A Világ egyik elfelejtett Igaza
Az elesettek szolgálatát bátran vállaló lazarista szerzetes, Köhler Ferenc a zsidóüldözés hónapjaiban ezreket mentett meg a biztos haláltól. A nyilasok az életére törtek, a kommunizmus elől rendje külföldre menekítette. Alakját a családi emlékezet nyomán testvérének unokája eleveníti fel.
Budapesti mérnök-vállalkozó apa és gyermekszíndarabokat, történeteket író anya hat gyermeke közül elsőként született Budapesten, 1886-ban. A papi hivatást tizenkét éves korában választotta, miután tífuszban megbetegedve heteken át lebegett élet és halál között. Érettségi után az Esztergomi Papneveldében, majd a bécsi Pázmáneumban és Augustineumban tanult teológiát, s ott is szentelték pappá 1909-ben. A Regnum Marianum öregcserkészeként 1913-ban öccseivel együtt részt vett a nevezetes vági tutajtúrán.
A szegények és elesettek szolgálatát vállalva 1913-ban a tartomány központjában, Grazban lépett be a lazarista rend noviciátusába, s még abban az évben prefektus lett a Ráday utcai Szent Imre Kollégiumban. 1914-ben tábori lelkészként a harctérre került, majd a budapesti Hadik-laktanyában felállított tábori kórházban végzett lelkészi szolgálatot.
Kun Béla proletárdiktatúrája idején Fáber Oszkár volt piarista papnövendék „miután hiába próbált minket, missziósokat a kommunizmus szolgálatának megnyerni, kijelentette, hogy nemsokára el kell hagynunk a missziósházat. Távozása után a Házfőnök Úr kiadta az utasítást, hogy mindenki készítse össze a legszükségesebb holmit távozás esetére. Engem külön megbízott, hogy könyvtárunkból keressem ki a jövő működésünkhöz szükséges könyveket, hogy azokat ismerős családoknál rejtsük el. Ugyanis féltünk, hogy az egész könyvtárt tűzre fogják dobni a bolsik”– írta visszaemlékezésében Köhler Ferenc.
Köhler Ferenc 1920-tól 1929-ig Piliscsabán lelkész, 1929-től a lazarista rend budapesti házának házfőnöke, ahol Mihalovits Zsigmond prelátussal megszervezték a karitászt. 1940-ben a fővárosi Actio Catholica karitász szakosztálya igazgatójának nevezték ki. Klösz Páltól (a híres fotográfus Klösz György fiától) ajándékba kapott egy tizenhat milliméteres, használt Kodak filmfelvevő gépet, az ezzel készített kisfilmeket jótékony célokra gyűjtve országszerte vetítette. Később, franciaországi emigrációjában is sokfelé tette rokonszenvessé Magyarországot kisfilmjeivel, melyek közül a legnépszerűbb a Csíksomlyói búcsú volt.
A német megszállást követően ő lett azon négy pap egyike, akiknek engedélyezték a budapesti gettó látogatását. Az irgalmas nővérek által odajuttatott gyógyszert és élelmiszert szétosztotta az üldözötteknek. Személyes beszélgetésekkel lelki támaszt is nyújtott nekik, s az imádkozó zsidókkal héberül énekelte a zsoltárokat. A Szálasi-kormány idején Angelo Rotta nunciustól kapott névre szóló pápai oltalomleveleket csempészett a gettóba, ezzel mentve meg, akit csak tudott. Még Adolf Eichmanntól is kihallgatást kért, aki fogadta is a németül jól beszélő Köhler pátert. Határozott fellépésével sikerült elérnie, hogy Eichmann olyan diplomáciai menlevelet adjon neki, amelynek értelmében a megkeresztelkedett zsidók a vatikáni diplomácia védelme alatt állnak. Köhler páter később elmondta a családnak, hogy a zsidók elhurcolása miatt jól lehordta Eichmannt, aki őt ezért ott, akár helyben le is lőhette volna.
A sokszor helyben tudomására jutott nevekre kiállított oltalomlevelekkel, életét kockáztatva, elhurcolt zsidók százait próbálta leszedetni a deportáló vonatokról, és kimenteni a gyalogmenetekből – nemegyszer a magyar csendőrség segítségével! Egy alkalommal Hegyeshalomban a nyilasok a pápai oltalomlevelekre sem voltak hajlandók kiadni védenceit, sőt az SS-ek és a nyilasok géppisztollyal meg is fenyegették. Ekkor a német parancsnokhoz fordult, átadva neki az Eichmanntól kicsikart diplomáciai menlevelet. Ő pedig kijelentette: „Itt nincs semmi kétség, ez diplomáciai megegyezés. Ezt be kell tartani!” Az ismeretlen német tábornok még fegyveres kíséretet is adott melléjük, hogy Pestre visszakísérjék a kiszabadítottakat.
