Néhány új lelkipásztori út a család evangelizálásához
Ferenc pápa Szent József ünnepén megnyitotta az Amoris laetitia-családévet. A Szentatya szándéka szerint egy évet szánunk arra, hogy A családban megélt szeretetről kezdetű apostoli buzdításról gondolkodjunk, s elmélyítsük annak tartalmát. A dokumentumról Bognár István, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet spirituálisa és dogmatikatanára írt ismertető sorozatot.
Ferenc pápa a házaspárok között megélt és termékennyé váló, gyermeket ajándékozó szeretetről szóló két központi fejezet után, most kiemel néhány új és fontos lelkipásztori utat, melyek az Isten terve szerinti, tartós és termékeny családok építéséhez vezetnek.
Mivel már ezt a szinódus utáni apostoli buzdítást is kétesztendőnyi nagy munka, az egész világegyházhoz, annak minden részegyházához eljuttatott kérdőívek és konzultációk előzték meg, valamint azokhoz kapcsolódóan egyre konkrétabb és sokrétűbb jelentések és válaszok, ezért fontos hangsúlyoznunk: ez
az úgynevezett szinódusi út, melyet Ferenc pápa ma annyira sürget, egyáltalán nem valami ismeretlen és járhatatlan, most kitalált ösvény.
A püspöki szinódus mint rendes és rendkívüli tanácskozási forma, mint a pápa, a püspökök, sőt egyre inkább a teológusok és más területeken mozgó szakemberek, és nem is csak klerikusok, hanem egyre több laikus, tehát világban élő krisztushívő bevonásával véghezvitt folyamat, mind szélesebb és mindenki számára járható közös úttá, közös gondolkodássá válik, de alapjaiban már az Egyház életének kezdeteitől ismert.
Térjünk vissza az Amoris laetitia által összefoglalt, a szinódusi folyamat alatt felvázolt lelkipásztori utak bemutatásához! Mivel most ismételten egy hosszú fejezet rövid összefoglalása a feladatunk, csupán felsorolásszerűen, a leglényegesebb javaslatokat tudjuk kijelölni és ajánlani. Kiemelten fontos rögtön az elején megadni a fejezet alaphangját: a család evangéliuma a szívet és az egész életet betöltő öröm, mert Krisztusban megszabadultunk a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Továbbá azt is hangsúlyozza a Szentatya, hogy
a család belseje felé irányuló evangelizációnak meg kell mutatnia, hogy a család evangéliuma válasz az emberi személy legmélyebb vágyaira: méltóságára és teljes megvalósulására kölcsönösségben, közösségben és a termékenységben.
Az ilyen élő családpasztorációhoz pedig elsődlegesen egy dinamikusan működő plébánia – családokból álló család – járulhat hozzá. Ferenc pápa a konzultációkra érkezett válaszokat összesítve nemcsak megfelelő világi lelkipásztori munkatársak képzését sürgeti, hanem külön is kiemeli a leendő papok alaposabb, nem csupán tanbeli oktatásban megvalósuló képzését. Leginkább ők lesznek azok, akik majd a jegyesoktatások során felkészítik a házasulandókat a szentségi házasság szívére, az örök életre szóló egymásnak ajándékozottságra. Azt is fontos látnunk, hogy a papot egész lelkipásztori élete elsősorban családokkal köti össze.
A szinódusi atyák arra is felhívták a figyelmet, hogy ma különösen is segíteni kell a fiatalokat a házasság értékének és gazdagságának felfedezésében. Mivel a házasságra való felkészítés útja egy egész éltre szóló hűséget és elköteleződést kell hogy eredményezzen, a következő pontok részletesen is foglalkoznak a jegyesek vezetésével és alapos felkészítésével, mely nemcsak a szentség ünneplésének, a házasságkötés szertartásának közvetlen előkészítéséből áll, hanem egy alapos jegyesvizsgálatból, oktatásból is. Nem szabad megfeledkezni az ifjú házasokról, gondoskodni kell további kísérésükről a házasság első éveinek kényes és kihívásokkal teli időszakában. Különösen is bátorítani kell az ifjú házasokat arra, hogy legyenek nagylelkűek az élet továbbadásában. Meg kell tanítani őket a családtervezés helyes útjára, az egyetértő párbeszédre és a gyermekvállalás melletti felelős döntésre. Ehhez természetesen az élő hit és erkölcs, a gyakorló vallásosság elengedhetetlenül fontos.
Ami talán a legnagyobb tanúságtevő erőt adja a 6. fejezetnek, az a számos kritikus helyzet, a válságok, a félelmek és a nehézségek megvilágítása. Legyen bármilyen krízis, probléma a házasság és a család intézménye körül, az apostoli buzdítás igyekszik számba venni ezeket, s nemcsak néven nevezni, hanem megoldást is keresni rájuk. Amit még kiemelnek a szinódusi atyák, az
a lelkipásztori kísérés fontossága a válsághelyzetek kihívásainál, a régi sebek feltárásánál, de különösen szakítások, válások után.
Megfogalmazásuk szerint „különleges megkülönböztetés szükséges” a különváltak, az elváltak és az elhagyottak lelkipásztori kíséréséhez. Ami pedig a legfontosabb: az Egyház, bár megérti a konfliktusos helyzeteket, soha nem szűnhet meg a legtörékenyebb személyek – a némán szenvedő gyermekek – hangja lenni, akik a válás áldozatai.
Végezetül szól még a buzdítás a vegyes házasságok, a valláskülönbséggel kötött házasságok nehézségeiről, az egyszülős vagy a gyász által megsebzett családokról és hasonló fájdalmas helyzetek kihívásairól.
A fejezet lezárásaként Ferenc pápa mindezeket megalapozó elvére szegezzük tekintetünket: „Az Egyház magatartását az Úr Jézushoz igazítja, aki határtalan szeretettel, kivétel nélkül mindenkiért feláldozta önmagát.”
Szerző: Bognár István
Magyar Kurír
