Már az anyatejet is átitatják az élővizek méreganyagai
Sokkoló felfedezés volt, mikor a tudósok rájöttek, hogy a már távoli Feröer-szigeteken élő nők anyatejében is szokatlanul magas koncentrációban vannak mérgező ipari vegyszerek. Az Atlanti-óceán északi részének e szigetcsoportja, Izland, Norvégia és Skócia között mindig is távol volt az ipari vagy vegyi szennyezés forrásaitól. Hogy történhetett ez?
A vegyszerek az óceánból, pontosabban a bálnákból származtak, amelyek a szigetlakók étrendjének fontos részét képezik. A kimutatott PCB-k, amik a mérgező vegyi anyagok csoportjába tartoznak, hatalmas távolságokat képesek megtenni a levegőn és vízen keresztül, és hatással vannak a szennyeződés forrásától távol lévő közösségekre is. Bejutnak a tengerbe és felhalmozódnak a tengeri állatok zsírszövetében. A táplálékláncba kerülve ezek a vegyszerek „biomagnifikálódhatnak”. Ez az a jelenség, amikor egy mérgező anyag egyre koncentráltabb formában jelentkezik a tápláléklánc magasabb szintjein.
Konkrétan: ha nehézfémek kerülnek a tavakba, óceánokba, nagyobb koncentrációban épülnek be a kisebb vízi élőlények étrendjébe, majd a nagyobb halak, madarak, emberek szervezetébe.
Az anyagok egyre inkább koncentrálódnak, ahogy felfelé haladunk a láncban. Mi ennek az oka? Az anyag lehet perzisztens, vagyis nem bomlik le környezeti folyamatokkal, vagy a tápláléklánc energetikája miatt koncentrációja növekszik, vagy vízben nem oldható, ezért nem képes lebomlani. Éppen ezért kockázatosabb lehet a nagy tengeri állatok, például a tonhal – vagy a Feröer-szigetek esetében a bálna – rendszeres fogyasztása, mint mondjuk az apróbb termetű makréla, szardella vagy a szardínia. A sarkvidéken élő inuitok vérében szintén magasabb a PCB-szint, mint a kanadai lakosságé, elsősorban a halakból és tengeri emlősökből, rozmárból és narválból álló étrendjük miatt.
A betiltott PCB
Az 1920-as években a PCB-ket gépek, elektromos termékek, festékek és építőanyagok hűtőfolyadékjaként és égésgátlójaként gyártották. Stabil (emiatt nem tud lebomlani), nem gyúlékony és hőálló. Épp stabilitása miatt nem tud lebomlani.
A PCB-k használata az 1970-es évektől visszaesett, mikor a tudósok összefüggésbe hozták ezeket az anyagokat az állatok és az emberek immunrendszerére gyakorolt negatív hatásokkal. Például a termékenység csökkenésével, idegrendszeri betegségekkel, ezután betiltották és a „valószínűleg rákkeltő anyagok” közé sorolták őket.
Ma a legtöbb PCB zárt hulladéklerakókban, régi elektromos berendezésekben és az 1980-as évek előtt készült, előre gyártott épületekben vár a sorára. De sajnos az élelmiszerekben is jelen vannak.
Piszkos 12
A 2004-től hatályba lépett Stockholmi Egyezmény betiltotta a PCB-t és több hozzá hasonló, mérgező vegyi anyag használatát (a megállapodásban „Piszkos tizenkettő” néven sorolták fel a legmérgezőbb, 12 nem lebomló anyagfajtát POP címszóval – Persistent Organic Pollutants), és noha több mint 170 ország aláírta a tiltást, a vegyi anyagok mégsem tűntek el.
A svéd szerződés előírja a PCB-k fokozatos kivonását 2025-ig, és az összes PCB eltüntetését 2028-ig. Az ENSZ Környezetvédelmi programja szerint mostanáig a PCB-k teljes mennyiségének mindössze 17 százalékát semmisítették meg világszerte, 83 százalék még mindig jelen van. Becslések szerint csak Európában 1 millió tonna PCB-vel szennyezett anyag vár megsemmisítésre.
A PCB megsemmisítésének leghatékonyabb módja a rendkívül magas hőmérsékleten történő elégetés, amely drága és logisztikailag néha szinte kivitelezhetetlen folyamat. De ha nem ártalmatlanítják a meglévő vegyi anyagokat, azok előbb-utóbb a környezetbe kerülnek.
A klímaválság gyorsítja a terjedést
Sajnos borítékolható, hogy egyre több PCB kerül a vizekbe, ha lebontják a régi épületeket, vagy lerakókba teszik a toxikus anyagokat.
A globális felmelegedés pedig súlyosbító szerepet játszhat, felgyorsíthatja a vegyi anyagok mozgását a bolygón: a hőmérséklet emelkedésével ugyanis az anyagok még könnyebben elpárolognak a légkörbe. A jövőben ez a „szöcske-hatás”, amellyel a szennyező anyagok a melegebb vidékeken elpárolognak, és a légáramlatokkal a hűvösebb helyekre – pólusokra, hegycsúcsokra – jutnak, még nagyobb hatással lehet az emberekre, állatokra és a szennyezés forrásától több ezer mérföldre lévő helyekre.
(index.hu)
