„Isten áldjon meg minden magyar embert!” – Még több afrikai gyerek angyalkája lehetünk
A Nyolc Boldogság Közösség – a Magyar Kurír és az Új Ember médiatámogatásával – karácsonyi adománygyűjtést szervezett a bangui gyerekek részére, amely még december 15-éig tart. Balog Márta nővért kérdeztük a közép-afrikai köztársaságbeli misszióról és a gyűjtés eddigi eredményéről.
– Milyen körülmények között, milyen közegben működik Banguiban a misszió?
– A Közép-afrikai Köztársaságban már a ’80-as évektől jelen vagyunk. Bangui peremvidékén, a szavanna közepén alakítottuk ki a missziót, hogy a periférián élő embereknek tudjunk segíteni. Az országban gyakorlatilag 13 éve folyamatosan polgárháború dúl, ezért az emberek vidékről a fővárosba menekülnek: néhány év alatt 200 ezresre nőtt körülöttünk ez a városrész. A hirtelen megnövekedett lakónegyedben nincs víz, villany, a vidékről idemenekült szegények nehéz körülmények között élnek, hiszen egy ekkorára dagadt városrészt nem tud eltartani a főváros.
– Hogyan született meg a gondolat, hogy megajándékozzák ezt a sok gyermeket?
– Arra gondoltak a szerzetesnővérek és -testvérek, hogy a gyerekek nevetése legyen hangosabb a fegyverropogásnál. Hiába vannak ugyanis békefenntartó katonák az egész városban, magam is hallottam novemberben, amikor kint voltam, hogy még most is lőnek. Az első karácsonyi ajándékozásnál 500 csomagot készítettek, és 700 gyerek jött. Ezért idén azt gondoltuk, 700 csomaggal kezdjünk. 2015–16-ban mentem ki először Banguiba, akkor én voltam az első fehér szerzetesnő, aki a háborús közegben megjelent.
Szívfacsaró látni, mennyire reménytelen helyzetben nőnek fel ezek a gyerekek. Legalább a karácsony legyen szép számukra.
– Milyen tevékenységeket lát el a Nyolc Boldogság Közösség missziója a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában?
– Kis misszió vagyunk, jelenleg 15 közösségi taggal. Van egy orvosi rendelőnk, mi látjuk el a 200 ezres lakónegyedet: a terhes nők gondozását, a csecsemők oltását, a maláriás betegek infúziós kezelését, és egynapos sebészeti kezeléseket végzünk. A következő év projektje, hogy beszerezzünk egy ultrahangkészüléket, de ahhoz előbb megfelelő áramellátást kell biztosítani. Ezenkívül vannak szegény családok, melyeket folyamatosan támogatunk, és gyerekek, akiknek segítünk az iskoláztatásban. Nagyon erőteljesen terjed az iszlám, ezért a püspök arra is kért minket, hogy a lakóegyedben tartsunk hitoktatást gyerekeknek, felnőtteknek, minden korosztálynak. Nagyon sok katolikus értelmiségi megkeres minket, mérnökök, orvosok, közgazdászok, tanárok, parlamenti képviselők, akik szeretnék, hogy keresztény értékek mentén rendezkedjen be a társadalmuk. Képzést biztosítunk nekik az Egyház szociális tanításáról. A miniszterelnök felesége is hetente jön hozzánk képzésre, és társult tagként el is köteleződött a közösségben. Az a felajánlása, hogy minden héten kitakarít a Mária-szobor körül. Nagyon vicces, amikor megérkezik: a testőrei körbeállják a Mária-szobrot, ő pedig ott söpröget.
– Milyen arányban élnek a lakónegyedben keresztények?
– Amikor először kint voltam, többségében muszlim negyed volt, 100-110 ezer lakóval. Amikor 2013–15 között nagyon véres polgárháború zajlott, még a fővárosban is voltak fegyveres összetűzések, akkor gyakorlatilag vidékről a Jehova Tanúitól a protestáns felekezetekig mindenki nálunk keresett menedéket: egy 50 ezres menekülttábor alakult ki itt. Vidéken vannak a legnagyobb veszélyben a keresztények, egyre többen jöttek 2016 óta is a fővárosba, ahol még mindig nagyobb biztonságban lehetnek – így ma a 200 ezer lakó között már többségben vannak a keresztények.