A nyilasok ettől kezdve halálra keresték a „zsidómentő Köhler pátert”, aki bujdosva is tovább folytatta mentőakcióját, zárdákban, kolostorokban, pincékben rejtve el a zsidókat. A megfeszített munka közben súlyosan megbetegedett, de felépülése után folytatta az embermentést. Hűséges és bátor önkéntes segítőtársa volt unokahúga, Kölley Alice, aki főként titkos futárszolgálatot végzett mellette.
1944. október végén Köhler páter unokaöccsére, a cserkészvezető, papnövendék Kölley Györgyre (1943-ig Köhler György) bízták a védett házakból titokban összegyűjtött és a budapesti svéd nagykövetség által a Központi Szemináriumba átcsempészett majd hetven zsidó fiúgyermeket. Gyurka, aki később megjárta a Gulagot, s Kádár börtönét is, három hónapon át a szeminárium pincebunkerébe bezárva őrizte és tanította őket, játszott velük. A katolikus egyház látta el mindannyiukat titokban élelemmel, s onnan csak a nyilasuralom megszűnte és Budapest ostroma után jöhettek elő. A razziázó nyilasokat félrevezető Kölley György lélekjelenlétének köszönhetően az összes fiú megmenekült, míg szemből, a Cukor utcai elemi iskola pincéjéből a zsidó kislányokat elhurcolták.
A család Köhler Ferenctől úgy tudja, hogy összesen háromezer-nyolcszáz embert sikerült megvédenie. A budapesti pápai nunciatúra végleges összesítése szerint – csak a pápai oltalomlevelekkel – tizenötezer ember menekült meg az elhurcolástól, akiknek negyede a maga biztonságát nap mint nap kockára tevő Köhler páternek köszönhette az életét.
Amilyen bátran kiállt az üldözött zsidókért, a háború után éppoly bátran vette védelmébe a keresztény hitükért és politikai meggyőződésükért üldözötteket. Árvaházat szervezett a Hűvösvölgyben. Az Actio Catholica karitász szakosztálya igazgatójaként jelentős szerepet töltött be a rászorulóknak vagonszámra küldött amerikai segélyszállítmányok szétosztásában is 1945–1946-ban. Őt is le akarták tartóztatni az oroszok, mint Raoul Wallenberget, de nem találtak rá.
Újból bujkálnia kellett, csak most nem a nyilasok, hanem a kommunisták elől…
Amikor Párizsban 1946-ban elhunyt a lazarista rend generálisa, a magyar rend őt küldte ki az új generális megválasztására. Útlevelet nem kapott, 1946. december 9-én egy francia diplomáciai gépkocsiban, pokrócokkal letakarva csempészték ki. Élete itthon veszélyben volt, elöljárói utasítására már nem tért haza, pedig nem akarta elhagyni a hazáját...
1947-ben Mindszenty József bíboros, hercegprímás megbízásával ő képviselte Párizsban a Magyar Püspöki Kart és az Actio Catholica karitászszolgálatát. Több éven át gondozta a Metz környékén élő magyarokat. 1952-től Metz városában a vincés nővérek egyik intézetének lett házi lelkésze. A Metzhez tartozó Belletanchéban halt meg 1962. január 30-án. Itt helyezték örök nyugalomra a francia lazarista szerzetesek kriptájában.
Köhler Ferenc (Nr. 9963 számon bejegyezve) a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől 2003-ban, negyvenegy évvel halála után megkapta a Világ Igaza
kitüntetést. 1944 és 2003 között az általa megmentettek többsége már nem élt, így ötvenkilenc év elmúltával csak ezerötszáz üldözött megmentését lehetett bizonyítani. Posztumusz kitüntetését Tóth István, a lazarista rend főnöke vette át Budapesten. Az egyik megmentett, az 1944-ben még csak tizenhét éves Glazer Róbert 2003-ban elmondta neki, hogy őt és édesapját Köhler atya a lazarista rendházban, a Ménesi út 26.-ban keresztelte meg. Személyesen tapasztalta, hogy Köhler atya Hegyeshalomban a magyar csendőrök segítségével milyen bátran lépett fel a nyilasokkal szemben, és hogyan mentette meg pápai oltalomlevelekkel a deportáltakat.
Bár a Világ Igaza kitüntetést 2003-ban kapta meg, a Jad Vasem Múzeum 15. számú falára 2019 tavaszán vésték fel Köhler Ferenc nevét. A pápai nuncius, Angelo Rotta emléktáblája a budai Várnegyedben, a Dísz tér 4. falán olvasható. Köhler Ferenc is megérdemelne legalább egy emléktáblát, sőt talán egy utcát is elnevezhetnénk róla…
JÁNOSSY LÁSZLÓ
(szerzetesek.hu)
