Erdő Péter: A főegyházmegye engesztelő kápolnát épít a Normafánál, a Szent Anna réten
Nagyböjt első vasárnapjának előestéjén Erdő Péter bíboros, prímás az budapesti-újpalotai Boldog Salkaházi Sára-templomban mutatott be szentmisét és ennek keretében jelentette be, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a Normafánál, a Szent Anna réten engesztelő kápolnát épít.
A főpásztor kiemelte, hogy a terület nem az Egyházé, de hosszas tárgyalás után sikerült megállapodniuk a kerültet polgármesterével, Pokorni Zoltánnal. A Hegyvidéki Önkormányzat javaslatára pályázatot írtak ki, amelyből egy szakbizottság döntése alapján került kiválasztásra, ami a hatóságok szerint engedélyezhető.
A bíboros kitért arra is, hogy a kápolna megépítésével nem akarnak semmilyen korábbi látomást vagy magánkinyilatkoztatást jóváhagyni. Fontosnak tartják azonban, hogy egy szívvel-lélekkel imádkozzanak az emberek a békéért, a nemzetért és a világért.
„Legyen ez a kápolna ősi vágyaink, fogadalmaink megjelenítője, művészi alakot öltő könyörgés mindannyiunkért.”
Erdő Péter bíboros az ukrajnai háború kapcsán felelevenítette, hogy a balkáni háború idején egy püspöki szinóduson az azóta elhunyt Franc Perko belgrádi érsek döbbenetes erővel beszélt arról, hogy a háborúban szinte kézzelfogható a Sátán működése. „Akkor ezt túlzásnak éreztem, még talán diplomatikus fordulatnak is, mert úgy gondoltam, hogy elkerüli a szónok az emberi felelősök megnevezését. Ma már másként látom a dolgot. Úgy gondolom, hogy Perko érsek úrnak igaza volt.” – jelentette ki a bíboros, továbbá megjegyezte, hogy
Háborúk, érthetetlen provokációk és gyűlöletkeltés idején, az erőszak elszabadulásának és felkorbácsolásának korában megborzadhatunk attól, hogy milyen idegen erő működik az emberi történelemben.
De ugyanakkor éppen a napokban megtapasztalhattuk azt is, hogy igaz emberek milliónak nyílik meg a szíve: az együttérzés és a segítőkészség gyönyörű példáit láthattuk. Erdő Péter bíboros szerint szükség van az összefogásra és az önzetlen szeretetre, de hatalmas szükség van a hitre is, amely nem botránkozik meg a fájdalmas események miatt. A főpásztor kiemelte, hogy most van itt az imádság és az engesztelés ideje.
Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.
Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Jézus életében kitüntetett hely a puszta. Puszta helyre megy imádkozni. Elhagyatott helyre megy, amikor már a tömeget nem tudja tovább tartani, hanem elbocsátja őket, de utána mennek. Erre a puszta helyre megy most, pályafutásának elején. Miért? Csakis azért, hogy Istennel találkozzék, különösen is, kettesben. De magán az Istenen kívül találkozik itt még valakivel. Megkísérti a Sátán. Vadállatokkal van együtt. Angyalok szolgálnak neki. Mintha Jézussal újra kezdődne az emberiség története. Szent Pálnál is látjuk, hogy Jézus a második Ádám. Ahogyan Ádámban bűnössé váltak sokan, úgy Jézusban sokan megigazulnak.
Hogy is volt az emberiség történetének kezdetén a Biblia leírása szerint? Az ember kint él a természetben, és megkísérti a Sátán.
Ott van Isten is, de az ember hallgat a kísértő szavára, és ezzel rossz pályán indul meg az ébredező emberiség történelme.
2. Jézust is megkísérti a Sátán, valóban éhezik. Ugyanolyan ember, mint mi. Kísértést szenved – olvassuk másutt is az Újszövetségben. De az éhség és a hamis csodavárás kísértésén túl a Sátán még egy ajánlatot tesz Jézusnak, amely ma is hátborzongatóan hangzik: a földkerekség minden országát megmutatja neki, és azt mondja: „mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom (…), mert hiszen én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva hódolsz előttem, ez mind a tiéd lesz” (Lk 4,6-7). A történelem során sokszor döbbenettel kérdezte a gondolkodó ember: Hogyan lehet, hogy az emberi közösség életében gyakran olyan gonosz logika érvényesül, ami az egyes ember gyöngeségéből aligha magyarázható? Mi magunk hozunk létre olyan kultúrát és társadalmat, mely öntörvényűvé válik és elidegenedik az embertől? Vagy az „Idegen” – a nagybetűs Idegen – arca rajzolódik ki a zavaros körülmények közül? A balkáni háború idején egy püspöki szinóduson az azóta elhunyt Franc Perko belgrádi érsek úr felszólalását hallottuk.