– Milyen a misszió összetétele?
– A misszió tagjai is afriakiak, csak én nem: „én viszem a színt Afrikába”. A Nyolc Boldogság közösség afrikai misszióiban összesen 50-55 nővér van és 70-80 férfi szerzetes, pap, és ebből összesen vagyunk hárman fehérek: egy magyar, egy német és egy francia nővér. Banguiban is nemzetközi a közösségünk, csak egy közép-afrikai-köztársaságbeli származású nővér van köztük, a többiek Burkina Fasóból, Kongóból, Elefántcsontpartról származnak. A gyarmatosítás óta Afrikában a különböző törzsek valamiképpen folyamatosan háborúban vannak egymással, ezért is fontos minden afrikai országban, ahol jelen vagyunk, hogy nemzetközi legyen a közösség. Ezzel is tanúsítjuk, hogy krisztusi érték a béke és az evangéliumi élet segíthet abban, hogy bár népeink esetleg a hadszíntéren ellenfelek voltak, tudunk együtt élni, imádkozni, szolgálni.
– Mennyire eredményes eddig a Magyar Kurírral közösen szervezett gyűjtés?
– Afrikában megtanultam, hogy nagyot kell álmodni és nagyot kell kérni, mert Isten meghallgatja a szegényeit. Ezért gondoltuk, hogy 700 gyereknek gyűjtsünk, 2500 forint értékben gyerekenként. 1.7 millió forintot céloztunk be, ebben kértem a Magyar Kurír segítségét.
Most jött egy levél, hogy már négymillió forintnál tartunk. Beszéltem a bangui ház igazgatójával, aki nagyon meghatódott: „Isten áldjon meg minden magyar embert!” – mondta.
Meghatódnak, hogy mennyire odafigyel rájuk egy olyan ország, amely nem gyarmatosító ország, amelynek ebből semmi haszna nincsen. Megindítja őket, hogy egy ország ennyire nagyvonalúan támogatja őket, nem azért megy oda, hogy kizsákmányolja őket valamilyen stratégiával. Nagyon testvéries viszonyba kerültünk az ottaniakkal. Bangui egy tízmilliós főváros, és nagyon érdekes, hogy amikor megyek a reptérre, odajönnek emberek és köszöntenek: Jó napot, Márta nővér, hogy van, mit csinál…? Kérdezem, honnan ismernek, és azt mondják, Márta nővérről mindenki tud – ezt hívják „afrikai telefonnak”, szájról szájra terjed az információ. A nagy szeretet által naggyá válik az ember.
– Mire fordítják a vártnál nagyobb adományt?
– Úgy döntöttünk, 900-1000 gyereknek adunk ajándékot, hiszen ha híre megy az ajándékozásnak, sokan eljönnek. Másrészt igyekszünk a lakónegyed legszegényebb családjainak élelmiszercsomagot adni, hogy legyen karácsonykor ünnepi vacsorájuk.
A gyerekeknek korábban csokit, szappant adtunk, de látva a támogatás mértékét, most minden kisfiú kap egy játékkamiont és minden kislány egy hajasbabát – ez minden kisgyerek álma, és ott nagy luxusnak számít.
Karácsony előtt küldünk majd egy fényképes beszámolót az ajándékok átadásáról. Remélem, az adományozók a többi célt is elfogadják. A lakónegyedben nincs iskola, a testvérek szeretnének jövő ősztől egy iskolát nyitni. Ebből a pénzből marad még arra is, hogy az építés költségeit támogassuk. Bármilyen támogatást adunk, keresztények és muszlimok egyaránt részesülnek belőle. Az a célunk, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy a szeretet összeköt minket, az ember méltóságának a tisztelete a legfontosabb.
A Nyolc Boldogság Közösségnek van egy közhasznú alapítványa, ahol várják a nagylelkű adományokat. A Nyolc Boldogság Alapítvány folyószámlaszáma: 10918001-00000046-84530004. A közleménybe írják be: 700 gyerek.
*
A Magyar Kurír szerkesztősége nevében is köszönjük adományaikat, amelyeket felajánlottak vagy a következő három napban még felajánlanak a bangui misszió céljaira!
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
