„Próféta és pap volt” – Ferenc pápa és az anglikán prímás is búcsúzik Desmond Tututól
A pápa táviratban emlékezett meg a december 26-án, 90 éves korában elhunyt anglikán érsekről, az apartheid elleni harc és a kiengesztelődés hőséről, akit Fratelli tutti kezdetű enciklikájában is felidézett azok között, akik inspirálták az egyetemes testvériségről szóló elmélkedését. Justin Welby anglikán érsek, prímás az igazság nagy harcosának nevezte.
Desmond Tutu „az evangéliumot szolgálta a rasszok közötti egyenlőség és a dél-afrikai kiengesztelődés előmozdításán keresztül” – írta a Szentatya az afrikai ország apostoli nunciusának, Peter B. Wells érseknek küldött táviratában, amelyben megemlékezett a kilencvenévesen elhunyt anglikán érsekről. Kifejezte részvétét a családja és szerettei felé, „Isten szeretetteljes irgalmára bízva lelkét, a béke és a Jézus Krisztusban való vigasztalódás isteni áldását kérve mindenkire, aki siratja halálát, a feltámadás szilárd és biztos reményében”.
Desmond Tutu az apartheiddel szembeni ellenállás szimbóluma, a kiengesztelődés előmozdítója, Dél-Afrika lelkiismerete volt. 1984-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat fáradhatatlan küzdelméért a fajgyűlölő rezsim ellen, és azért, mert támogatta a nemzeti kiengesztelődés folyamatát országában, kitartóan védte az emberi jogokat.
Desmond Tutu 1931. október 7-én született Klerksdorp bányavárosban, Johannesburgtól délnyugatra. A kirekesztő rezsim legsötétebb éveiben békés felvonulásokat szervezett, nemzetközi szankciókat kért a pretoriai fehér rezsim ellen. Nelson Mandela dél-afrikai elnökkel együtt hozta létre az Igazság és Megbékélés Bizottságát, hogy elősegítsék a kiengesztelődést az ország két része között, hogy túllépjenek a fajgyűlöleten, fényt derítsenek a fehérek uralma alatti kegyetlenkedésekre, ugyanakkor elősegítsék egyrészről a megbocsátást, másrészről pedig az áldozatok családjai felé az erkölcsi jóvátételt.
.jpg)
Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök mély szomorúságának adott hangot az érsek halála miatt, aki „az ország történelmének egyik legfontosabb alakja” volt, a kiváló dél-afrikaiak azon generációjához tartozott, akik örökségül hagyták nekik a felszabadult Dél-Afrikát. Hazafiként emlékezett rá, olyan vezetőként, aki „egyesítette a hitet és a cselekedeteket, különlegesen bölcs és következetes volt, képes volt győzni az apartheid felett, mindig közel állt azokhoz, akik elnyomást, igazságtalanságot, erőszakot szenvedtek el, képes volt megmutatni, mint jelent a kiengesztelődés és a megbocsátás.”
Justin Welby anglikán prímás úgy búcsúzott Desmond Tututól, mint „az igazság nagy harcosától, aki soha nem szűnt meg küzdeni… Tutu érsek próféta és pap volt, a szavak és a tettek embere, olyan ember, aki megtestesítette a reményt és az örömet, ami az élete alapját jelentette. Különleges bátorsággal rendelkezett: amikor a rendőrség behatolt a capetowni székesegyházba, eléjük állt, végigtáncolt a folyosón.”
Az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden úgy fogalmazott: „öröksége túlmutat a határokon és visszhangozni fog évtizedeken keresztül”. António Guterres ENSZ-főtitkár arról beszélt, hogy „rendíthetetlen hangja volt azoknak, akiknek nincs hangjuk”.
A Sant’Egidio közösség szeretettel emlékszik Desmond Tutura, régi jó barátjukra, akivel számtalan alkalommal együtt voltak jelen imádságban vagy a békéért, Afrika jövőjéért, az emberi jogokért, a halálbüntetés ellen való küzdelemben. 1988-ban ő nyitotta meg Rómában az Ábrahám sátra elnevezésű épületet, a közösség első otthonát menekültek számára. „Amikor látlak benneteket karácsonykor a Santa Maria in Trastevere-bazilikában a szegényekkel az ebéden, Isten mosolyog” – mondta egy római látogatása alkalmával. Szeretettel és annak tudatában emlékeznek rá, hogy „nagy erő van a béke örökségében, amelyet ránk hagyott”.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Vatican News
Magyar Kurír
