Háború Ukrajnában – Helyzetjelentés Kárpátaljáról: Humanitárius katasztrófahelyzet fenyeget
Február 24-én, csütörtökön hajnalban Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Szinte ezzel egyidőben megkezdték segítő missziójukat a különböző egyházi szervezetek, így a Katolikus Karitász is. A jelenleg a kárpátaljai Visken tartózkodó Wittmer-Besze Erikával, a Katolikus Karitász sajtóreferensével telefonon beszélgettünk a kialakult helyzetről.
– Mióta vannak Kárpátalján, és mivel segítik a bajba jutott embereket?
– Vasárnap délelőtt érkeztünk a kárpátaljai magyar települések támogatására. A Karitász nemzetközi szervezet. Ahol van plébánia, ott vannak karitászcsoportjaink, így Kárpátalján is. Régóta járunk ide, orvosmissziónk közel öt éve dolgozik itt, ezért nagyon jól ismerjük az itt lakók mindennapjait, azt, hogy mire van szükségük.
A belső menekültek ide is érkeznek. A feladat, hogy fogadják őket, biztosítsanak nekik szálláshelyeket.
Kvóta szerint van megszabva, hogy egy településnek hány menekültet kell befogadnia. A legkevesebb ötven fő, a legtöbb menekültet, ezerhétszáz embert Nagyszőlősnek kell befogadnia. A menekültek a Donyec-medencéből és Kijevből érkeznek Kárpátaljára. Amikor tegnap megérkeztünk, a legkeletibb pontig, Kőrösmezőig jutottunk, innen haladtunk visszafelé. Jelenleg Visken vagyunk, innen megyünk tovább Técsőre, Nagyszőlősre. Rengeteg adományt hoztunk: matracokat, plédeket, takarókat, kötszert, törölközőt, minden olyan dolgot, ami szükséges a menekültek fogadására. A következő szállítmányunk egészen biztosan tartós élelmiszer lesz, amire óriási szükség lesz a közeljövőben.
– Nagyon nagy a félelem és a kétségbeesés az emberek körében?
– Megrendítő volt látni az itteni magyarság kétségbeesését. Nagyon nehéz az anyagi helyzetük, és most még menekülteket is fogadniuk kell. Néha nekik sincs mit enniük, mégis meleg szívvel és tárt karokkal fogadják a Kijevből érkező, elsősorban ukrán nemzetiségű, ukránul beszélő embereket. Eközben
a magyarságot sem kíméli az a mozgósítás, amelynek értelmében minden tizennyolc és hatvan év közötti férfinak be kell vonulnia a hadseregbe.
Úgyhogy fokozottan nehéz helyzetben vannak az itteni magyar családok. A menekültek között vannak, akik később szeretnének visszamenni Kijevbe, vagy a keleti Donyec-medencébe, mások azonban tartósan itt akarnak maradni; lakhatást, munkát keresni a kárpátaljai magyarság településein.
Menekültek befogadóhelye Aknaszlatinán az iskola tornatermében
– Jelenleg mekkora az esélye annak, hogy ne adj’ Isten Kárpátaljára is kiterjed a háború?
– Ettől most még kevésbé tartanak az itt lakók, de nagyon közeledik a front, sajnos van esélye annak, hogy itt is harcok lesznek. Jelenleg azonban inkább attól félnek az emberek, hogy kiürülnek a boltok polcai.
Már most nehezedik az ellátás, és egyszerűen nem lesz mit enniük a lakosoknak.
Ha elérnék a harcok Kárpátalját, az itt élőknek is fegyvert kellene ragadniuk, hogy megvédjék a saját otthonaikat az oroszoktól.
A magyar–ukrán határon
– Hogyan látják a helyzetet, a népesség többsége menekül, vagy egyelőre marad?
– A többség azt mondja, hogy nem szeretne elmenni, itt teremtették meg szerény életkörülményeiket, maradni szeretnének, ha lehetséges. Mi is ebben támogatjuk őket, amennyire ez lehetséges. Nekik itt van a szülőföldjük, még mindig magyarul beszélnek, minden ideköti őket. Akiknek vannak magyarországi kapcsolataik, vagy a gyermekeik máshol élnek, és arra kérték a szüleiket, hogy menjenek utánuk, azok már elmentek, de ők nagyon kevesen vannak, néhány ház ürült ki csupán, azokra is figyelnek a szomszédok.
