„Nekem egy feladatom van: futni a hit erejével és Jézus nevét dicsőíteni.”
Berei Mózes József 2018. szeptembere óta a nagykőrösi Arany János Református Gimnázium magántanulója. Ausztriából való hazatérése után választotta a család a nagykőrösi gimnáziumot. A fiatalember életében jelentős szerepe van a műkorcsolyázásnak, melyben jelentős sikereket ért el, többek közt többszörös osztrák ifjúsági bajnok volt. Immár magyar színekben folytatja a versenyzést, 2021-ben többek között Mel Gibson Passióját vitte jégre. Miért is a témaválasztás? – ez is kiderül interjúnkból.
ÖH: 2018-ban kezdted meg középiskolai tanulmányaidat Nagykőrösön. Hogyan egyeztethető össze a versenyekre való felkészülés és az iskolai követelményeknek való megfelelés?
Berei Mózes József: Nem vagyok egy mintatanuló. Már óvodába sem szerettem járni. Engem a jégre teremtett a Jóisten. Anyám gyakran veszekedett velem még Bécsben, mikor reggelente közöltem vele, hogy nem megyek iskolába. Mivel jó tanuló voltam és egyik versenyt nyertem a másik után, és én voltam a többszörös osztrák ifjúsági bajnok, sokat elnéztek nekem a tanáraim. Én meg ezt kihasználtam (nevet). Anya azzal viccelődött, hogy „hálaadópartit” szervez, ha leérettségizek.
ÖH: Az idén érettségizel. Lesz parti?
Berei Mózes József: Lehet, de nem „hálaadóparti”. Kicsit megjavultam… Mivel itt, Nagykőrösön magántanuló vagyok, nem kell minden nap iskolába járnom. Bevallom, féltem kezdetben mindentől. Ausztriában nőttem fel, nem tudtam rendesen magyarul írni és olvasni, nem ismertem senkit. Nagykőrösön befogadtak: a polgármester, az igazgató, az osztályfőnököm, a tanáraim, és az osztálytársaim. Nem nevettek ki, ha valamit nem helyesen mondtam, hanem segítettek. A covid, nekem sportolónak, nagyon rosszkor jött, mert hónapokig nem léphettem jégre, elmaradtak a versenyek, de mint tanuló, hasznot húztam belőle. Minden online-oktatáson részt vettem és nagyon tetszett. Olyan voltam, mint egy igazi gimnazista, akkor illeszkedtem be igazán az iskolába. Amikor megnyitották újra a jégcsarnokot, két edzés között ültem az öltözőben és csatlakoztam az iskolatársaimhoz. Bárhova is sodor az élet, mindig szívesen emlékszem majd Nagykőrösre és az Arany János gimire. Remélem, egyszer büszke lesz rám a város, én meg büszkén mesélem el, hogy itt tanultam és itt szereztem először magyar barátokat.
ÖH: Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb 2021-ben?
Berei Mózes József: Budapesten két nemzetközi versenyen is jól szerepeltem. Októberben ezüstérmet szereztem, decemberben a Santa Claus Cup-on aranyat. Nem szabadott volna indulnom, a bronchitisz ismét kínozott, lázas voltam (negatív covid tesztem volt!), de hazai pályán nyerni akartam. A szívem vitt előre. De szívesen emlékezem a rigai, meg a celjei versenyekre. Itt felnőtt mezőnyben futottam és megszereztem az Európa-bajnoksághoz szükséges minimumpontokat. Úgy érzem, hogy most indulok el azon az úton, amiről kisgyerekként álmodtam. Ott leszek az idén a junior-világbajnokságon, az ifjúsági olimpián, felnőtt nemzetközi versenyeken, például Hágában. Magyar műkorcsolyázóként szeretném letenni a névjegyemet a világversenyeken, megmutatni, hogy érdemes volt dolgoznom, nem hiába szólt erről az életem idáig. Sokan hittek és hisznek bennem, itt az ideje, hogy megháláljam ezt nekik.
ÖH: 2021-ben rendezték meg a 2020-ra tervezett, a koronavírus járvány miatt elhalasztott, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, melynek kapcsán 52 magyar állt kamera elé, hogy tanúságot tegyen istenhitéről. Te voltál a legfiatalabb. Mit jelent az életedben ez a tanúságtétel?
