A viceposztulátort kérdeztük Zita királyné boldoggá avatásáról
Százharminc évvel ezelőtt, 1892. május 9-én született Toszkánában Bourbon-Pármai Zita hercegnő, a későbbi IV. Károly, az utolsó magyar király és osztrák császár hitvese, akinek 2008-ban indult el boldoggáavatási eljárása. Nagy Norbert teológussal, viceposztulátorral beszélgetünk (magyar kurir)
Nagy Norbert 1985-ben született Nagyváradon. Teológiai tanulmányait Kolozsváron, Prágában, Bernben és Bonnban végezte. Teológiai magiszteri fokozatot szerzett a svájci Fribourg egyetemének katolikus fakultásán. 2012 óta Svájcban él és áll egyházi szolgálatban. Tevékenyen kiveszi részét a berni magyar közösség egyházi és kulturális életéből, tanít és előadásokat tart bel- és külföldön egyaránt.
– Hogyan lett Zita királyné boldoggá avatási perének viceposztulátora?
– A boldoggá avatás posztulátora, Alexander Leonhardt atya, a Strasbourgi Főegyházmegye papja kért fel 2018-ban, hogy legyek a helyettese. Zita királyné életének utolsó évtizedeit Svájcban töltötte, így kellett egy svájci kötődésű személy, aki itt él, beszél magyarul és németül is, így kerültem a képbe mint teológus.
– Kérem, meséljen kicsit Zita királynéról, hogyan lett az utolsó magyar király, IV. Károly hitvese?
– Egy huszonnégy gyermekes, a Bourbon-házból származó, pármai család gyermeke volt. Az Osztrák–Magyar Monarchiával Károly révén került kapcsolatba, fiatal lányként, egy külföldi nyaralás alkalmával találkoztak, Franzesbadban. Azonnal egymásba szerettek, nem családi érdekek mentén történt a házasság, hanem őszinte szerelemből. Kettejük kapcsolatában nagyon erős volt a vallásos szál. Zita gyermekkorától kezdve mélyen hívő, katolikus családban nevelkedett. Ez abban is megmutatkozott, hogy számos testvére lépett be szerzetesrendbe. Zita és Károly még az I. világháború előtt, 1911-ben összeházasodott. Ekkor már feszült volt a helyzet Európában. A jegygyűrűjükbe bevésették házasságuk mottóját: „Egymást segítsük a mennyországba”. Túl minden hatalmi és politikai játszmán, ez a fajta vallásos elköteleződés, istenkeresés jellemezte nemcsak a személyes kegyességüket, hanem a házasságukat is. A háború közepén, 1916-ban meghalt Ferenc József császár, és mivel egyenes ági örököse, Rudolf főherceg 1889-ban hunyt el, Ferenc Ferdinándot pedig 1914-ben lőtte agyon Gavrilo Princip, az utódlásban következő Károly lett az új osztrák császár és magyar apostoli király. Budapesti megkoronázásukra a Mátyás-templomban került sor 1916. december 30-án.
– Látva a világháború szörnyűségeit, amennyire lehetséges volt, mindketten küzdöttek a békéért…
– Igen, Károlynak uralkodóként konkrét béketörekvései voltak, amiket nem minden háborúban érintett fél nézett jó szemmel. Sajnos, akárcsak ma, bizonyos feleknek akkor is érdekükben állt a háború folytatása. Károly és Zita mindketten azért szálltak síkra, hogy minél hamarabb legyen vége a vérontásnak, és létrejöjjön a béke. A németek viszont nem támogatták őket ebben. A háborús években Károly és Zita is rendszeresen látogatták a fronton harcoló katonákat, karitatív egyesületeknek voltak fővédnökei, támogatták az elesett katonák özvegyeit, gyermekeit. Ekkor még nem sejtették, hogy néhány év múlva ők maguk is támogatásra szorulnak majd. Elveszítették az uralkodást, országot, vagyont, földönfutó menekültekké váltak. Kénytelenek voltak elhagyni Magyarország területét, és különböző európai stációkat érintve, végül a portugáliai Madeira szigetén kötöttek ki, Funchal városában. Itt éppenhogy megtelepedtek, amikor Károly király a spanyol nátha szövődményeként fellépő betegségben, 1922. április elsején, tehát száz évvel ezelőtt, elhunyt. Zita királyné csaknem hetven évvel élte túl Károlyt, 1989. március 14-én adta vissza lelkét Teremtőjének.