Döbbenetes erővel beszélt arról, hogy a háborúban szinte kézzelfogható a Sátán működése. Akkor ezt túlzásnak éreztem, még talán diplomatikus fordulatnak is, mert úgy gondoltam, hogy elkerüli a szónok az emberi felelősök megnevezését. Ma már másként látom a dolgot.
Úgy gondolom, hogy Perko érsek úrnak igaza volt.
Ha Graham Green Hatalom és dicsőség című könyvét olvassuk a mexikói véres keresztényüldözésről, mely emberileg alig magyarázható gyűlölettel fordult a papok ellen, a fenti bibliai szakasz jut az eszünkbe: hatalom és dicsőség…
Mintha olykor, például a szörnyű háborúk idején tényleg a Gonosz gyakorolná a hatalmat a földön.
De Jézus elutasítja a Sátán ajánlatát, isteni mivoltában tudja, hogy végül is, sőt az emberi látóhatáron túl mindig is, még a kereszt pillanatában is, övé az ország, a hatalom és a dicsőség. Feltámadása után ki is mondja tanítványainak: „nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,18-19)!
3. Jézus tehát nem enged a kísértésnek. Megmutatja, hogy milyen az, ha Ádám nem hallgat a kísértő szóra. És visszazökkenti medrébe az időt. Helyes vágányon újra kezdi az emberiség történelmét. Vadállatok vannak körülötte, de nem bántják. Nem bántják, mint a hitéért oroszlánok közé dobott Dánielt sem. Helytáll a kísértéssel szemben. Kiengeszteli az emberiséget a világgal, a környezetével, de főként: összhangban van, összhangban marad az Istennel. És angyalok szolgálnak neki.
Hiszen az angyalok is kiállták a próbát, a büszkeség kísértését, ahogyan hívő tudatunkban él, és megmaradtak Isten akaratának teljesítői.
Ebbe az új dimenzióba helyezi be Jézus az emberiség történetét, és itt kezdi a pályafutását. Hogy aztán innen kiindulva építse azt tovább, és bennünket is belekapcsoljon ebbe a helyes úton induló, új világtörténelembe.
4. Háborúk, érthetetlen provokációk és gyűlöletkeltés idején, az erőszak elszabadulásának és felkorbácsolásának korában megborzadhatunk attól, hogy milyen idegen erő működik az emberi történelemben. De ugyanakkor éppen a napokban megtapasztalhattuk azt is, hogy igaz emberek milliónak nyílik meg a szíve: az együttérzés és a segítőkészség gyönyörű példáit láthattuk. Továbbra is szükség van az összefogásra és az önzetlen szeretetre, de hatalmas szükség van a hitre is, amely nem botránkozik meg a fájdalmas események miatt. Nem azt kérdezzük a pusztában, hogy hol az Isten, mert minden kísértés ellenére ilyenkor van a legközelebb hozzánk. Most van ideje az imádságnak.
Ezért kértünk minden hívőt, aki hazánkban él, hogy lehetőség szerint este 8 óra tájban mondják el a rövid imát a békéért és kérjék a Boldogságos Szűz Máriának, a nemzetek édesanyjának közbenjárását.
5. Most van itt az ideje az engesztelésnek is. A II. Világháború óta minden első szombaton nyilvánosan imádkozzuk egyházmegyénkben az engesztelő rózsafüzért. Ez Mindszenty bíboros úrnak is szívügye volt. De az engesztelésnek kézzelfogható jelképet is állíthatunk. Azt kérjük, hogy a Mindenható irgalmazzon nekünk és az egész világnak, bocsássa meg bűneinket, mentse meg nemzetünket és adja meg a békét.
Ennek az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát.
A terület nem az Egyházé, de hosszas tárgyalás után sikerült megállapodnunk az önkormányzattal, Pokorni Zoltán polgármester úrral. Az önkormányzat javaslatára pályázat került kiírásra, amelyből egy szakbizottság döntése alapján választották ki azt, ami a hatóságok szerint engedélyezhető.
Mikor ezt a kápolnát létrehozzuk, nem akarunk semmilyen korábbi látomást vagy magánkinyilatkoztatást jóváhagyni.
Azonban fontosnak tartjuk, hogy egy szívvel-lélekkel imádkozzunk a békért, nemzetünkért és a világért. Legyen ez a kápolna ősi vágyaink, fogadalmaink megjelenítője, művészi alakot öltő könyörgés mindannyiunkért.
Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Béke Királynője, Világ Győzelmes Királynője, könyörögj értünk! Ámen.
Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Daubner Tibor/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