– A Karitászról tudjuk, hogy segít. A papok mennyire vannak ott a hívek mellett?
– Abszolút jelen vannak. Tegnap Rahón jártunk, ahol a plébános a helyi karitászcsoport támogatójaként fogadta a segélyszállítmányt, amit odavittünk. Nyilván nagyon fontos szerep hárul rájuk, hogy lelkileg támogassák az itteni magyarságot, és minden nemzetiségű embert, és ezt teljesítik is. Bár lett volna lehetőségük, nem menekültek el. Annyi kedvezményben részesültek, hogy a felszentelt papokat egyelőre nem hívták be az ukrán hadseregbe – ha egyáltalán lehet ezt kedvezménynek nevezni. Természetesen ez bármelyik pillanatban megváltozhat. A lényeg, hogy
a papok pillanatnyilag a helyükön vannak, támogatják, segítik az embereket.
Ez azért is nagyon fontos, mert megtudtuk az itt lakóktól, hogy az állam nem fizeti ki a nyugdíjukat, amit hadi célokra fordítanak. Eddig is csak nagyon szerény nyugdíjat kaptak, 25 ezer forintnak megfelelő összeget, de most már ez sem fog megérkezni a számlájukra. Az ukrán fizetőeszköz, a hrivnya mélyrepülésben van, két hete még 11 forintot ért, ma már csak 0,9 forintot adnak érte. Ez is a háborús helyzet miatt van így. Nagyon nagy a drágulás, a boltokban már nem töltik fel a polcokat, hogy tartalékoljanak, ne egyszerre vásároljanak fel mindent az emberek, a mennyiségi kvóta már régóta érvényben van. Van aki úgy kap kenyeret, hogy ismeri a boltost, aki félreteszi neki, különben nem jutna hozzá, ha sorban állna érte.
Háborús helyzet van Kárpátalján is, annak ellenére, hogy a fegyveres harcok egyelőre nem itt folynak.
– Mindezek ellenére van némi bizakodás, remény az ott élőkben?
– Ma beszélgettem egy férfivel, aki azt mondta: megszokták, hogy nagyon nehéz helyzetben élnek. Amitől félnek, hogy a háború elhúzódik, egyre nehezebb lesz. Úgy érzem, megvan a kitartás a kárpátaljai magyarságban, szeretettel fogadják a Kijevből és az országból érkező belső menekülteket, pedig vannak közöttük olyanok is, akiknek ugyanúgy be kellene vonulniuk, mint annak a kárpátaljai édesapának, akinek már el kellett mennie harcolni.
– Mi itthonról mit tehetünk, miben segíthetünk?
– A viski karitászvezetőt idézném, aki imát kér mindenekelőtt az itteni magyarság megmaradásáért, hogy itt, Kárpátalján folytathassák az életüket. Emellett természetesen nagy mennyiségű tartós élelmiszert szeretnénk idejuttatni. Arra készülünk, hogy nagyon hosszúra nyúlhat a jelenlétünk.
Humanitárius katasztrófahelyzet fenyeget Kárpátalja magyar határhoz közeli részén is.
Segíteni lehet pénzadománnyal a karitasz.hu oldalon, illetve az 1356-os segélyvonalon – egy hívással ötszáz forint értékben. A pénzen tudunk venni élelmiszert, vagy amire szükség van. Fogynak a plédek, a takarók, nem tudjuk, meddig lesz minderre szükség. Ha valaki nagyobb mennyiségű élelmiszer-adományt szeretne felajánlani nekünk, erre hoztuk létre a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címet. Egyéb esetben pedig azt szeretnénk kérni: mivel a Katolikus Karitász nyolcszáz településen van jelen, keresse meg mindenki a hozzá legközelebbi karitászcsoportot, vegye fel velük a kapcsolatot, vagy azzal az egyházmegyei központtal, ahol él. Ott megszervezik a karitász munkatársai, hogy az élelmiszer-adomány eljusson a szükséges helyre. Ezeken kívül önkéntes munka felajánlására vagy fuvarozásra is van lehetőség.
Minden adományt köszönettel fogadunk.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Katolikus Karitász
Magyar Kurír
