Hogy ne legyen önző a gyerekünk
Ha nem szeretnéd, hogy egoista, önző, másokkal nem törődő felnőtt váljon belőle, érdemes lehet kikerülnöd néhány gyakorinak mondható hibát, többek között a következőket.
- Mindent megkap, amire csak ránéz: a szülők, nagyszülők hajlamosak a szeretetüket ajándékdömping formájában is kifejezésre juttatni, ez pedig olykor olyan méreteket ölt, hogy a gyerek szinte nem tud olyat kérni, amit ne kapna meg. Az elkényeztetett csemetében könnyen kialakulhat az a téves érzés, hogy neki minden jár, amire csak szemet vet. A kényeztetés persze nem csak tárgyak formájában jelentkezhet, a túlzott engedékenység, az észszerű korlátok felállításának hiánya is ahhoz vezethet, hogy a gyerek azt hiszi, körülötte forog a világ, ez pedig a későbbiekben igencsak megnehezíti a dolgát a mindennapok során.
- Állandóan másokhoz mérik: általános iskolában a nebulók már gyakran egymáshoz mérik magukat, összehasonlítják a teljesítményüket, sőt a tulajdonukban lévő tárgyakat is, legyen szó akár olyan apróságról, mint amilyen például a tolltartó. Erre nem ritkán a szülők is ráerősítenek, amikor folyton a kortársakhoz, testvérekhez hasonlítják a gyereket.
Bár gyakran negatív előjellel teszik ezt, az adott fiatal szemére vetve, hogy ebben vagy abban nem olyan jó, mint a többiek (különösen jellemző ez a nárcisztikus szülőkre), előfordul ennek a fordítottja is, azaz amikor azt hangsúlyozzák, hogy a gyerek mennyi mindenben jobb, mint a környezete. A méricskélés általában nem vezet jóra, bizonytalanságot vagy épp túlzott magabiztosságot szülhet.
- Csak a sikerei vannak napirenden: minden szülőnek a saját porontya a legkedvesebb, legokosabb, legszebb és legtehetségesebb, és ezt szívesen hangoztatja is. Azonban ha a gyerek mást sem hall, csak hogy milyen nagyszerűen teljesít az élet minden területén, és ha valamiben véletlenül hibázott, azért az ilyen-olyan külső körülmények felelősek, nem pedig ő, akkor saját magáról is téves képe alakulhat ki, ami akár ahhoz is vezethet, hogy úgy érzi, nem kell semmibe sem túlzott erőfeszítést fektetnie, hiszen úgy jó, ahogyan van.
- Nem tanul meg osztozkodni: a gyerkőc egy nagy halom játék között ül a homokozóban, amiből jó, ha egyet használ, mégis, amikor a pajtása kölcsönvenne valamit a kupacból, éktelen haragra gerjed, és persze hirtelen neki is pont arra az egy dologra lenne égető szüksége - a jelenet valószínűleg mindenki számára ismerős, hiszen természetes reakcióról van szó, a legkisebbek még nem tudják, mit jelent az osztozkodás. Idővel viszont fontos, hogy megértsék a jelentőségét, és ebben a szülők rengeteget segíthetnek, helyes irányba terelgetve a csemetéket.
A tanulás olyan egyszerű dolgokkal kezdődhet, mint hogy elkérnek, majd visszaadnak neki valamit, megosztanak egymás között egy finom rágcsálnivalót, vagy a legegyszerűbb társasokon keresztül megmutatják, hogy hol az egyik, hol a másik ember jön a játékban.
- Bagatellizálják a problémáit, érzéseit: empátia, az együttérzés képessége nélkül nem lesz másokkal törődő és segítőkész felnőtt a gyermekből. Az empátia morzsái már egészen kis korban is megfigyelhetők, ugyanakkor, mint minden téren, itt is nagyon fontos, hogy a szülők milyen példával járnak elöl. Ha a szülő valóban odafigyel gyermeke érzelmi állapotára, próbálja megérteni őt, őszinte érdeklődéssel hallgatja meg az apró-cseprő, a külső szemlélő számára talán semmiségeknek tűnő problémáit, akkor azt tanulja meg, hogy fontos odafigyelni a másikra, és ha szükséges, segíteni is neki. Az egyes érzelmek beazonosítása szintén elengedhetetlen.
(femina.hu)
