Ferenc pápa: Tegyünk konkrét vállalásokat, tettekben mutassuk meg hitünket!
December 12-én, advent harmadik vasárnapján a napi evangéliumból kiindulva arra biztatta a Szentatya az Úrangyala elimádkozására egybegyűlt híveket, hogy gyakran tegyék fel maguknak azt a kérdést, mit kíván tőlük Isten, mit kell tenniük, hogy valóra válhasson az életükre vonatkozó nagy álom. Ferenc pápa vasárnap déli beszédének fordítását az alábbiakban közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgiának, advent harmadik vasárnapjának evangéliuma különböző embercsoportokat állít szemünk elé – a tömeget, a vámosokat és a katonákat –, akiket megérint Keresztelő János prédikációja, és akik megkérdezik tőle: „Mit tegyünk?” (Lk 3,10). Mit tegyünk? Ezt a kérdést teszik fel. Időzzünk el egy kicsit ennél a kérdésnél!
Ez a kérdés nem a kötelességtudatból fakad. Inkább az Úr által megérintett szív, az ő eljövetele iránti lelkesedés az, ami azt mondatja velük: mit tegyünk? János azt mondja: „Az Úr közel van!” [Erre ők azt kérdezik:] „Mit tegyünk?” Mondjunk egy példát: gondoljunk egy szerettünkre, aki látogatóba jön hozzánk. Örömmel, türelmetlenül várjuk. Hogy megfelelően fogadhassuk, kitakarítjuk a házat, a lehető legjobb ételt készítjük el, esetleg ajándékot [vásárolunk]… Egyszóval, szorgoskodunk. Így van ez az Úrral kapcsolatban is, eljövetelének öröme azt mondatja velünk: mit tegyünk? De Isten magasabb szintre emeli ezt a kérdést: mit kezdjek az életemmel? Mire vagyok hivatott? Hogyan valósíthatom meg az életemet? E kérdés sugallásával az evangélium valami fontos dologra emlékeztet bennünket: az élet egy feladatot tartogat számunkra.
Az élet nem értelmetlen, nem a véletlen irányítja. Nem! Ajándék, melyet az Úr ad nekünk, aki azt mondja: fedezd fel, ki vagy, és dolgozz azon, hogy megvalósítsd az álmot, az életedet!
Mindnyájunk – ne feledjük – egy teljesítendő küldetés. Ne féljünk hát megkérdezni az Urat: mit tegyek? Gyakran ismételjük meg ezt a kérdést neki!
A Bibliában is visszatér ez a kérdés: az Apostolok cselekedeteiben néhányan, amikor Pétert hallgatták, aki Jézus feltámadását hirdette, „úgy érezték, hogy ezek a szavak szíven találták őket; és megkérdezték Pétert és a többi apostolt: »Mit tegyünk hát?«” (ApCsel 2,37). Mi is tegyük fel magunknak a kérdést: mit tegyek, mi a jó nekem és a testvéreimnek? Hogyan járulhatok hozzá az Egyház javához és a társadalom javához? Az adventi időszak erre való: hogy megálljunk és megkérdezzük magunktól, hogyan készüljünk a karácsonyra. Teljesen el vagyunk foglalva a nagy készülődéssel, az ajándékokkal és a megannyi mulandó dologgal, de kérdezzük meg magunktól, mit kell tennem Jézusért és másokért! Mit tegyek?
A „mit tegyünk?” kérdésre az evangéliumban Keresztelő János válaszai következnek, amelyek eltérőek minden csoport számára. János azt ajánlja azoknak, akiknek két ruhájuk van, hogy osszák meg azokkal, akiknek egy sincs; az adóbehajtó vámosoknak azt mondja: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva” (Lk 3,13); a katonáknak pedig: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit” (Lk 3,14). Mindenki külön választ kap, mely életének valós helyzetére vonatkozik. Ez értékes tanulsággal szolgál számunkra: a hit a konkrét életben valósul meg. Nem egy elvont elmélet.
A hit nem egy elvont elmélet, nem egy általános elmélet, nem, a hit a testet érinti, és átalakítja minden ember életét.
Gondolkodjunk el hitünk konkrétságán! Az én hitem milyen: elvont vagy konkrét? Megvalósítom-e azt mások szolgálatában, mások segítésében?
Végezetül tegyük fel magunknak a kérdést: mit tehetek konkrétan? Ezekben a napokban, karácsony közeledtével. Hogyan tehetem meg azt, ami rajtam áll?
Tegyünk egy konkrét vállalást, még ha kicsi is, amely illik az élethelyzetünkhöz, és valósítsuk meg karácsonyi előkészületül. Például: felhívhatom azt az egyedül élő embert, meglátogathatom azt az idős vagy beteg embert, tehetek valamit a szegényért, rászorulóért. Továbbá: talán bocsánatot kell kérnem valakitől vagy meg kell bocsátanom valakinek, tisztáznom kell egy helyzetet, rendeznem kell egy adósságot. Talán elhanyagoltam az imát, és hosszú idő után itt az ideje, hogy az Úr bocsánatát kérjem.
