Ha megüt a gyerek…
Ha a kisgyerek fizikailag bántja a szülőt, az érzett fájdalom az úgynevezett „harcolj vagy menekülj” választ váltja ki az anyából vagy apából. Ilyenkor a légzés szaporábbá válik, a vérnyomás megemelkedik, izomfeszültség alakul ki. Ez az agytörzsből kiinduló reakció a nevelés egy alacsonyabb útjára sodorhatja a szülőt: kiabálással és fizikai fájdalom okozásával válaszolhat az őt ért sérelemre.
Ezzel azonban egy olyan ördögi kör veheti kezdetét, mely legalizálja a szülő-gyerek viszonyban a fizikai erőszakot - mondja dr. Laura Markham a Peaceful Parents, Happy Kids - Békés szülők, boldog gyerekek - című könyv szerzője.
Nem szabad elfelejteni, hogy az agresszió frusztrációból, félelemből fakad. Tehát ezzel a tettével - még ha nem is tudod, hogy pontosan miből ered az agresszió - gyermeked megmutatta, hogy fél valamitől. Ha te is agresszióval válaszolsz, növeled a félelmét és egyúttal annak esélyét, hogy újra előforduljon ilyesmi. Fontos, hogy a gyerek lássa, képes vagy uralkodni az indulataidon: az az alapja annak, hogy idővel ő is megtanulja kontrollálni az érzelmeit. Ehhez lehet, hogy szükség lesz arra, hogy pár percre bemenj a fürdőbe, vagy kilépj az erkélyre, és próbálj megnyugodni. Számolj tízig, végy néhány mély levegőt, és emlékeztesd magad arra, hogy gyermeked még kicsi, nehezen tudja kontrollálni az érzelmeit. A te nyugalmad és megfelelő válaszreakciód pedig kritikus tényező a képesség elsajátításában.
Számít az életkor
Amennyiben totyogós, bölcsis korú gyerekről van szó, érdemes kerülni a hosszas prédikálást, inkább arra törekedj, hogy mindig higgadt és következetes legyél, ha a gyerek agresszívan lép fel veled szemben. Igyekezz mindig ugyanúgy viselkedni, ha a gyerek rád csap, megrúg, megkarmol, harap. Egyszerűen határozottan állítsd le a cselekvést, fogd meg a kezét, és mond neki, hogy „ezt nem!”
Emlékeztesd magad, hogy olyan gyereket szeretnél nevelni, aki uralkodni akar a haragján, és ehhez meg is van az érzelmi intelligenciája. Pontosan ezért nem segít ilyenkor a büntetés, helyette kapcsolódni kell hozzá, és segítséget kell nyújtani neki az érzelmei kezeléséhez. Minél idősebb, annál fontosabb, hogy ne csak leállítsd a cselekvést, hanem meg is beszéljétek a történteket.
Mivel ilyenkor a kicsi agyát elöntik a negatív érzelmek, először fontos, hogy megnyugodjon: segíts neki ebben, ellenkező esetben esélyed sem lesz az érdemi kommunikációra. Nyugtasd meg afelől, hogy megérted a dühét, félelmét, csalódottságát, például: „Értem, hogy most dühös vagy, amiért nem mehetünk a mamához. Azt mondtam, hogy ma utazunk, de sajnos nem végeztem a munkámmal, így várnod kell még. De ígérem, hogy a következő hétvégén elmegyünk.”
Ezt követően valószínűleg még mindig dühös lesz, de a felé áradó empátia lassan megnyugtatja. Előfordulhat, hogy a harag mögötti sebezhetőség és félelem néhány perc múlva könnyek formájában tör utat magának. Ha sikerül egy öleléssel megnyugtatni, képes lesz rá, hogy tisztábban gondolkozzon. Ezt követően elmondhatod, hogy még ha haragszik is, akkor sincs rendben, hogy megüt téged - vagy valaki mást. Beszélhettek róla, hogy ilyen helyzetben egy üvöltés is jobb, de még hasznosabb, ha sikerül szavakba öntenie, pontosan miért érez haragot, és meg tudjátok beszélni.
(femina.hu)
