül.
Az online információforrásokat, köztük a Facebookot, a Twittert, az Instagramot és más külföldi közösségi médiaplatformokat blokkolták. Az orosz nyelven sugárzó nemzetközi médiumok, például a BBC és a Szabad Európa, szintén elérhetetlen Oroszországban.
Az információs blokád némileg meggyőzte az oroszokat, hogy az elnökük háborúja indokolt.
Miután a propagandát olyan hazugságokkal tűzdelték, miszerint Ukrajnában nácik uralkodnak, hogy a Donbaszban élő orosz honfitársak „népirtás” áldozatai, hogy Oroszországot halálos veszély fenyegeti a NATO részéről, érthető, hogy sok orosz támogatja a háborút.
A Levada Center, egy független közvélemény-kutató márciusi felmérése szerint Putyin megítélése a háború kezdete óta emelkedett: a megkérdezettek 83 százaléka helyesli az orosz elnök döntéseit, miközben januárban ez az arány még csak 69 százalékos volt. A közvélemény-kutatások nem feltétlenül megbízhatóak egy olyan országban, ahol az emberek a propaganda áradatának vannak kitéve, és ahol nem tűrik az eltérő véleményt.
Az ukránok még évekig szenvedni fognak a pusztítástól, amelyet a szükségtelen és indokolatlan háború okozott. Ezzel párhuzamosan az oroszok is szenvedni fognak a saját kormányuk által vívott kegyetlen információs háború következményeitől.
(index.hu)
