Elkészültek az Anna-réti kápolna tervei
Egy apró, alig harminc négyzetméteres, de kisebb-nagyobb szabadtéri misék szervezésére is alkalmas, két irányba kinyitható kápolna épülhet az Anna-réten az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Hegyvidéki Önkormányzat együttműködése eredményeként. A tervezési folyamat lezárult, jelenleg az engedélyeztetés zajlik, így akár már jövőre elkészülhet a tájba illő miséző- és emlékhely.
Vallási közösségek és egyházi képviselők immár nyolcvan éve szorgalmazzák, hogy épüljön meg a „Szűz Mária, a Világ Királynője Engesztelő Kápolna” az Anna-réten. A felépítésért dolgozó szervezet 1942-ben alakult meg, a főváros pedig erre a célra az egyháznak adományozott egy nagy területet az Anna-rét mellett. A tervek elfogadását és az alapkőszentelést követően, 1944 decemberében már az építkezéshez szükséges faanyagot is a helyszínre szállították, a szovjet csapatok érkezése miatt azonban leálltak a munkálatok, az építőanyag pedig eltűnt.
1947 májusában Mindszenty József szignálta az újabb terveket, amik már egy nagyobb, kőből készült, háromszáz főt befogadni képes kápolnáról szóltak. A bíboros 1947 szeptemberében ünnepélyesen elhelyezte az alapkövet, a kommunista államhatalom azonban közbeszólt, a szerzetesrendek feloszlatásával egyidejűleg a kápolna megépítésének is gátat szabott.
A rendszerváltás után, 1992-ben Salamin András és családja egy aprócska kápolnát emelt az Anna-réten. A hívek azonban nem mondtak le korábbi terveikről: megalapították a Svábhegyi Világ Királynője Engesztelő Kápolna Egyesületet annak érdekében, hogy a Natália nővér látomásában megjelenő kegyhely megvalósulhasson az eredeti helyszínen.
Az értékes természeti környezetre tekintettel a leendő kápolna alapterületének jelentős csökkentése mellett az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Hegyvidéki Önkormányzat is a kezdeményezés mellé tudott állni. Három évvel ezelőtt közös pályázatot hirdettek: arra kérték az építészeket, hogy a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve készítsenek vázlatos terveket egy szabadtéri miséző- és emlékhely kialakítására, ami az Anna-réten átfutó nyugat-keleti (Máriacell–Csíksomlyó) és észak-déli (Csesztohova–Medjugorje) Mária-zarándokutak találkozásában zarándok-pihenőhelyként is használható.
„Az építész szakma részéről rendkívüli érdeklődés kísérte a pályázatot, amire több mint kétszázan regisztráltak és közel hatvan érvényes pályaművet adtak be. A bírálóbizottság három kategóriában – nyitott emlékhelyek, zárt épületek és az előbbiek közt átmenetet képező megoldások – hirdetett rangsorolás nélküli díjazottakat. Ezek közül az utóbbi, átmeneti kategóriába sorolt pályamű, Márkus Péter és Koczka Kristóf díjazott koncepciójának megvalósítása mellett döntött az egyház és az önkormányzat” – szólt a tervezési munka előzményeiről Hapszné Tarcsafalvi Eszter XII. kerületi főépítész.
Mint a szakember elmondta, a tervezési folyamat során, a pályázati bírálóbizottság és a Hegyvidéki Tervtanács ajánlásait figyelembe véve, tovább finomodott a koncepció, így jutottak el az engedélyezési és kiviteli tervekhez. A megvalósításra javasolt terv egyik legnagyobb erényének nevezte, hogy többfunkciós használatot tesz lehetővé. Az épület zárt állapotban kis, tizenkét férőhelyes kápolnaként működik, míg a facsoport felé kinyitva közepes, a rét felé nyitva pedig nagyobb létszámú szabadtéri mise megtartására is alkalmas.
A főépítész hangsúlyozta, hogy a jelenlegi tervekben szereplő kápolna – amelynek a teljes alapterülete a harminc négyzetmétert sem éri el – sokkal kisebb annál, mint amit a Normafa-törvény maximálisan lehetővé tesz. A homlokzaton és a tetőzeten egységesen megjelenő mészkőburkolat természetbe illő megjelenést biztosít a kápolnának, emellett harmonizál a korábban adományozott, a környezetrendezés során tájépítészeti elemként felhasználandó építőkövekkel.
„A javasolt megoldás elfogadható kompromisszumot jelenthet mind a kápolna létrehozását évtizedek óta szorgalmazó hívek, mind pedig a terület érintetlenül hagyását igénylő zöld- és civil szervezetek számára – mondta a főépítész. – A leendő kápolna mai területén havonta száz-százötven fős szentmiséket, évente kétszer pedig ezeknél is nagyobb létszámú, sok száz fős zarándoklatokat szerveznek. Ezeket a rendszeresen megtartott vallási összejöveteleket méltó környezetben és rendezett körülmények között, a természeti terület komoly igénybevétele nélkül lehet majd folytatni. Jó reményünk van arra, hogy közel nyolcvan év után megkezdődhet a kápolna építése.”
Forrás: Hegyvidék Újság