Testvéreim, találjunk egy konkrét dolgot, és tegyük meg!
Legyen segítségünkre a Szűzanya, akinek méhében Isten testté lett!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után
Kedves testvéreim!
Szeretném biztosítani imáimról a drága Ukrajnát, minden egyházát és szerzetesi közösségét, továbbá az egész népet, hogy a körülötte lévő feszültségek komoly nemzetközi párbeszéddel és ne fegyverekkel oldódjanak meg. Nagyon elszomorít a legutóbbi statisztika, amelyet olvastam: idén több fegyvert gyártottak, mint tavaly. A fegyverek nem jelentenek megoldást! Az Úr születésének ünnepe hozzon békét Ukrajnának!
Imádkozom a Kentuckyban és az Amerikai Egyesült Államok más részein pusztító tornádó áldozataiért is.
Most engedjétek meg, hogy spanyolra váltsak.
Szeretettel köszöntöm az egész amerikai kontinens és a Fülöp-szigetek közösségeit – mennyi amerikai országnak van itt a zászlaja! –, akik összegyűltetek itt a Szent Péter téren, hogy elimádkozzátok a rózsafüzért a Guadalupei Szűzanya tiszteletére, és hogy neki szenteljétek magatokat. Köszöntelek benneteket! Köszöntelek benneteket, akik ezzel a gesztussal csatlakoztok azokhoz, akik Alaszkától Patagóniáig minden december 12-én megünneplik a Guadalupei Szűzanyát, annak az igaz Istennek az anyját, aki által élünk.
A Guadalupei Szűzanya és Szent Juan Diego mindig arra tanítanak bennünket, hogy együtt járjunk, a perifériáktól a központig, közösségben az apostolok utódaival, a püspökökkel, hogy örömhír legyünk mindenki számára. Ezt a tapasztalatot újra és újra meg kell ismételni; így Isten, aki közösség, élénkíti majd az Egyház és a társadalom megtérését és megújulását, amelyre Amerikában olyan nagy szükségünk van – sok amerikai ország helyzete nagyon szomorú –, és amelyre a világon is szükségünk van.
Örülök, hogy a hit és a nyilvános tanúságtétel által, mint amilyet ma tettetek, elkezdünk felkészülni a 2031-es guadalupei jubileumra és a megváltás 2033-as jubileumára – mindig előre kell tekintenünk!
Mindannyian együtt: Éljen a Guadalupei Szűzanya!
Szeretnék minden jót kívánni a hetvenéves Caritas Internationalisnak is. Még gyermekcipőben jár! Növekednie és erősödnie kell! A karitász az egész világon az Egyház szerető keze a szegények és a legkiszolgáltatottabbak felé, akikben Krisztus van jelen. Kérlek benneteket, hogy alázattal és kreativitással folytassátok szolgálatotokat, hogy elérjétek a legelesettebbeket, és hogy előmozdítsátok az átfogó fejlődést mint az elutasítás és a közöny kultúrájának ellenszerét. Külön is bátorítom a Mi együtt (Together We) világméretű kampányotokat, amely a közösségek erejére épít a teremtésről és a szegényekről való gondoskodás előmozdítása érdekében. A közös otthonunkon ejtett sebek drámai hatással vannak a legutolsókra, de a közösségek hozzájárulhatnak a szükséges ökológiai irányváltáshoz. Ezért kérem az embereket, hogy csatlakozzanak a Caritas Internationalis kampányához! Ti pedig, kedves Caritas Internationalishoz tartozó barátaim, folytassátok a szervezet karcsúsítását, hogy a pénz ne a szervezeté legyen, hanem eljusson a szegényekhez. Ügyesen karcsúsítsátok ezt a szervezetet!
Üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Különösen is üdvözöllek titeket, fiúk és lányok, akik eljöttetek a kisded Jézus szobrával, hogy áldást kérjetek rá. A végén megáldom az összes kis Jézus-szobrot. Köszönetet mondok a Centro Oratori Romani-nak, és kérlek benneteket, vigyétek el karácsonyi jókívánságaimat nagyszüleiteknek és összes szeretteiteknek.
Köszöntöm a leiriai híveket Portugáliából, és a római Gonzága Szent Alajos-plébánia híveit. Köszöntöm a Civitavecchia-i gyermekeket, akik elsőáldozásra készülnek, és a Santa Maria Stella dell’Evangelizzazione római gyermekeit, akik a bérmálás felé vezető úton járnak. Üdvözlöm a rimini és a San Marino-Montefeltro-i felnőtt cserkészeket, a sondriói iskola dolgozóinak csoportját, valamint az ardeatini falvak lakosait, akiket arra bátorítok, hogy vegyenek részt a területük gondozásáról szóló párbeszédben. Üdvözlöm a marchei Senigalliából érkezett csoportot is.
És mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok! Üdvözöljük újra a Guadalupei Szűzanyát: „Viva la Virgen de Guadalupe!” [Éljen a Guadalupei Szűz!] Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