Berei Mózes József: Híres orosz műkorcsolyázók miatt alakult ki bennem a küzdőszellem, edzettem minél többet és többet. Úgy akartam korcsolyázni, mint ők. Mikor találkoztam velük, még céltudatosabb lettem. Így vagyok a tanúságtétellel is. Ha beszélek Istenről, mindig lesznek olyanok, akik meghallanak és megérintem a szívüket. Anyám, író. Többször tanúja voltam, hogy odamentek hozzá az emberek az utcán és megköszönték a regényeit, meg az előadásait. Erőt merítettek belőle. Mikor szóltak, hogy álljak kamera elé, először ellenkeztem. Aztán mikor megtudtam, hogy sok iskolában lejátszották a tanúságtételemet, majd meghívásokat is kaptam, mert kíváncsiak voltak rám a tanulók, beláttam, hogy meg kellett szólalnom. A hitről beszélni kell, a Jóisten ezt várja tőlünk, sportolóktól is. Nemcsak edzeni kell, hanem sokat imádkozni.
ÖH: Tehát nem véletlen a Passió jégre vitele sem?
Berei Mózes József: Nem. 2021 húsvétján döntöttem el, miután megnéztem Mel Gibson filmjét, hogy jégre kell vinnem Jézus utolsó óráit és a feltámadását. Sokak szerint ez bátorság, és fiatal vagyok egy ilyen kűrhöz, témához. Lehet, mégis ragaszkodtam hozzá, mert belülről jött egy hang, ami súgta, csináljam, ne foglalkozzak semmivel. Nekem egy feladatom van: futni a hit erejével és Jézus nevét dicsőíteni. Ezért is mutatok fel az égre a programjaim után. Van fenn Valaki, aki felemel.
ÖH: Még akkor is, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezed?
Berei Mózes József: Igen, mert már tudom, hogy minden nehézség egy próbatétel. Sportolóként megjártam az elmúlt három évben a poklot. Az országváltás miatt egy évig nem indulhattam nemzetközi versenyeken, majd volt egy komoly sérvműtétem, mire felépültem, jött a karantén, megint hónapokig nem léphettem jégre, otthon, a nappaliban erősítettem, balettoztam napi 4-5 órát. És közben nőttem 20 cm-t, megváltozott a testérzetem, a koordinációm, elveszítettem a súlypontomat, szinte kezdtem mindent elölről. Tavaly év elején még egy sérüléssel is megküzdöttem. Nagyon mélyen voltam. Mentálisan nehezen viseltem a bizonytalanságot, a nézők nélküli versenyeket, már ha voltak. Az imát soha nem hagytam abba, csak próbáltam megérteni, mi miért történt.
ÖH: Már tudod?
Berei Mózes József: Erősebb lettem és nagyobb küzdő. Krisztus is elesett háromszor a kereszttel, de felállt, és teljesítette a küldetését.
ÖH: Mint fiatal, mint a nagykőrösi Arany János Református Gimnázium diákja, mint sikeres sportoló mit emelnél ki a fiataloknak, miért fontos a kereszténység értékeinek megőrzése. Miért fontos, hogy Isten ott legyen az életükben?
Berei Mózes József: Mert valakihez tartozni kell, akiben soha nem csalódunk. Semmilyen körülmények között nem szabad elveszíteni a reményt, a hitünk nem torpanhat meg, mert Isten velünk van, és minden élethelyzetben kisegít bennünket. Életem első felnőtt nemzetközi versenyén, Lettországban nagyon meg akartam mutatni, hogy helyem van a „nagyok” között. A programom előtt imádkoztam a szállodában, az öltözőben: Uram, itt vagyok, téged akarlak megmutatni a közönségnek, adj erőt hozzá. Megkaptam, amit kértem. Ha a rövid programot nem szúrom el, dobogós is lehettem volna, sok pontot kaptam a Passióra. Aznap Krisztus győzött. Néhány nappal később Grazban még szebb dolog történt: a rövid programot csúnyán elbuktam. Anyám vert lelket belém. Azt mondta, Jézus is látszólag vereséget szenvedett a kereszthalálával, de aztán ő győzött. Pepe, fuss a feltámadt Krisztus erejével! A verseny előtt néhány órával megláttam a városban egy templomot, bementem imádkozni. A bejárat fölött egy felirat: A Feltámadt Jézus Krisztus temploma. Egy égi jelet kaptam, hogy minden rendben lesz, nem leszek egyedül a jégen. Életem kűrjét futottam. Vele.
(nagykoros.hu)
