Ha kihal egy nyelv...
A nyelvek szerte a világon gyorsan eltűnnek. A legpesszimistább előrejelzés szerint a világ nyelveinek 90 százaléka kihal az évszázad végére. De mi történik, ha eltűnik egy nyelv?
Néhány héttel ezelőtt olvashattuk a hírt, hogy meghalt a jagán nyelv utolsó beszélője, egy 93 éves chilei asszony, és ezzel kihalt ez a különleges nyelv. A jagánok a Dél-Amerika déli csücskén fekvő, részben Chiléhez, részben Argentínához tartozó Tűzföld egyik népe, és ez a nyelv tartalmazta állítólag a világ legtömörebb, vagyis legösszetettebb jelentésű szavát (ennek az egy szónak a jelentése: „Egymásra nézni abban a reményben, hogy a másik felajánlja, hogy megtesz valamit, amire mindketten vágynak, de egyikük sem akar belekezdeni.”).
A nyelvvesztés hatásai kulturálisan pusztítóak lehetnek
Minden nyelv olyan kulcs, amely feltárja az ismereteket a helyi gyógyászati titkokról, az ökológiai tapasztalatokról, az időjárási és éghajlati változásokról, a spiritualitásról, valamint a művészeti és mitológiai történetekről. De egy nyelv kihalása esztétikai veszteséget is jelent, egyes afrikai nyelvek csattanó hangjai például csodálatosak a hallgató számára, de kihalásukkal elvesznek ezek is. A nyelvek a történelem során természetesen emelkedtek fel vagy szorultak vissza. A kérdés mindig az, hogy a folyamat milyen sebességgel történik, és hogy hány nyelvet érint.
Sajnos ma az a jellemző, hogy sok kis nyelvet robogó sebességgel tarol le néhány domináns világnyelv. A világszerte beszélt mintegy 7000 nyelv közül csak a top 100 nyelvet beszélik széles körben. És mit veszítünk el a nyelvek kihalásával? Az őslakosok és archaikus nyelveik gazdag információforrást jelentenek a világról, valamint a lakhelyükön található növényekről, állatokról. A tömeges kihalás idején ez a tudás különösen értékes lenne! Az orvostudomány elveszíti az ősi gyógymódokat, és a törékeny ökoszisztémák tengeri és szárazföldi erőforrásainak kezelésével kapcsolatos bölcsesség is eltűnik.
A klímaváltozás hatása is
Grönland lenyűgöző és egyedi hivatalos nyelve rendkívül hosszú szavakból áll, ezek némelyike, például a különféle szélfajtákra vonatkozó szavak, a klímaváltozás hatására eltűnnek, mielőtt a nyelvészek lajstromba vehetnék őket. Az okok társadalmiak: az emberek központibb, biztonságosabb területre vándorolnak, amikor saját földjeiket heves viharok, tengerszint-emelkedés, aszály és egyéb, az éghajlatváltozás okozta jelenségek fenyegetik. Ha az emberek új helyen telepednek le, akkor új életet kezdenek egy új környezetben, új nyelvvel.
Ami a mai nyelvvesztéssel történik, valójában egészen más, mint bármi, ami korábban történt. A nyelvek a múltban is eltűntek és újjászülettek, de ez a nyelvészek által „nyelvi egyensúlynak” nevezett állapotban történt. Mára azonban a világ domináns nyelvei – amelyeket gyakran „nagyvárosi” nyelveknek neveznek – gyorsan terjeszkednek a „periférikus”, őshonos nyelvek rovására. És ezek a perifériás nyelvek nem cserélődnek le mással, csak eltűnnek.
Ha csak ketten beszélik
Az igazi tragédia, hogy számos népcsoport elveszíti az anyanyelvét, azt a nyelvet, amelyen megtanulták, hogyan írják le a világot. Vannak, akik abban az irigylésre méltó (és egyben szomorú) helyzetben találják magukat, hogy csak ők beszélnek az anyanyelvükön.
Az ayapaneco nyelvet évszázadokon keresztül beszélték Mexikóban. Túlélte a spanyol hódítást, háborúkat, forradalmakat, éhínségeket és árvizeket. De most, mint sok más bennszülött nyelv, a kihalás veszélye fenyegeti. Már csak két ember maradt, aki folyékonyan beszéli, de ők sem állnak szóba egymással. A 80 éves Manuel Segovia és a 74 éves Isidro Velazquez 500 méterre laknak egymástól Ayapa faluban, a déli Tabasco állam trópusi alföldjén. Nem világos, hogy van-e régóta eltemetett vita kölcsönös ellenszenvük mögött, de állítólag soha nem élvezték igazán egymás társaságát. Segovia kicsit szúrós természetű, Velazquez pedig sztoikusabb jellem, és ritkán szereti elhagyni otthonát.
Kanada sok bennszülött népének nyelve is komoly veszélyben van, az ősi nyelvek elvesztése a bentlakásos iskolarendszerek elterjedésével gyorsult fel. A kormány évtizedekkel ezelőtti asszimilációs politikája olyan iskolákat finanszírozott, amelyek megpróbálták kiirtani az őslakos nyelveket. Mára a politikusok is belátták, hogy az egész ország és a kanadai kultúra lesz szegényebb a kis, őshonos nyelvek elvesztésével, úgyhogy rengeteg erőfeszítést tesznek az ősi nyelvek megmentésére, de sietniük kell, mert évente három-négy őslakos meghal.
(index.hu)