– Arról írásos feljegyzések vannak, hogy a királyi pár milyen szépen élt egymással. Zita utána soha nem ment férjhez, egyedül nevelte fel nyolc gyermeküket.
– Így van, sőt, az utolsó gyermek, Erzsébet akkor érkezett, amikor Károly már meghalt. Az özvegység úgy érte Zitát, hogy várandós állapotban volt. Képzeljük el ezt a megrázkódtatást. Károly harmincöt évesen halt meg, Zita harmincéves volt akkor. Nagyon fiatalon, súlyos kataklizmák után érte még ez a személyes sorscsapás is, hogy a rajongásig szeretett férjét is elveszítette.
– Hogyan alakult ezt követően Zita élete a nyolc gyermekkel? Hiszen akkor már nem sokat jelentett, hogy királyné volt, gyermekei pedig uralkodó családból származnak.
– Ez valóban így volt, de az európai uralkodó házak, és a magyar állam is, anyagilag segítették a gyermekek iskoláztatását. A pannonhalmi bencések tanították őket magyarra, történelemre, és egyéb tantárgyakra is. Ottó trónörökös magyarul érettségizett, és önmagát élete végéig pannonhalmi diáknak tartotta, és bár nem az ősi monostor falai között tanult, hanem ottani szerzetestanárok jártak ki hozzá a száműzetésbe, nevelői életre szóló ajándékot adtak neki. Amikor Ottó 2011-ben meghalt, a testét a hagyományokhoz híven a bécsi kapucinus templomban helyezték el, a szívét viszont Pannonhalmán, jelezve azt a hálát és kötődést, amit Ottó élete végéig érzett, nemcsak Pannonhalma, hanem az ezeréves Magyarország iránt is.
– Zita királyné életének a legnagyobb részét özvegyként élte le, nem túl jómódban, de ennek ellenére szociális tevékenységet is folytatott.
– Özvegysége első éveiben Madeirán ott élt a halászokkal, parasztokkal, ugyanazt ette, mint ők, örült egy kiló krumplinak, ha kapott, mosogatott, főzött, takarított. Naponta tapasztalta meg az özvegységnek és a számkivetettségnek a keserű érzését. Nem arról van szó, hogy éhezett volna, de messze nem azt a fajta életet élte a gyermekeivel, amihez kiskorától kezdve hozzászokott. Később Funchalból elköltöztek a baszkföldi Lekiotóba, ahol szintén szerény körülmények között éltek. Mégis a Madeirán és Lekiotóban töltött évek voltak számára a legszebbek. Közel kerülhetett az egyszerű emberekhez, megismerhette kérdéseiket, problémáikat, nehézségeiket, sorsközösséget vállalt velük. Ez nagyon szociálissá tette őt. Hálát érzett, hogy ezek az egyszerű emberek befogadták, segítették. Ezt soha nem felejtette el, és egész későbbi élete során igyekezett segíteni a bajbajutottakon. Zitát az átélt, tragikus események – első világháború, száműzetés, Károly halála – nem megkeserítették, nem önsajnálattal töltötték el, hanem szívét nyitottá tették a nélkülözők és szenvedők előtt. Élete végéig számtalan levelet kapott, viceposztulátorként feladatom, hogy ezeket elolvassam, értékeljem, és elhelyezzem őket egy adott kontextusban. Több száz olyan levelet olvastam el, amelyben kéréssel fordultak hozzá. A harmincas években például egy egyszerű budapesti munkáscsalád ír Zitának, és kér anyagi támogatást ahhoz, hogy az érettségizett lányukat továbbtaníthassák egyetemen. Zita királyné igyekezett pozitívan reagálni ezekre a megkeresésekre. Nem hagyott válasz nélkül egyetlen levelet sem, egy külön személyt foglalkoztatott a feladatra, hogy nevében válaszoljon a levelekre. Ez óriási dolog volt abban a korban. Gondoljunk csak arra, akkor még nem volt e-mail, minden egyes levelet postázni kellett.
