Ferenc pápa: Szívünk mélyén szeretjük-e az Egyházat olyannak, amilyen?
Február 16-án a Szentatya a Szent József alakjának szentelt katekézissorozatának utolsó állomásához érkezett: Szent Józsefről mint az Egyház védőszentjéről, mennyei pártfogójáról elmélkedett. Rámutatott, hogy a védtelenek őrzése, óvása, védelme, a törődés velük, a gondoskodás róluk tipikusan keresztény magatartás, s így mindannyian József feladatának folytatói vagyunk. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma befejezzük a Szent József alakjáról szóló katekézissorozatot. Ezek a katekézisek kiegészítik a Patris corde [Apai szívvel] kezdetű apostoli levelet, amelyet abból az alkalomból írtam, hogy Boldog IX. Piusz pápa százötven éve nyilvánította Szent Józsefet a Katolikus Egyház védőszentjévé. De mit jelent ez a cím? Mit jelent az, hogy Szent József az „Egyház védőszentje”? Erről szeretnék ma veletek együtt elgondolkodni.
Ebben az esetben is az evangéliumok adják számunkra a leghelyesebb értelmezési kulcsot. Minden olyan esemény végén ugyanis, amelyben József a főszereplő, az evangélium megjegyzi, hogy ő magához veszi a gyermeket és anyját, és megteszi, amit Isten parancsol neki (vö. Mt 1,24; 2,14.21). Világossá válik tehát az a tény, hogy József feladata Jézus és Mária védelmezése. Ő a legfőbb őrzőjük: „Jézus és Mária, az ő anyja, ugyanis hitünk legértékesebb kincsei” [1.] (Patris corde, 5), és ezt a kincset Szent József őrzi.
Az üdvösség tervében a Fiú nem választható el az anyától, attól, aki „a hit zarándokútján haladt előre, és hűségesen megőrizte a Fiával való egységét a keresztig” (Lumen gentium, 58), ahogyan a II. Vatikáni Zsinat emlékeztet bennünket.
Jézus, Mária és József bizonyos értelemben az Egyház első kis csoportja. Jézus, aki ember és Isten; Mária, az első tanítvány és anya; és József, az őr. És nekünk is „mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy teljes erőnkkel védelmezzük-e Jézust és Máriát, akik titokzatosan a mi felelősségünkre, gondoskodásunkra, oltalmunkra vannak bízva” (Patris corde, 5). És itt látjuk a keresztény hivatás egyik nagyon szép elemét: őrzés. Őrizni az életet, őrizni az emberi fejlődést, őrizni az emberi elmét, őrizni az emberi szívet, őrizni az emberi munkát. A keresztény – mondhatjuk – olyan, mint Szent József: őriznie kell. Kereszténynek lenni nemcsak azt jelenti, hogy befogadjuk a hitet, megvalljuk a hitet, hanem azt is, hogy őrizzük az életet, óvjuk a saját életünket, mások életét, az Egyház életét. A Magasságbeli Fia gyengécske állapotban jött a világra: Jézus így született, gyengének, erőtlennek. Azt akarta, hogy védelemre, óvásra, gondoskodásra szoruljon. Isten bízott Józsefben, ahogy Mária is, aki benne találta meg férjét, aki szerette és tisztelte őt, és mindig gondoskodott róla és a gyermekről. Ebben az értelemben „nem lehetséges, hogy Szent József ne legyen az Egyház őrzője, mert az Egyház Krisztus testének meghosszabbítása a történelemben, az Egyház anyaságában pedig Mária anyasága rejtőzik. József, folytatva az Egyház védelmezését, továbbra is védi a gyermeket és anyját, és mi is az Egyház iránti szeretettel továbbra is szeretjük a gyermeket és anyját” (Patris corde, 5).
