Gyógyulás Pio atya közbenjárására
Consilia Rinaldi (Antonio Rinaldi felesége, lánynevén Consilia De Martino) 1995. október 31-én erős rosszullétet érzett egész testében. Fuldokolni kezdett, nyaka és torka összeszorult, baloldalt a torka fölött pedig daganat keletkezett, amely egyre nőtt.
Másnap egy salernói kórházba szállították. Ismételt CT vizsgálat kimutatta, hogy baloldalt mind a torok fölött, mind a torok alatt, egész a hasüregig, nagymennyiségű folyadék gyülemlett föl szervezetében, amelyet mintegy két literre becsültek. A jelenség oka, hogy a fő mellkasi nyirokvezeték repedése következtében a nyirokfolyadék elárasztotta a testüregeket. Számítani lehetett arra, hogy műtéti beavatkozásra lesz szükség.
Consilia tagja volt a Padre Pio által alapított imacsoportok egyikének. Ő maga is, csoporttársai is bizalommal kérték az 1968-ban elhunyt stigmatizált kapucinus atya közbenjárását Istennél Consilia gyógyulásáért. Egyesek Pio atya sírjánál imádkoztak.
Másnap meglepetésszerűen enyhülni kezdett a fájdalom és csökkent a daganat. A következő napon, november 3-án az orvosok a nyaki daganat teljes megszűnését észlelték. A vizsgálat kimutatta, hogy a szervezetben felgyülemlett folyadéknak nyoma sincs. Consilia gyógyultan távozott, és állapotában később sem következett be semmiféle visszaesés.
Mivel a gyógyulást csodásnak tekintették, 1996-1997 során a salernói érsekség vizsgálatot tartott az ügyben, melynek eredményét a Szenttéavatási Kongregáció 1997. szeptember 26-án jóváhagyólag közzétette. A kongregáció Orvosi Kollégiuma 1998. április 30-án egyhangúlag kijelentette, hogy ez a gyógyulás hirtelen, teljes, maradandó és tudományosan megmagyarázhatatlan. 1998. június 22-én a kongregáció teológiai tanácsadó testülete, ugyanazon év október 20-án pedig maguk a kongregáció bíborosai és püspökei jelentették ki, hogy Isten csodájával állunk szemben. A kongregáció prefektusa, Martins bíboros, 1998. december 21-én II. János Pál pápa elé terjesztette az esetet, aki elrendelte kihirdetését.
Acta Apostolica Sedis, 1999/6. (Vol. 91.) p. 586-589.
(hagiosz.net)