– Önt mint viceposztulátort, mi ragadta meg különösen Zita királyné személyiségében?
– Zita királyné rendkívül erős és bátor személyiség volt, nagyon nehéz élethelyzetekben mert ráhagyatkozni az isteni gondviselésre. Sziklaszilárdsággal ragaszkodott a hithez és az Egyházhoz. Nemcsak a mindenkori pápákkal ápolt személyes jó kapcsolatot, hanem papokkal, püspökökkel is. Naponta járt szentmisére, rendszeresen gyónt, áldozott, hatalmas volt benne az élni- és a tenni akarás. Kevesen tudják Zitáról, hogy bencés obláta volt, a franciaországi Solesmes női bencés apátságában. A bencés regula előírja: Ora et labora – imádkozz és dolgozz! Zitának ez a kettősség határozta meg a mindennapjait. Spártai szigorral hajnalonként kelt, szentmisére ment, majd szentírásolvasás és lelkiismeret-vizsgálat következett. Utána reggeli. Délelőtt a levelekre válaszolt, ebéd után rövid pihenő, majd családi ügyekkel foglalkozott, vagy további levelekre válaszolt, írógépe folyamatosan kattogott, melyet utazásaira is mindig magával vitt. Visszavonult, diszkrét, de nagyon aktív életet élt. Ha ma élne, biztos az internetet is használná kommunikációra.
– Svájcba mikor költözött?
– 1962-ben, és egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig itt élt. Sokan nem is tudták róla, hogy ő az utolsó magyar királyné és osztrák császárné, hiszen egy korábbi kolostorban kialakított kis lakosztályban élte mindennapjait a svájci hegyek tövében elhelyezkedő Zizersben. Gyermekeit, unokáit sokszor ő vitte el vonattal iskolai táborba, másodosztályon utazott, a kofferját is maga vitte, amíg bírta. Ezeket azoktól az emberektől tudom, akik még ismerték őt. Rendszeresen ellátogatott Muriba, ahol a Habsburg család egyik ősi alapítású bencés apátsága működik még ma is. Az apátság templomának kriptájában őrzik számos Habsburg uralkodó szívét, így Károlyét és ma már Zitáét is. Zita nagyon sokszor ellátogatott ide imádkozni és elcsendesedni. Rendszerint a helyi vendéglőben ebédelt, ahol volt egy kislány, aki segített az anyukájának felszolgálni. Elmesélte nekem a ma már középkorú hölgy, hogy Zita királyné mindig vitt neki csokoládét, és megkérdezte, milyen jegyei vannak az iskolában. Emlékezett mindenre, legközelebb megkérdezte, sikerült-e javítania, vagy még mindig jól tanul-e? Ennyire törődő és gondoskodó volt Zita a mindennapokban.
– Jelenleg hol tart Zita királyné boldoggáavatási ügye?