Ez a gyermek az, aki azt fogja mondani: „Amit e legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Ezért minden éhes és szomjas ember, minden idegen, minden bevándorló, minden ruhátlan, minden beteg, minden fogoly az a „Gyermek”, akiről József gondoskodik. És mi arra kaptunk meghívást, hogy gondoskodjunk ezekről az emberekről, ezekről a testvéreinkről és nővéreinkről, ahogyan József tette. Ezért hívják őt segítségül mint minden rászoruló, száműzött, szenvedő, sőt haldokló védelmezőjét – erről múlt szerdán beszéltünk. És nekünk is meg kell tanulnunk Józseftől „őrizni” ezeket az értékeket: szeretni a Gyermeket és anyját; szeretni a szentségeket és Isten népét; szeretni a szegényeket és az egyházközségünket. E valóságok mindegyike mindig a Gyermek és anyja (vö. Patris corde, 5). Gondoskodnunk kell róluk, mert ezzel Jézusról gondoskodunk, ahogyan József tette.
Manapság gyakori, mindennapos dolog az egyházat kritizálni, rámutatni az Egyház ellentmondásaira – sok van belőlük! –, hangsúlyozni bűneit, melyek valójában a mi ellentmondásaink, a mi bűneink, mert az Egyház mindig is Isten irgalmával találkozott bűnösök népe. Kérdezzük meg magunktól, hogy szívünk mélyén szeretjük-e az Egyházat olyannak, amilyen. Isten úton lévő népe, sok korláttal, de nagy vággyal arra, hogy szolgálja és szeresse Istent. Ugyanis csak a szeretet tesz minket képessé arra, hogy teljesen kimondjuk az igazságot, ne csak részlegesen; hogy kimondjuk azt, ami a rossz, de hogy elismerjük mindazt a jót és szentséget is, ami az Egyházban jelen van, kezdve éppen Jézussal és Máriával. Szeressük az Egyházat, őrizzük az Egyházat és járjunk együtt az Egyházzal! De az Egyház nem az a szűk csoport, amely közel áll a paphoz, és mindenkinek parancsol, nem! Az Egyház mindannyian vagyunk! Úton. Vigyázzunk egymásra! Egy jó kérdés: amikor problémám van valakivel, próbálok-e vigyázni rá, vagy azonnal elítélem, szidalmazom, tönkreteszem? Őriznünk kell, mindig vigyáznunk kell!
Kedves testvéreim, bátorítalak benneteket, hogy életetek és közösségetek életének legnehezebb időszakaiban kérjétek Szent József közbenjárását. Ahol hibáink botránnyá válnak, kérjük Szent Józsefet, hogy legyen bátorságunk kimondani az igazságot, bocsánatot kérni, és alázatosan újrakezdeni! Ahol az üldöztetés megakadályozza az evangélium hirdetését, kérjünk Szent Józseftől erőt és türelmet, hogy az evangéliumért elviseljük az igazságtalanságot és a szenvedést! Mindenütt, ahol az anyagi és emberi eszközök szűkösek, és szegénységben élünk, különösen akkor, amikor az utolsókat, a védteleneket, az árvákat, a betegeket, a társadalom kitaszítottjait kell szolgálnunk, imádkozzunk Szent Józsefhez, hogy legyen számunkra Gondviselés. Hány szent fordult hozzá! Hány ember talált benne pártfogóra, gyámolítóra, atyára az Egyház történelme folyamán!
Utánozzuk példájukat, és ezért ma mindannyian imádkozzunk együtt! Imádkozzunk Szent Józsefhez azzal az imával, amelyet a Patris corde levél végére tettem, és bízzuk rá szándékainkat, különös módon a szenvedő és megpróbáltatásban lévő Egyházat! És most, ott van a kezetekben különböző nyelveken, azt hiszem, négy nyelven, az ima, és azt hiszem, a képernyőn is megjelenik, hogy együtt, mindenki a saját nyelvén, imádkozhassunk Szent Józsefhez.
Üdvöz légy, Megváltó őrzője, Szűz Mária férje!
Isten rád bízta Fiát;
Mária beléd vetette bizalmát;
Krisztus veled lett emberré.
Ó, boldog József, mutatkozz apának felénk is,
és vezess bennünket az élet útján!
Nyerj nekünk kegyelmet, irgalmat és bátorságot,
és védj meg minden bajtól!
Ámen.
JEGYZET
[1.] Szent Rítuskongregáció: Quemadmodum Deus határozat (1870. december 8.): ASS 6 (1870–71) 193; vö. IX. Piusz pápa: Inclytum Patriarcham apostoli levél (1871. július 7.): ASS 6 (1870–71) 324–327.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
