Ökumenizmus világjárvány idején...
Ökumenizmus világjárvány idején. A válságból a lehetőségig címmel január 20-án jelent meg a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának dokumentuma, mely összefoglalja, hogy a helyi egyházak püspöki konferenciáinak illetékesei milyen sajátos felismerésekre jutottak a világjárvány ökumenére gyakorolt hatását tekintve.
A dokumentum az elmúlt év tapasztalatait összegezve megállapítja, hogy a „világjárvány adta kihívások az összefogás jegyében elősegítették az ökumenikus párbeszédet”.
2021 januárjában 142 pontos kérdőívet küldött ki a Vatikánból az ökumenéért felelős pápai tanács az ökumenikus kapcsolattartóknak valamennyi helyi püspöki konferenciánál és a keleti katolikus egyházak szinódusainál. A beérkezett válaszokat egy ötvenoldalas tanulmányban foglalták össze, Ökumenizmus a világjárvány idején. A válságtól a lehetőségig címmel. A dokumentumot Ferenc pápa „mindnyájan egy bárkában vagyunk” kijelentése ihlette. „Úgy tűnik, hogy Róma püspökének e szavai nemcsak korunk embereire vonatkoznak, hanem a különféle egyházakra is” – fogalmazott Hyacinthe Destivelle atya. A Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsa keleti részlegének tisztviselője úgy véli, „a világjárvány első ökumenikus gyümölcse az egy keresztény család és a közös sors tapasztalatában gyökerező tudat. Mindannyian egy közös sors, mégpedig a feltámadás felé haladunk”.
A világjárvány két éve alatt, de főként 2021-ben, amelyre a mostani felmérés vonatkozik, az emberek új kapcsolatokat és újfajta szolidaritást fedeztek fel. És bár ez az időszak sok százmillió ember számára nagyon nehéz volt és sokféle megpróbáltatást hozott, így többek között meg lettek fosztva érzelmi kötelékeiktől és fizikai kapcsolataiktól, de éppen mivel alkalmazkodni kényszerültek a korlátozottabb mozgáshoz, a bezártság gyakorta lehetőséggé alakult. A dokumentum számos példát idéz a lelki ökumenére, főként az online folytatott közös ima révén.
Egyes püspökök válaszukban arra is felhívják a figyelmet, hogy a keresztények egységéért felajánlott imahét soha nem volt olyan népszerű, mint tavaly. „Számos közös kezdeményezés, közös nyilatkozat, közös fellépés született, akár kormányokkal együtt is, továbbá konkrét ökumenikus programok valósultak meg, melyekkel a válság sújtotta lakosság egy-egy csoportjának megsegítésére siettek” – jegyzi meg Destivelle atya. A sok példa közül kettőt is megemlít, ahol ráadásul a katolikus egyház kisebbségben van: az egyik egy Indiában megvalósult ökumenikus program elszigetelt idősek gondozására; a másik Hollandiában különféle felekezetű diákok közt teremtett kapcsolatot. Emellett még sok olyan egyéb kezdeményezés született a világjárvány idején, amelyek valószínűleg soha nem láttak volna napvilágot a koronavírus nélkül.
A keresztény egyházak is tudatában vannak annak a nagyobb erőnek, mely az együttlétből fakad. Ezért közös programokat szerveztek, főként a szeretetszolgálat terén, a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak megsegítésére. A keresztények közös hangot találtak a párbeszéd során, és nagyobb súllyal tudtak fellépni a kormányok felé. Könyörögtek, lobbiztak, olykor nyomást gyakoroltak még a kormányok felé is, hogy biztosítsák a vallásszabadság tiszteletben tartását, amelyet nem mindig tekintettek prioritásnak a megszorítások idején.
A világjárvány révén újra felfedezett és elősegített szolidaritás ténylegesen lehetővé tette a találkozás és a párbeszéd tereinek gyarapodását. Az egyházi vezetők gyakran az internet útján találkoztak, például a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának teológai párbeszédei révén, ezeken végül gyakran egységes álláspontra jutottak a közös dokumentumok megfogalmazásában. A felmérés összefoglalójában is megjelenik, hogy helyi szinten az emberek sokkal nagyobb figyelemmel tekintettek egymásra. „Minthogy számos eseményt közvetítettek az interneten – jegyzi meg Destivelle atya –, a protestáns keresztények részt vehettek katolikus miséken, a katolikusok pedig részt vehettek a protestáns istentiszteleteken, ez pedig egymás jobb megértéséhez és egymás iránti nagyobb fogékonysághoz vezetett.”
Ha a járvány kedvezően is hatott és elő is segítette az ökumenikus kapcsolatokat, a teljes és átfogó egység még nem valósult meg. Az állásfoglalás kiemeli és elemzi a három legnehezebb pontot, melyeket a járvány során figyeltek meg. A teológiai és liturgikus eltérések nem újkeletűek, a világjárvány ezeket csak felerősítette, különösen a szakrális tér értelmezésében. Az ortodoxoknak, katolikusoknak és protestánsoknak más és más a kapcsolata a liturgikus szent térrel, de más a szentségek értelmezése, a testi jelenlét igénye a szentségek felvétele során, és végül eltérő az egyházról alkotott felfogás is. Ezek azonban nem új viták eredményei, hanem a múltban gyökereznek.
Talán még meglepőbb, hogy a különböző felekezetek eltérően értelmezik a járványt. „Vannak keresztények, akik azt gondviselésszerűnek látják, mások a végidők eszkatológikus távlataiban értelmezik, sőt akadnak a végítélet apokaliptikus értelmezései is. Ez könnyen teremthetett feszültséget a keresztények között” – magyarázza Destivelle atya.
Az egészségügyi korlátozásokkal kapcsolatban is eltérő hozzáállásokat figyeltek meg. Ezek leggyakrabban a helyi kultúrához kötődő magatartások, különös tekintettel az állami szervekhez való viszonyra, amelyek megnyilatkozásai nem egyformák a nyugati, a keleti és a déli országokban, de maguknak az egyházaknak is eltérőek a járványügyi véleményei. Az egyes püspöki konferenciák és a keleti katolikus egyházak szinódusai a vakcinára vonatkozó kérdést is kaptak. Az erre adott válaszokból különböző ökumenikus kezdeményezéseket lehet megismerni, amelyek az oltás és a megszorítások tiszteletben tartására buzdítottak.
A modern ökumenikus párbeszéd mindig is szorosan összefüggött a politikai, társadalmi és kulturális fejleményekkel. Destivelle atya számára a világjárvány egy ilyen fejlemény. „Úgy vélem, hogy ez pozitív fordulópontot jelent majd az ökumenikus kapcsolatokban” – mondta.
Ferenc pápa is további lendületet adott: a kérdőívre adott válaszok közül több is rámutat arra, hogy a közös imára való felhívását a járvány legelején nagyon jól fogadták. A Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa ezt a felhívást az Egyház összes vezetőjéhez intézte, és túlnyomó többségben pozitívan fogadták a Miatyánk közös elimádkozására vonatkozó kérést, amelyet Krisztus minden tanítványa együtt és egyidejűleg mondhatott immár közel két éve, 2020. március 25-én délben.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