– A boldoggáavatási eljárásnak mindig két szakasza van, egy egyházmegyei és egy római. Mi még az egyházmegyei szakasznál tartunk. 2008-ban indult be hivatalosan a boldoggáavatási eljárás, a Le Mans-i egyházmegyében, a helyi püspök jóváhagyásával. Felmerülhet a kérdés, miért egy francia egyházmegyében kezdődött ez el, és miért nem egy svájciban, hiszen Zita ott halt meg, és a boldoggá avatás rendszerint abban az országban indul be, amelyben a boldoggá avatandó személy meghal. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a demokráciájára és függetlenségére joggal oly büszke svájciak számára furcsa lett volna elindítani egy királyné boldoggáavatási eljárását. Az osztrákok is megosztottak voltak ebben a kérdésben. Így aztán, mivel Zita solesmes-i bencés obláta volt, amely a Le Mans-i egyházmegye területén helyezkedik el, adta magát, hogy ez az egyházmegye indítsa el a boldoggáavatási eljárást, amelynek püspöke, Yves Le Saux atya nagy szeretettel felkarolta ezt az ügyet, és eleget téve a hívek kérésének, útjára indította a boldoggáavatási eljárás egyházmegyei szakaszát. Nagyon fontos: a kívánság, hogy valakit az Egyház oltárán tiszteljünk, mindig Isten népétől jön. Ebben az esetben sem egy püspök, vagy valamilyen szűk körű társaság szerette volna, hogy Zitát boldoggá avassák, hanem Isten népében, az emberekben volt meg ez a kérés és kívánság, hogy Károlyhoz hasonlóan feleségét is az Egyház oltárán tisztelhessük mint szentéletű édesanyát és hitvestársat. Ez a vágy egyébként már Károly boldoggá avatásánál is megvolt. II. János Pál 2004. október 3-án emelte oltárra őt, ez volt az utolsó boldoggá avatás, amelyet még személyesen végzett el a Szent Péter téren. Az egyházi ünnepnapok a boldogok és szentek esetében legtöbbször az illető halálának a napja. IV. Károlynál viszont a Zitával kötött házasságuk dátumát választotta a pápa liturgikus emléknapnak, mégpedig azért, mert már akkor is ott volt a remény, hogy az Egyház egyszer majd Zitát is oltárra emeli, ha ennek a feltételei teljesülnek. Így nemcsak külön-külön tisztelhetjük őket, hanem hitvestársakként a házasság patrónusaiként is tekinthetünk rájuk. Az ő házasságuk legmélyebb üzenete ugyanis az, hogy hűségesen kitartva, egymásért imádkozva a legnehezebb időben is Isten tervét valósították meg életükben. Isten terve mindannyiunk számára az, hogy eljussunk az örök boldogságba. Az üdvösség útján elindulni nem életkor, hanem elhatározás és kitartás kérdése. Zita ebben több mint példakép: életpályája biztatás, hogy Isten a legnehezebb pillanatokban is velünk van, és a Tőle kapott kegyelem átsegít a legnagyobb megpróbáltatásokon is.
– Hol lehet jelezni az imameghallgatásokat?
– Isten Szolgálója Zita boldoggá avatásáért született egy ima, melynek terjesztését és imádkozását Erdő Péter bíboros úr 2020-ban jóváhagyta. Magyarország számos pontján szerveződtek már imakörök. Az első ilyen a zugligeti Szent Család-plébánián alakult Erőss Réka Mária vezetésével. Fontos kiemelni, hogy ezen imakörök a boldoggá avatásért történő imádság mellett a fiatalok, különösképpen a szentségi házasságra és családalapításra készülők támogatását tekintik szívügyüknek. Az imába személyesen és közösségi szinten is be lehet kapcsolódni. Ezirányú bővebb információ a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen igényelhető. Az imameghallgatásokat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre várjuk. Hamarosan útjára indul egy honlap is, amelyen számos érdekes és hasznos információ lesz megtalálható.
Ima Isten Szolgálója Zita királyné boldoggá avatásáért
Mennyei Atyánk, te Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak megaláztatása által megszabadítottad a világot; Őt pedig, aki király volt, de értünk szolgává lett és odaadta életét sokakért, felmagasztaltad.
Add jóságosan, hogy szolgálódat, Zita királynét, Egyházad oltárain tisztelhessük. Benne a hitnek, a próbatételek idején is élő reménynek és a te isteni gondviselésedbe vetett rendíthetetlen bizalomnak csodálatos példáját adtad nekünk.
Add, hogy férjével, Boldog Károly királlyal együtt a házastársak számára a hitvesi szeretet és hűség példaképe, a családok számára pedig a keresztény nevelés tanítómestere lehessen. Zita királyné minden nehézség közepette kitárta szívét az emberek, különösen is a legszegényebbek felé. Add, hogy ezért mindenki számára a szolgálat és a felebaráti szeretet példaképévé válhasson.
Közbenjárásának segítségével hallgasd meg kérésünket (itt röviden megemlíthető a kérés). Ezt Krisztus, a mi Urunk nevében kérjük. Ámen.
Miatyánk, három Üdvözlégy, Dicsőség.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Fábián Attila
Magyar Kurír
